VITALIJ AKCORIN
Kulturális élet a Mari ASZSZK-ban
 |
| Marik (cseremiszek) |
Napjaink mari falvainak gazdasági és műveltségi változásaival, aktuális problémáival foglalkozik Koszorotov Meredek hágók és A. Aszajev Belszki hattyúk című regénye és több kisregény is. I. Posztvajkin Vár reád egy lány és A. Murzasev, Vaszilij Jukszern, C. Jambarsev, V. Iszenyekov néhány kisregénye az iparban végbemenő folyamatokat tárja fel. A munkás ezekben a művekben mint minden haladó és új képviselője lép fel. Érdekei szorosan összekapcsolódnak a párt és az egész ország munkásosztályának érdekeivel.
A szocialista és a fasiszta ideológia közti kiélezett ellentét a jó, az igazság és a humanizmus javára dől el A. Tyimofejev Fekete kánya című, a Nagy Honvédő Háború szovjet felderítőinek ajánlott kalandos regényében.
A mari költészet új hősökkel gazdagodott Gennagyij Matyukovszkij, Szemjon Nyikolajev és mások munkássága révén, akik több művükben szólnak a kozmosz meghódításáról... De az ember kozmikus hőstettének hatalmas méretei nem férnek el a világról való illuzórikus érzelmi elképzelés keretei között. A költői megismerés fejlődését az intellektuális, absztrakt tudaton keresztül hívta életre. Ez tükröződött a nagy költői műfajok fejlődésében is: megjelentek a riportpoémák, a balladapoémák, a tárcapoémák, a monológpoémák, a töprengő poémák, a novellapoémák, a regénypoémák. Fejlődésükben nagy szerepe volt Miklaj Kazakov, Gennagyij Matyukovszkij, Szemjon Visnyevszkij, M. Jakimov, Valentyin Kolumb, Szemjon Nyikolajev, A. Szelin, Galjutyin, A. Tyimirkajev, D. Iszlamov és mások műveinek. Valentyin Kolumb nyolc külön poémafejezetből álló eposz-poémát írt Ha megéled, meglátod címmel, melyben filozófus költőként magasztos költői eszközökkel énekelte meg népe történetét, és ezáltal teljesült álma, hogy megírja a mari nép modern eposzát. Az eposzpoémában kifejeződő nézetei szerint a szabadságért folytatott harc ugyan nehéz és drámai, mégis ez az egyetlen útja a földi lét megváltoztatásának. A költőnek ez az összegező gondolata alkotja valamennyi mari költő munkásságában az eszmei gerincet...
A mari művészet elképzelhetetlen a színházművészet nélkül. A hálás mari néző több száz kilométert is megtesz, hogy megnézze egy új hazai darab bemutatóját. Szergej Nyikolajev, a legidősebb mari drámaíró megírta Komisszárok című forradalmi-történelmi drámáját, Miklaj Ribakov A morkini melódia című drámájában megénekli a fasizmus elleni harcban megnyomorodott háborús veterán kitartását és férfias helytállását a békeidőben, a Magyar rapszódia című darabjában a marik és a magyarok barátságáról mesél. Napjaink erkölcsi, morális problémáiról szólnak Konsztantyin Korsunov Az élet útján, Arszenyij Volkov A pajkos asszony, N. Abzran Távol az élettől című művei, V. Regezs-Gorohov, V. Abukajev és mások drámái.
A kulturális életben eseményszámba ment I. Molotov Elnet című új nemzeti operája, Luppov két balettje, az Erdei legenda és a Félbeszakított dal, valamint Jasmolkin Élő kő, Ju. Jevdokimov Élő víz című balettje. Említést érdemel az első oratórium, Makov műve, amelynek címe Örömömben énekelek, továbbá A. Nyeznakin és Jevdokimov szimfóniái, V. Kuprijanov és V. Alekszejev kórusművei.
Mari nyelven viszik színre Gorkij Vassza Zseleznova, Visnyevszkij Optimista tragédia, Shakespeare Lear király című művét és a szovjet nemzetiségi köztársaságok íróinak egy-egy darabját. Az Orosz Drámai Színház megismerteti a nézőt a klasszikus orosz és szovjet drámairodalom alkotásaival, a Zenés Drámai Színház pedig az orosz, magyar, német és szovjet szerzők legjobb operáival és operettjeivel. Csajkovszkij, Kálmán Imre, Johann Strauss otthonossá vált a mari színpadon.
Magyar, bolgár, cseh és szlovák, jugoszláv, lengyel színészek és művészegyüttesek, a művészet indiai, afrikai és latin-amerikai képviselői vendégszerepelnek a mari nézők előtt. Miközben a mari művészet tevékeny művelői a sajátos nemzeti vonásokat ápolják, sajátjukká teszik az orosz és más szovjet népek, valamint a külföldi művészet alkotásait is, nemzetközi elemekkel gyarapítják saját művészetüket.
(...)
Kemény munka folyik a modern művészet további fejlődése érdekében. Létrehozzák a szükséges anyagi bázist: a köztársaság kerületeiben korszerű kultúrpaloták tucatjai épültek, a fővárosban három kultúrpalota és az Orosz Drámai Színház épülete. Kozmogyemjanszkban szabadtéri néprajzi múzeumot adtak át rendeltetésének. A Mari Tudományos Kutatóintézet dal-, mese-, mítosz és legenda-, szólás és közmondásgyűjteményeket adott ki, és készül a 15 kötetes mari folklórgyűjtemény, a Marik című etnográfiai munka, A Mari ASZSZK története, A mari képzőművészet története, valamint A mari fafaragás, és A mari népművészet című album.
Nagy léptékben fejlődik a könyvkiadás. Csupán 1983-ban 93 könyv jelent meg összesen 1 millió 346 ezer példányban. Köztük Miklaj Kazakov így erősödünk című kötete százezer példányban, egy másik költő, D. Iszamov kötete, továbbá Nyikolaj Osztrovszkij Az acélt megedzik és Ethel Voynich A bögöly című műve százezres példányszámban, Az erdők meséi című folklórgyűjtemény pedig 300 ezer példányban látott napvilágot. A Marij Kommuna című mari nyelvű újságot 17 ezer, a Jamgye Lij című úttörőújságot 16 ezer példányban nyomják, és megjelennek még mari nyelvű körzeti újságok is. Kétszeresre nőtt a mari nyelvű adások száma a köztársasági televízióban és rádióban. (...)
LŐRENTEI KATALIN fordítása
(Forrás: Szovjet Irodalom, 1985/6. sz., 166-169. oldalak)
Néhány szó a marik (cseremiszek) múltjáról és jelenéről
Mari – illetve külső elnevezésük szerint cseremisz – nyelvrokonaink az északi szélesség 45 és 60, valamint a keleti hosszúság 56 és 58 által határolt területen élnek néhány részint összefüggő tömbben. Saját autonóm területük, a Volga középső folyásánál elterülő Mari Köztársaság 1991 óta önmagát alkotmányában szuverénnek nevező állam Oroszországon belül. A szuverenitás hangoztatása a szovjet korszak utáni időkben a nemzeti nyelv és kulturális sajátosságok megőrzésének igényét jelzi. A Mari Köztársaságban az 1989-es népszámlálás adatai szerint 324 349 mari nemzetiségű ember élt. A szomszédos Nyizsnyij-Novgorodi Területen kilencezer, a Kirovi Területen 50 ezer ember vallotta magát mari nemzetiségűnek. A felsoroltakon kívül jelentős mari népesség él Baskíriában (105 768 fő), a Tatár Köztársaságban (20 ezer fő), Udmurtiában (10 ezer fő) és a Jekatyerinburgi Területen (25 ezer fő). Az Oroszország egyéb területein elszórtan élő marik létszáma mintegy százezer fő. A marik két nagy nyelvjárási-etnokulturális csoportra oszlanak, a hegyi és a mezei marikra.
(...)
A mari nemzeti mozgalomnak voltak sajnálatosan téves döntései, amelyek meghozatalában szerepe volt az autonómiához felemásan viszonyuló moszkvai hatalmi centrumnak. A szovjethatalom korábbi programjától elfordulva a húszas években a nemzetek feletti központosított birodalom felépítésén fáradozott, a cári rendszer erőszakosságát messze meghaladó módon. A mari kultúrmunkások harmadik, moszkvai konferenciáján 1926-ban külön hegyi mari irodalmi norma megalkotása mellett döntöttek, a két nyelvi norma szétforgácsolta a mari kultúra erőit. Nem sikerült a latin írásra való áttérést elfogadtatni még a mari értelmiség körében sem. A létrehozott, művelt és művelhető mari tudományos nyelvet azonban már egy központi párthatározat törölte el 1937-ben, jelezvén az idők drámai változását.
A harmincas évek közepén alig két év alatt a mari értelmiséget likvidálták. A legdrámaibb az 1937-es esztendő volt. Körülbelül 15 ezer embert, köztük tudósokat, művészeket, tanárokat végeztek ki, illetve ítéltek halálra a lágerekben. Ez az akkori mari lakosság 3–4% a! Egy falu diákjai visszaemlékezésükben elmondták, hogy egy nap hiába mentek iskolába, az épület kongott az ürességtől. Előző éjszaka az iskola igazgatója és teljes tanári kara a nép ellenségének bizonyult. A drámai események kiagyalója és irányítója Jezsov, az NKVD vezetője volt, aki korábban pártfunkcionáriusként működött a Mari Köztársaságban, ahol mindenről és mindenkiről gyűjtötte az információkat a vádemelésekhez. Vádpontot sokfélét koholtak: burzsoá nacionalizmus, kémkedés Finnország javára, a bolsevik hatalom elleni izgatás stb. 1938-ra a mari népet lefejezték. Elvesztette legjobb koponyáit. Bár 1955-ben 15 ezer embert rehabilitáltak, a paranoiás állapot nem ért véget. Az elhallgatás és a történelemhamisítás, ha idővel szalonképesebb formában is, de folyt tovább a kilencvenes évekig. Jellemző adalék, hogy 1978-ban, a Joskar-Olában ünnepélyesen felavatott Csavajn-szobor talapzatán az író halálának éveként 1942-t adták meg, holott őt már 1937. november 11-én agyonlőtték az NKVD joskar-olai székházában. Az NKVD utasítására az oktatási és tudományos intézetekben megtiltották a finnugor nyelvrokonság hirdetését és kutatását. Szétrombolták a finnugor kapcsolatokat ápoló egyesületeket, könyvtáraikat elpusztították.
A második világháború utáni években tovább zajlottak a marik számára kedvezőtlen politikai-gazdasági folyamatok. A mari nyelv használati köre beszűkült. A tudatos nyelvrontó politika célja a mari nyelv eloroszosítása volt. Az ipari központokba folyamatosan betelepülő orosz és a csak oroszul érintkezni tudó lakosság saját köztársaságában kisebbségbe szorította a marikat. Fél évszázad negatív társadalmi folyamatait visszafordítani embert próbáló feladat, különösen azért, mivel a marik körében az említett súlyos problémák miatt eluralkodott a nihilizmus, a nép és anyanyelve jövőjével szembeni szkepszis. A Mari Köztársaság parlamentjében kisebbségben vannak a mari képviselők, ezért sokszor legszerényebb törekvéseik is meghiúsulnak az orosz többség ellenállása miatt. 1993-ban a marik harmadik nagy kongresszusán programot fogadtak el az anyanyelvi oktatási hálózat újraélesztésére az óvodától az egyetemig. Célként tűzték ki az elvándorlás megállítását, a szétszóródott mari nép visszahívását a köztársaság területére. Szabályozni kívánják az orosz bevándorlás mértékét is.
A történelem adott egy utolsó lehetőséget a mariknak. Talán képesek lesznek még egy csodára, s nem tűnnek el az asszimilálódó népek arctalan tengerében. (Pomozi Péter)
(Forrás: http://ludens.elte.hu/~briseis/finnugor/egyestort/mari.html)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése