Létfeltétel
 |
| Koncsalovszkij leírása Bulgakov könyvtáráról Kijev, 1997 |
Az író dolgozószobáját ábrázoló fényképen padlótól a mennyezetig könyveket látunk. A könyvszerető ember könnyen felfedezi közöttük az orosz klasszikusok számos ismert kiadását, a Brockhaus—Efron enciklopédiát — az író kedvenc kézikönyvét. A Mester és Margarita első változatának elejét tartalmazó füzetben (1928 -29-ben a regény, mint a kéziratból kiderül A mérnök patája címet viselte) az enciklopédia Démon, Démonológia, Démonomia, Varázslás, Sátán, Ördög, Boszorkányszombat című szócikkeiből kiírt részleteket találunk, és nyomon követhetjük, hogyan építette bele az író a cikkek anyagát a regény cselekményébe. Bulgakov a mindig keze ügyében levő kézikönyvek, de főként az enciklopédia forgatásával kezdte szinte minden gondolatának kimunkálását.
Az író eredeti könyvtára nyilván Kijevben maradt, amikor 1919 augusztusában elhagyta a várost és délre utazott, onnan pedig 1921 szeptemberében Moszkvába ment, hogy „mindörökre ott maradjon". Bulgakov magánkönyvtárának nagy részét már Moszkvában állította össze. De a moszkvai korszak könyveiből is nagyon kevés maradt meg.
1969 őszén, amikor Jelena Bulgakovának, az író özvegyének házi archívumában dolgoztam, összeírtuk a férje tulajdonát képező és akkor még meglevő könyveket. Ez a jegyzék mindössze nyolcvankét tételt tartalmaz.
De még ezek a megmaradt könyvek is hozzásegítenek, hogy kiegészítsük ismereteinket mind Bulgakov könyvészeti érdeklődésével, mind életének egyes eseményeivel kapcsolatban. Bulgakov egyik első moszkvai szerzeménye a jelek szerint Pavel Florenszkij matematikus és filozófus Látszólagosság a geometriában című könyve volt. A kötet különleges értékét az író beírásai adják, főként a — szokása szerint — vastag, színes ceruzával végzett aláhúzások. Jelena Bulgakova emlékezete szerint tulajdonosa nagyon gondosan őrizte a könyvet. A Mester és Margarita írásának éveiben többször is átolvasta, és bizonyos analógiát látott a között a matematikai és filozófiai interpretáció között, melyet a brosúra szerzője Dante Vergilius-irányította pokolbéli utazásáról ad, és saját regénye utolsó fejezeteinek „geometriája" között.
„. . . A Föld és az Ég határán minden test kiterjedése nullával lesz egyenlő, tömege végtelenné válik, kívülről megfigyelt ideje is végtelen lesz. Más szavakkal, a test elveszíti kiterjedését, a végtelenbe megy át, és abszolút stabilitásra tesz szert."
Bulgakov aláhúzta az egész szövegrészt (és az utána következőt is, a bekezdés végéig), a lap szélére pedig három felkiáltójelet írt.
„... A maximális sebesség határán túl a Célok Birodalma terül el. S közben a testek kiterjedése és tömege látszólagossá válik. .. Képletesen fejezem ki magam, de ha a teret konkrétan és nem képletesen értjük, mondhatjuk úgy is, hogy (Bulgakov aláhúzta az egész ezután következő szövegrészt) a fény sebességét meghaladó sebesség esetén a tér megtörik, mint ahogy a levegő is megtörik a hang sebességénél gyorsabban haladó testektől, és akkor a tér létezésének minőségileg új, látszólagos, nem valós paraméterek által jellemzett feltételei alakulnak ki."
„. .. A látszólagosság tartománya reális tartomány, felfogható, és Dante nyelvén Empiriumnak nevezik. Az egész teret kettősnek képzelhetjük el, amely valóságos felületekből és velük egybeeső, Gauss-féle látszólagos koordináta-felületekből áll, de a valóságos felszínről a látszólagos felszínre való átmenet csak a tér széttörése és a test önmagából történő kifordulása révén lehetséges. A folyamat eszközeként egyelőre csak azt tudjuk elképzelni, hogy a sebességet, lehet, hogy a test valamely részecskéinek sebességét a maximális C sebesség fölé emeljük; de arra nincs bizonyítékunk, hogy más eszközök nem lehetségesek. Az Isteni színjátékról hirtelen kiderül, hogy korunk tudományához viszonyítva nem lemaradt, hanem előre mutat."
A brosúra utolsó mondatát nemcsak aláhúzta az író, hanem felkiáltó jelet is tett a lap szélére: nyilván mélyen vonzotta a gondolat, hogy ebbe, a kutató által jelzett csábító helyzetbe kerüljön. Majdnem bizonyosnak tartjuk, hogy a matematikus könyve lökést adott az író művészi gondolatainak. Legalábbis nélküle nem eléggé érthetőek a művészi időnek és térnek a Bulgakov-regény zárófejezeteiben található sajátosságai.
Hosszú évekig állt Bulgakov könyvtárában, és felesége szavai szerint az író kedves olvasmánya volt még egy, ugyancsak 1922-ben kiadott s talán akkor is vásárolt könyv. Vékony kötet, melynek fedőlapján ez áll: Venyegyiktov, avagy életem emlékezetes eseményei. Romantikus elbeszélés, írta X botanikus, illusztrálta Y fitopatológus. Moszkva, a köztársaság Y. évében. Az „X botanikus" Alekszandr Csajanov írónak és tudósnak, a Tyimirjazev Agrártudományi Főiskola professzorának álneve. Könyvecskéje különösen stílusa miatt figyelemre méltó, lévén a Puskin korabeli próza nagyon finom stílusparódiája. Cselekménye hasonlatos a Puskin ötletéből írt, Magányos ház a Vasziljevszkij szigeten című Tyitov-elbeszéléshez és Dosztojevszkij Fehér éjszakákjához: a hős — szerény közvetítő Nasztyenka és Pjotr Petrovics Venyegyiktov, mind az ő, mind pedig Nasztyenka lelkének tulajdonosa — között. Az utóbbi egykoron az ördögi játékkaszinóban egy marék háromszögletű aranydarabot — emberi lelkeket — nyert. . .
„A moszkvai utcák éjjeli kísértetiessége" és a hős lótás-futása az utcákon esőben és szélben közel áll Bulgakov húszas évek elején írt moszkvai tárcakrónikáihoz, a Színházi regényben pedig, melyet 1929-ben kezdett el írni (és még abban az évben félbehagyta), mintha a Venyegyiktov egyes lapjainak közvetlen hatását látnánk. Hozzátesszük, hogy a Venyegyiktov narrátorának vezetékneve Bulgakov, s ez nem hagyhatta közömbösen az azonos nevű írót, aki nagyon érzékenyen reagált a „különös egyezésekre".
Figyelemre méltó, hogy Bulgakov meglepően sok megjegyzést fűzött a harmincas években megjelenő Lityeraturnaja ucsoba (Irodalomtanítás) című folyóirat 1938/5-ös számához, I. Mirimszkij Hoffmann szociális fantasztikuma című cikkének szinte minden oldalán mondatokat vagy egész bekezdéseket húzott alá piros ceruzával: „a plebejus Hoffmann a mindennapi betevő falat kedvéért kitűnően ellátta a bírósági tisztviselő munkakörét, de szolgálatát sziklának tekintette, amelyhez Prométheuszt láncolták, lélekben csak a művészettel foglalkozott. . ."; „Az arany virágcserép szerzőjének személyét már életében legendák övezték. A nagyközönség szívesen olvasta, még szívesebben beszélt róla, de Heine tanúsága szerint »a magas kritika dölyfös hallgatásba burkolódzott vele kapcsolatban«."
A Bulgakov által aláhúzott részek között szerepel Hoffmann Gluck lovagjának elemzése: „Kreisler teljességgel illuzórikus célt kergetett: úgy látszik, olyan menedéket keresett hasztalanul, ahol végezetül nyugalom és világosság várta volna, mert ezek nélkül a művész semmit sem képes alkotni"; „Hoffmann meg nem valósított elképzelése szerint Kreislernek meg kellett volna őrülnie, nem pedig megtagadni hitének romantikus jelképét és megbékélnie". Ebben az időben Bulgakov nagy erővel dolgozott A Mester és Margarita első változatán, és a Mester, valamint Kreisler személyiségének hasonlatossága abban a pillanatban nagyon nyilvánvalónak tűnt számára.
A Jelena Bulgakova naplójában talált és a könyvvásárlásra vonatkozó kevés bejegyzés kiegészíti a könyvtárról alkotott képünket: „Megvettük Csajkovszkij levelezését és Dosztojevszkij anyagait" — jegyzi be 1935. április 7-én. (Nyilván az 1935-ben megjelent gyűjteményről, a F. M. Dosztojevszkij. Anyagok és tanulmányokról, az 1920-ban indított sorozat egyik kötetéről van szó.) „A Művész Színház melletti könyvesboltban megvettük Marlinszkijt és Grecs útileveleit." (1938. február 24.)
1939. november 28-án Bulgakova a következőket írta nővérének Barvihából, ahova egy hónapra utazott halálosan beteg férjével: „Már második napja Grecset olvasom (a levelek tanúsága szerint a szanatóriumban sokat olvasott fel Bulgakovnak, mert az írónak megtiltották, hogy maga olvasson — M. Cs.), és sok érdekeset találtam a Puskinhoz. Egyébként, ha (a jövőben) a Bogomazovot alakító színész megkérdezne, sok érdekes felvilágosítást adhatnék neki prototípusának külsejéről és belső lényegéről. Misánál ez természetesen kitalált és általánosító szerep, de bizonyos fokig azért volt prototípusa, és lám, bizonyos adatokat találtam is róla. . . Még keresek." Úgy látszik, 1934-35-ben, amikor Bulgakov a Puskinon dolgozott, még nem voltak meg neki Grecs könyvei, az 1930-ban kiadott Feljegyzések az életemről sem.
Vlagyimir Odojevszkij Romantikus elbeszélések című könyvének belső címlapján beírást olvashatunk: „Ez a könyv 30. IV. 18-án Mihail Afanaszjevics Bulgakov drámaíró teljes jogú és örökölhető tulajdonába ment át. N. Venksztern." Egy hét múlva pedig Natalja Venksztern írónő Pjotr Vjazemszkij Régi jegyzetfüzetével (szintén 1929-ben jelent meg), gazdagította Bulgakov könyvtárát, s megint beleírta, hogy az új tulajdonos jogosan birtokolja a könyvet: „Átengedve M. A. Bulgakovnak, aki annyit szidta és sértegette eme könyv régi tulajdonosát. 1930. IV. 25." (Mindkét könyvben megtalálható a Natalja Venksztern tulajdonjogát bizonyító beírás is.)
Marlinszkij, Grecs, Vjazemszkij, Odojevszkij a XIX. század írói. Ezek a könyvek világosan kirajzolják Bulgakov gyűjtő tevékenységének egyik „profilját". Puskin és Gogol korának irodalma kétségtelenül kellő teljességgel szerepelt könyvtárában — ez a két név kivált a többi közül. Puskin és Gogol írásművészete — közvetlenül és közvetve — sokszorosan tükröződött Bulgakov munkásságában.
A könyvek elvesztek, éppúgy, mint az orosz klasszikusok összes könyvei, melyek az író könyvtárának jelentős részét alkották. Egyik legsajnálatosabb veszteség Gogol összes műveinek valamelyik, N. Sz. Tyihonravov által szerkesztett kiadása. Kötetei az író sok és különböző időben tett bejegyzését tartalmazhatták. A jegyzeteket akkor írhatta, amikor a Holt lelkek színpadi változatát készítette a Moszkvai Művész Színház számára (1930 — 32), meg amikor ennek a műnek a filmforgatókönyvén (1934 — 35) és a Revizor forgatókönyvén dolgozott (az említett években). Azt is feltételezhetjük, hogy a sorozat Bulgakov első moszkvai könyvbeszerzései közé tartozott, vagy pedig kijevi rokonai küldték el neki. 1922. szeptember 24-én Csicsikov kalandjai címen Bulgakov hosszú tárcát publikált a Nakanunye (Előeste) című újságban, amely a Holt lelkek ragyogó stílparódiája volt. A tárca mámoros belefeledkezés Gogol stílusába, önfeledt játék az új körülmények közé helyezett Gogol-hősök nevével és váratlanul kiagyalt viszontagságaival. Amikor a tárca végén az elbeszélő a különböző intézményekben befejezi a rendetlenség és zűrzavar felszámolására irányuló ragyogó műveletet, és azt mondják neki: „Köszönjük. Kívánjon, amit akar", azt feleli: „Semmi mást nem kérek, csak Gogol műveit keménykötésben, mert a saját példányomat nemrég eladtam a zsibogón. És... puff neki! Asztalomon ott az aranynyomásos Gogol! Úgy megörültem Nyikolaj Vasziljevicsnek, aki sok keserves, álmatlan éjszakámon megvigasztalt, hogy hurrát kiáltottam! És..." És jön az Epilógus: „...Természetesen felébredtem. És sehol semmi: se Csicsikov, se Nozdrjov, de ami a legfontosabb, Gogol sincs... — Hej-hej... — gondoltam, és öltözködéshez láttam, az élet pedig ismét a köznapi oldalát villogtatta felém."
A könyvtárban különös helyet foglaltak el Moliére művei. Moliére munkásságához többször is visszatért Bulgakov. 1929 —30-ban darabot ír róla. 1932 nyarától 1933 februárjáig életrajzi regényt, és egyidejűleg, 1932 októberében és novemberében — a Moliére-darabok alapján — egy komédiát is Aféleszű Jourdain címen, 1935 decemberében és 1936 januárjában pedig lefordítja a Fösvényt. Az író könyvtárának a kézirattárban őrzött könyvei között a Fösvénynek két kiadása található — egy francia s egy orosz — Bulgakov bőséges megjegyzéseivel ellátva, melyeket jórészt fordítás közben írhatott beléjük. Moliére összes műveinek két sorozata — egy francia (Oeuvres complétes de Moliére, Paris, I —III) és egy orosz (A. F. Marksz Kiadó, Szentpétervár, 1913) — Bulgakovnak sok, a Moliére-szövegekhez fűzött megjegyzését és kommentárját tartalmazza.
A minden valószínűség szerint az életrajzi regény munkálatai közben beírt megjegyzések egy külön kutatási témához, a „Hogyan dolgozott Bulgakov a forrásmunkákkal?" szolgáltatnak anyagot. Ebből a szempontból nagyon érdekes Grimarest-nak az író által áttanulmányozott és piros ceruzával tarkított, Moliére élete című könyve, amelyet 1930-ban is kiadtak Párizsban (a fennmaradt példányhoz lényeges kiegészítésül szolgál a kiírt részeket és a szöveghez fűzött megjegyzéseket tartalmazó füzet). Ilyen jellegű forrás a Don Quijote spanyol kiadása is, melyet Bulgakov festő barátjától, Vlagyimir Dmitri-jevtől kapott ajándékba 1937-ben, s amelyet nagymértékben fel is használt Don Quijote című darabja írásakor. 1938. július 23-án, A Mester és Margarita megszakítás nélküli gépbe diktálása után egy hónappal, Bulgakov a következőt írta feleségének: „Mohón nézegetem a Don Quijote spanyol nyelvű példányát. Most majd ezzel foglalkozom." Az író alkotói életrajzának ehhez a szakaszához kapcsolódik a spanyol nyelvkönyv beszerzése is.
A féleszű Jourdain című komédiáját Bulgakov jórészt Moliére Úrhatnám polgára alapján írta. Nem tudjuk pontosan, melyik kiadás alapján dolgozott. A darab egyik kiadása (L., 1934.) két évvel A féleszű Jourdain befejezése után került a könyvtárába: 1935. február 22-én kapta ajándékba „A mélyen tisztelt Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak emlékül a fordítótól" beírással (a fordító Borisz Jarho irodalomtörténész volt).
Ez a név Bulgakov húszas évekbeli baráti köréhez vezet el bennünket. A kört jobban megismerjük, ha említést teszünk Bulgakov könyvtárának még egy darabjáról. 1934. december 15-én Jelena Bulgakova a következőt jegyzi fel naplójába: „Elolvastam Zajaickij könyvét és szörnyen tetszett. Misa azt mondja, nagyon kellemes és tehetséges ember." Szergej Zajaickij író 1930. május 21-én halt meg, Bulgakov a húszas évek elején ismerkedett meg vele.
A könyvekbe írt szerzői dedikációk alapján következtethetünk Bulgakov környezetére, valamint arra, hogyan értékelte munkásságát az 1920 —30-as évek irodalmi közvéleménye, kiegészíthetjük az íróra vonatkozó életrajzi ismereteinket. Ebből a szempontból az író kortársai, az Andrej Belij, Vikentyij Vereszajev, Valentyin Katajev és Jurij Olesa által ajándékozott könyvek a legérdekesebbek.
A Bulgakov könyveibe írt megjegyzések a kézirathagyaték értékes részei. Sokat tudunk meg belőlük az író alkotómunkájáról, irodalmi ízléséről és hajlamairól.
KATONA ERZSÉBET fordítása
CSUDAKOVA, Marietta (Moszkva, 1937 -): orosz irodalomtörténész, kritikus. A moszkvai egyetem bölcsészettudományi karán végzett. A Lenin Könyvtár kézirattárának munkatársa. Cikkei 1958-tól jelennek meg. Kötetei: Masztyersztvo Jurija Olesi ('Jurij Olesa művészete', 1972); Effendi Kapijev (1970).
Forrás: Szovjet Irodalom, 1977/4. sz., 176-179. oldalak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése