A mesék világa (8)

Karél népmese

Mese a tükörről

Karéliai áfonya

Élt, éldegélt egy fiatal pár az öreg szülőkkel. Az ifjú férj elutazott a városba, és vásárolt ott egy kicsiny tükröt. Megvette, hazavitte, de senkinek sem mutatta meg, eldugta a párna alá. Eldugta a párna alá, a felesége meg ágyazni kezdett. Meg is találta a párna alatt a tükröt. Ránézett – hát ott egy oly igen szép, fiatal, helyre menyecske van! Rákezdett, sírt, sírt.

– Jaj – mondja –, ha már egyszer ilyen szépet, csinosat talált, elkerget majd engem, nem fog velem élni!

Bejön az anyósa:

– Miért sírsz, lányom?

– Azért sírok – mondja –, mert nézd csak, a városba küldtétek a fiatokat, és most elkerget majd engem, olyan szépet és csinosat talált, hogy én velem ezután nem fog élni.

Azt mondja az anyósa:

– Add ide, megnézem.

Megnézte:

– Édes menyem – mondja –, hát miféle szép vagy csinos lenne ez? Jaj, jaj, hová jutott, hogy ilyen öreg csúfságot talált?

Sírnak mindketten, sírnak. Bejön az öreg:

– Mit sírtok itt mind a ketten?

– Láthatod, miért sírunk – mondja a felesége. – Elküldted a fiad a városba, s látod, miféle vénasszonyt talált. Eszén van egyáltalán, hogy egy ilyen vénasszonyt...

Azt mondja az öreg:

– Mutassátok meg nekem is.

Ahogy megnézi, hát egy szakállas öregembert lát.

– Miket beszéltek – mondja –, ez egyáltalán nem vénasszony. Ez egy semmirevaló öregember. Hova jutott a fiam, igazán nem tudom, hisz ez egy vénember!

Most már hárman sírnak. Sírnak, sírnak, s hazajön a fiú:

– Mit sírtok itt mindannyian?

– Mit sírunk, hova jutottál, itt egy vénember. Szép dolgokat művelsz, szép dolgokat művelsz!

– De hát mi az, miről van szó?

– Hát ez és ez, a menyünk találta a párna alatt.

Fogta a fiú a tükröt, s mondja a feleségének:

– Gyere csak ide!

Odamegy a felesége.

– Nézz csak bele ebbe a tükörbe.

Az asszony belenéz, a férje meg kérdi:

– Nem te magad vagy-é?

– De hát én nem tudom, én vagyok-é?

Belenézett újra, a férje meg kérdi:

– Te vagy-é?

– De hát én nem tudom, én vagyok, vagy sem – mondja –, hisz én nem látom magamat.

– Nem látod magadat, pedig te vagy ez – mondja. – A tükörben látszik, hogy te magad vagy.

Megörült ám az asszony, hogy lám, ilyen fiatal, szép és helyre menyecske ő – meglátta magát.

Odahívja a fiú az anyját, mondja:

– Anyám, gyere ide! Odamegy az anyja.

– Nézd, anyám – mondja. – Nem te vagy-é itt, nem a te ráncaid ezek?

– Az ám, fiacskám az én ráncaim, én vagyok ez, én.

– Gyere ide, apám!

Odament az apja.

– Nézz most te magadra.

Megnézte – szakállas.

– Nem te vagy-é?

– De, mintha én lennék az, fiacskám.

Élnek hát, éldegélnek, folyvást a tükörben nézegetik magukat, örülnek, s élnek, a tükörbe néznek.

HARSANYI ÉVA fordítása

Forrás: Szovjet Irodalom / A mesék világa, 1978 / 12. szám, 92-93. l.