JELIZAVETA SZTYUART
Az Akagyemgorodok télen
Itt annyi a nézet,
az izlés,
eszmék soka ütközik itt,
más-más az utunk,
a világunk,
és más, ami élni segít.
Van sok lehető
s lehetetlen,
már-már elenyészik a cél...
Jut a gondból,
jut,
jut elég sok
mindenkinek, itt aki él.
De az ablakon át, ha kinézünk,
szél-szárnyon egy egyszerű szó:
„Segítek!" — zúgnak a nyírfák,
miken ott ring kéken a hó.
BEDE ANNA fordítása
NYIKOLAJ PEREVALOV
Kezek
Nem tudom, e viharsörényes
évekből emlékezetünk
karámja mit tart meg, ha véres
csatáinkból megtérhetünk,
s az átlőtt köpenyből kibújva
levetünk gyötrelmet, sebet,
s ajkamon fölcsendülnek újra
a régi, édes énekek.
Az útra, mely beitta vérünk,
nem tudom, emlékszünk-e majd.
De nem feledjük, míg csak élünk,
a sok-sok lágy asszonyi kart.
Szerettek-e, azért öleltek,
vagy szántak inkább, nem tudom,
de ha megáldva harcba küldtek,
tengermély volt a fájdalom.
Tudnánk-e titeket feledni,
ó, féltő asszonyi kezek,
örömet alig adtatok ti,
s mily sokat jelentettetek
mégis minekünk ama korban,
midőn a föld lángot vetett,
és egy sorban és egy pokolban
égtünk mi mind,
tivéletek.
1943 Dél-nyugati front
BAKA ISTVÁN fordítása
VLAGYIMIR MAKAROV
A Nyugat-szibériai Síkság
A Nyugat-szibériai Síkság
földjét meleg eső fürdeti...
Együtt megyünk a folyóval, de titkát
a nagy szeszélyes még rejtegeti.
Soha ennyi
szembejövő vándor,
Soha ennyi
hars falucsivit.
S mennyi kedves öböl ránk vivátolt,
míg hajónk föl, azaz délre vitt.
S mikor megláttuk a görögdinnye
illatú, est-édes Pavlodárt,
hajónk, fölbátorulva a csínyre
hatalmasat és hosszút dudált.
Meg is látszik, hogy idevalósi.
Ez a rakpart az ő otthona.
Valahol ott — be rossz is csalódni —
várja őt is a menyasszonya.
No de, hajónk, add vissza a Síkot!
Ki most ott a vendég,
kósza köd?!
Hallga, legény, még megharagítod!
Jeges-tenger-apónk már dörög.
BELLA ISTVÁN fordítása
ALEKSZANDR PLITCSENKO
Nyírfa
A nyírfa-suhanc nyelet ad kalapácsnak, erőset,
És hogyha lapátnyelet áhitasz, annak is ott van a nyírfa.
És üsd a vasat, s a szenet hajigáld, a követ törd:
Csak bátran — a nyírfa kibírja, de még tenyered se törik fel.
És végül, a szerszámod ha kopott, ha kidobni való már,
A nyírfanyelet ki ne dobd, húzzál rá új kalapácsot,
Csákányt, s a lapátra, az újra is újra csak az kell,
Jó még az a nyél, sose féltsd, végezd csak a munkád.
A nyírfa kibír mindent, s tenyered se törik fel,
És bütykös a kéz sose lesz, ha a nyírfa barátod.
BAKA ISTVÁN fordítása
Dolgan költő
OGDO AKSZJONOVA
Ősök szokása
E. D. Akszjonovnak, apámnak
Gyermekkoromban egyszer,
még olyan kicsi voltam,
hogy egy gyűszűnél nem nagyobb talán,
elvágtam ujjam, eleredt a vérem,
s emlékszem, így szólott a nagyanyám:
„Ha földre csöppen, az rosszat jelent,
ember vére nem csordulhat a földre,
csak a zsákmányé, nálunk ez a rend."
Emlékszem arra az orosz fiúra,
félelem nélkül állt az a gyerek,
véle szemben rá célzott fegyverek.
Most is itt áll, lehunyt szemem előtt.
— Ne lőjj! Ne lőjj! —
kiáltott fel apám,
és megmentette őt.
— Ne lőjj etek! —
én is kiáltanék azoknak,
akik a békére törve készek embervért ontani a földre.
— Nézzétek! — így kiáltok. —
Itt e nép,
a dolgán nép
tisztel mindenki mást!
Nap keltekor szelíd fohászt rebeg,
s mosollyal vár békés vendégeket.
Mi, dolgánok, fényes földön születtünk,
azt szeretettel melengetni lettünk,
nem háborúztunk hiú célokért,
nem engedünk a földre hullni vért.
Hintsétek magként őseim szokását,
hogy felnővén e széles földön lássák,
öntözgessétek reménnyel, meleggel,
s felel a föld majd virág-rengeteggel!
BEDE ANNA fordítása
