ANATOLIJ UVAROV
Tegnap és ma - Az udmurt irodalomról
 |
| Udmurtok |
Mint ismeretes, Munkácsi Bernát udmurtiai tartózkodása alatt gyűjtötte össze első könyvének, az Udmurt népköltészeti hagyományoknak, majd a később megjelenő terjedelmes udmurt—magyar—német értelmező, illetve nyelvjárási szótárának és több más jelentős nyelvészeti és folklorisztikai művének anyagát. (E munkákról egyébként Munkácsi ajándéka című könyvemben — udmurt, magyar és orosz nyelven — részletesebben írok.) Az usztyinovi konferencián neves nyelvészek és irodalomtörténészek tartottak előadásokat. Természetesen nem csak a régmúltról beszéltek: Munkácsi, Fokos-Fuch, valamint a harmadik nemzedékbe tartozó Bereczki Gábor, Domokos Péter és Vikár László munkáinak segítségével azt is érzékeltetni tudták, milyen gyors fejlődésen ment keresztül irodalmunk, köztársaságunk egész kulturális élete a forradalmat követő években.
Általában azt mondják, hogy elsősorban az epikai műfajok minőségi, mennyiségi fejlődésével erősödik, izmosodik egy nép irodalma. Úgy érzem, ez valóban igaz. A forradalom után például tíz év alatt mindössze három kisregényt és egy regényt adtunk ki. Ma pedig már minden évben csupán a Molotban — az Udmurt ASZSZK írószövetségének havonta megjelenő orgánumában - közlünk egy regényt és hat-hét kisregényt. Hadd szóljak pár szót erről a folyóiratról! Jövőre, 1986-ban lesz hatvanadik éve, hogy az első szám megjelent. A Molot köztársaságunk egyetlen udmurt nyelvű irodalmi-művészeti és társadalmi-politikai folyóirata. Tizenkétezres - időnként tizenötezres - példányszámban adják ki. Trofim Arhipov, legismertebb íróink egyikének igaza volt, amikor egyszer azt mondta, hogy az udmurt olvasó számára a Molot egyidejűleg jelenti az Oktyabrt, az Ogonyokot, a Krokogyilt és a Pionyert - minden olvasói réteg érdeklődését ki kell elégítenie. Terjedelmére nézve a magyar folyóiratok közül leginkább a Forráshoz vagy a Tiszatájhoz hasonlíthatnám. A Molotban megjelenő műveket természetesen szigorú szemmel válogatjuk ki. A Szovjetszkaja Udmurtyi-ja és a Dasz lu! (Légy kész!) című köztársasági újságok, valamint az udmurt rádió és televízió is közöl irodalmi alkotásokat, mégis úgy gondoljuk, hogy népünk irodalmában a Molot a meghatározó és irányadó tényező.
1984. november 30-án tartottuk az udmurt írók XII. kongresszusát. Több mint száz rendszeresen publikáló szerző (közülük harmincnégy a Szovjet írószövetségnek is tagja) értékelte az udmurt írók elmúlt öt esztendei munkáját és a következő időszak feladatait.
A tárgyalt fél évtized alatt mintegy százötven könyv jelent meg udmurt írók tollából (próza, költészet, dráma, publicisztika). Különösen említésre méltó Szemjon Szamszonov A galambok nem tévesztik el az utat (Golubi sz putyi nye szbívajutszja), Alekszandr Volkov Kunaj Oljok és Genrih Perevoscsikov Hajts térdet a földnek (Poklonyisz zemle) című regénye, valamint Trofim Arhipov Győzd le magad (Preodolej szebja) című kisregénye. Az utóbbi években szembetűnően sokat fejlődött a kisregény műfaja: három-négy év leforgása alatt több mint húsz alkotás került önálló kötetben az olvasók polcaira. Nagymértékben elősegítették az udmurt próza fejlődését Gennagyij Kraszilnyikov és Román Valisin — e korán elhunyt igen tehetséges két író - regényei és elbeszélései. Kraszilnyikov és Valisin már a hetvenes évek elején küzdöttek a túlzott epikusság, az egyhangúság ellen, s megnyitották az utat a lélektani próza irányába.
Íróink nemcsak a jelen ábrázolását tartják fontosnak; tehetségükből áldoznak a múlt problémáinak is. A történelmi ihletésű művek sorából kiemelkedik Szemjon Szamszonov Nem mese ez (Eto nye szkazki) című kisregénye, amelyben Antonyina Palsina műlovarnő életét mutatja be, részletesen ábrázolva a híres Bruszilov hadseregében töltött éveit.
Udmurtiában a líra a legnépszerűbb műfaj. Csupán az utóbbi öt évben félszáz verseskötet jelent meg köztársaságunkban udmurt és orosz költők műveiből. Az ötvenből harmincöt saját költőink verseit tartalmazza. Kétévente jelenik meg az Égbolt a fejünk felett (Nyebo nad golovo) című gyűjtemény, amelyben harminchat fiatal költő legérdekesebb műveit adjuk közre.
Lírikusaink megéneklik a szülőföld szépségeit és munkás hétköznapjait. Néhány költő életművében még mindig jelentős helyet foglal el a háború és a béke témája. Nyikolaj Bajtyerjakov, Udmurtia Állami-díjas költője végigharcolta a Nagy Honvédő Háborút— verseiben, balladáiban, poémáiban forrón izzik a katonaköltő hazaszeretete. Nyikolaj Bajtyerjakov (ahogy Flór Vasziljev is) lelke mélyéig nemzeti költő, nem hagyják hidegen életünk változásai. Senki ilyen megrázóan nem tudta ábrázolni a katonák, katonaözvegyek jellemét, a falut és lakóit. Verseiből jó néhányat ma már népdalként énekelnek az udmurt emberek.
Az udmurt költészet a népi ihletésű művek terén is jelentős lépést tett előre. Vlagyimir Vladikin Mitől költő Pacsirta (Otcsevo poet Tyuragaj) című kötetét említhetjük példaként. Verseket, aforizmákat, csattanós történeteket találhatunk könyvében. Szabadverseit párhuzamosan olvashatjuk udmurt és orosz nyelven.
Örömmel figyelhetjük Fjodor Pukrokov művészi fejlődését: a közelmúltban látott napvilágot A forrás (Rodnyik) című verses gondolati regénye, amelynek hőse egy fiatalember, aki falun éli át a kemény háborús éveket. Irodalmunk történetében ez az első verses regény, megjelenése köztársaságunk kulturális életének jelentős eseménye volt.
Változatos műsort kínál az Udmurt Nemzeti Színház: Jegor Zagrebin darabjait, regények és kisregények dramatizált változatait, valamint — természetesen fordításban — a világ- és az orosz irodalom legjobb drámáit mutatja be. Az udmurt nézők nagyon szeretik nemzeti színházukat, egy-egy előadás kedvéért több száz kilométert is hajlandók utazni a falvakból szövetkezeti autóbuszaikon. A vidéki előadások száma évente meghaladja a százötvenet. A nézőtér pedig, akár a fővárosban, akár vidéken, mindig megtelik.
Az udmurt írók gyakran ellátogatnak az üzemekbe, a kolhozok klubjaiba. Népünk szereti a művészetet, legyen bár szó professzionális vagy amatőr művészetről. Sajátos színfoltot jelentenek művészeti életünkben az Izsmas gyár kultúrházában havonta szervezett „vidéki amatőr művészek estjei". Az udmurt költők itt ezres hallgatóság előtt olvashatják fel műveiket; gyakran foglalkoztatja őket az Udmurt Filharmónia, a határainkon túl is népszerű Italmasz Állami Ének- és Táncegyüttes, valamint a közelmúltban alakult új zenés színházunk.
Nemzeti irodalmunk már születése óta fordításokon keresztül kereste az utat a szélesebb közönséghez. Az udmurt írók műveinek többségét lefordítják a szovjet népek nyelveire, természetesen elsősorban oroszra. Legtehetségesebb íróink minden műve, általában véve minden második irodalmi alkotás kerül orosz nyelven is az olvasók kezébe. Nagy tisztesség világnyelven megjelenni, hiszen udmurtul mindössze hétszázezren értenek és olvasnak, az orosz nyelvű könyveket azonban negyedmilliárd szovjet és külföldi olvasó forgatja. Éppen ezért íróink törekednek arra, hogy műveik az orosz nyelvű közönség érdeklődését is felkeltsék. Irodalmi hagyományaink úgy alakultak, hogy nagy íróink maguk tolmácsolják műveiket az orosz nyelvű olvasóknak. Példa erre a forradalom előtti időkből Grigorij Verescsagin, Kedra Mitrej, Cerd Kuzebaj, a későbbi irodalmi tehetségek közül pedig Mihail Petrov és Cennagyij Kraszílnyikov.
A Szovjetunióban ma már több mint harminc nyelven, határainkon túl pedig mintegy húsz nyelven olvashatók az udmurt írók művei. Sok országban, például Magyarországon, Finnországban, Svédországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban jelennek meg tudományos értekezések szűkebb hazánk irodalmáról.
Ismert szovjet tudósok, mint Leonyid Tyimofejev, Georgij Lomidze, továbbá a magyar Domokos Péter olyan világszerte híres írókkal emlegetik együtt az udmurt Gennagyij Kraszilnyikov és Flór Vasziljev nevét, mint Csingiz Ajtmatov, Raszul Gamzatov és Kajszin Kulijev. Úgy érzem, ez így van rendjén, hiszen a szovjet irodalom fejlődéséhez a hetvennyolc nemzeti irodalom mindegyike hozzáteszi a maga részét.
PILLÉR ANNAMÁRIA fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése