Lett
folklór
Hogyan
győzte le a muzsik állatokat?
Réges-régen történt ez,
amikor az emberek még éppen csak megtanultak szántani. Kiment
egyszer egy muzsik szántani. Honnét, honnét nem, ott termett egy
farkas, egy nyúl meg bögöly. Csak nézik, és csodálkoznak: ki
látott már ilyen csudát? Ki ez a furcsa szerzet, aki itt a földet
túrja?
– Na, majd adunk neki! –
határozta el a három hencegő.
Sokáig tanakodtak, hogyan
gyűrhetnék le ezt az óriást, aki ezzel a fura foglalatossággal
tölti idejét. Addig tanakodtak, míg a végén azt mondja a farkas:
— Tudom már, mit csinálok:
nekirontok, földhöz teremtem, azzal vége is lesz a muzsiknak!
Úgy is tett. Nekifutott a
farkas, rávetette magát a muzsikra, de az, hopsz, elkapta a
farkánál fogva, és odavágta a földhöz. Felüvöltött a farkas,
futott vissza, ahogy a lába bírta, az erdő szélére. Megint
tanakodtak az állatok, és úgy határoztak, most a nyúlon a sor.
Nagyon nekibátorodott ám a kancsiszemű:
– Mit is lehet várni a
farkastól? De majd én tudom, mit kell csinálni: én olyan fürge
vagyok, ha nekifutok, nekirontok, mellbe taszítom, biztos, hogy
földhöz teremtem.
Úgy is tett. Nekifutott a nyúl,
nagyot ugrott, de a muzsik elkapta a hátsó lábát, és földhöz
csapta. A nyúl sántikálva futott vissza az erdőszélre. Megint
tanakodni kezdtek, ki tegyen próbát. Nem volt mit tenni, a bögölyön
volt most a sor.
– Nem tudtok ti mást, csak
hencegni – döngte fenyegetően. – De majd én tudom, mit kell
csinálni: odarepülök, bele egyenest a muzsik szemébe, azzal
biztos földhöz teremtem.
Úgy is tett. Odarepült a
bögöly nagy döngessél a muzsikhoz. De a muzsik elkapta a
szárnyánál fogva, letépett egy fűszálat, és beledöfte a
bögölybe. Visszarepült a bögöly fűszálastól a cimboráihoz.
Megszégyenítve, megbüntetve kullogott el a három hencegő, ki-ki
a maga dolgára.
Így jár az, aki azt hiszi,
hogy nincs nála erősebb és okosabb a világon.
SOPRONI
ANDRÁS fordítása
Summás-dalok
Hej, bogár, fekete bogár,
Adj utat szántóvetőknek!
Bizony, elfáradt a lábuk,
Sok homokot megforgattak.
*
Mezőinken kilenc rendben
Szökkent kalászba a búza
Bátyám meg kilenc fortéllyal
Épített nagy csűrt magának.
*
Hej, te Riga, te szép város,
Ilyen széppé ki tett, azt
mondd?
A mi lovaink ereje,
Vidzemei parasztoké.
*
Korán ébredj, te pacsirta,
Halld-e, kihajtjuk a nyájat,
Kihajtjuk az erdőszélre,
Zöld fűre, arany harmatra.
*
Tenger partján, ott élek majd,
Nem lesz soha semmi gondom:
Szántani fogom a tengert,
A halmokat boronálni,
Aranyat terem a tenger,
Ezüstöt hoznak a halmok.
*
Futkározik-e ott egér,
Ahol a menyét vadászik?
Odaülhet-e a béres,
Hol a gazdák pöffeszkednek?
*
Édes istenem, büntesd meg
Szülőapámat-anyámat,
Minek hoztak e világra,
Rabságára urainknak!
*
Tölgy gyermeke, hárs leánya
Játszani kezd a folyóval:
A tölgy makkot hajigál mind,
Könnyű koszorút a hársak.
Tölgy gyermekei, öltsetek
Fakó hársfa-koszorúkat!
Hárs lányai, vegyetek föl
Ti is kecses makk-ruhácskát!
Árva-dal
Sírnak a vadon fenyői,
Szempillákon eső-könnyek.
Gyerekek rínak a házban,
Anyjuk, apjuk nélkül.
Sír a gyors vizű kispatak,
Fröcsköli a könnycseppeket.
Könnyzáporral az út porát
Itatja az árva.
Keserű az apai ház,
Ahol idegen az asszony:
Kenyérhaj jut és szitokszó,
Daróc a derékalj.
TANDORI
DEZSŐ fordításai
Forrás:
Szovjet Irodalom, 1978 / 12. szám, 77., 81-82. l.
