Kersti Merilaas: Törékeny este
A fakó s szélszilánkos téli nap
meghal, a hóbuckák közé furódva.
Napból a bánat tenyeredbe csap,
lépdelj, rád nézek, mint egy sakkozóra.
Utad tündér mezőségen visz át,
kéklik az erdő, lebegő mese,
az élet elbúcsúztat, holt fiát,
gyászt sugall sötétlő szemfödele.
Fenyő sudarán isteni beszéd,
béke alszik a gyökere alatt.
Zord képet forgat életed eléd,
oszlopot vert szívedben a harag.
Fekete szemmel lángol a boróka,
kezed jéggé fagyasztotta a hó.
Gyöngédség nélkül tántorogsz, mióta?
Szegény te, gyűlölettől fáradó!
A patak jegén apró repedés,
hómezőn tévedező nyúlnyomok,
szánakozással jő az ébredés,
mögötted tán kedvesed imbolyog.
Egy kézfogásban érzed: van barátod,
szó zeng, ami a szíved teleírja,
egykori gondolatod újra látod:
előtted egy névtelen baka sírja.
Mintha szívedről kő gördülne el,
lelked sirályszárnyon magasba lebben.
Ülsz a hóbuckán, örömkönnyüvel,
havas borókabokorral öledben.
Kormos István fordítása
Justinas Marcinkievicius: Hajnalban
Hajnalban felröppent két madár.
Éjszaka kinőtt a fű.
Ölelj. Szoríts.
Fehér folyók, fehér kezek
folynak át rajtam simogatva.
Gyermeki ágyban alszik
a hosszú élet.
A hajnal árnytalan.
Beröppen a föld
erdőivel, hegyeivel, városokkal,
elfúlva lábunk elé zuhan.
Fel kell emelnünk.
Megitatnunk és megetetnünk.
Tandori Dezső fordítása
David Szamojlov: Ritkábban töprengek…
Ritkábban töprengek azon,
kinek tetszem és hogyan tetszem.
Gyakrabban töprengek azon,
hová megyek? hová igyekszem?
Ti csak védjétek kőkemény
mindentudástok, büszkeségtek.
Állok, nyomot veszítve én.
Hová jutok?
Hová is érek?
Jó, rossz közt hol az út csapása?
Sötét s a fény határa hol?
S az ígéret külön világa,
hol ész és nyugalom honol?
Ha a kiábrándult pimaszság
látszata mindenkit becsap,
hol a gyengédség, férfiasság,
pályánk erénye hol marad?
Ne a harag szentsége! Ne
szenteljék meg a gyűlölséget!
Szó, mért a gyilkos tőr hegye
legyen, amihez mérnek téged?
Ki már érintett szavakat,
az acélt jobb ha messze hagyja,
hűség és tisztesség miatt
nem kell esküdjön pengevasra.
Add csak a tőrt annak, ki fél,
ki szóra gyenge, hazug ember...
Itt aki él, másképp beszél.
Ez minden. És több semmi sem kell.
Fodor András fordítása
