ANATOLIJ MIKUSEV
A komi irodalom és kultúra az 1970-80-as években
 |
| Szoborcsiport Sziktivkarban |
A jubileumi rendezvényekhez kapcsolódóan a Komi ASZSZK Aszja Küa (Hajnali Pirkadat) Állami Ének- és Néptáncegyüttese és a Szigudek [szó szerint szőrtülök, komi népi hangszer] Ének- és Táncegyüttes fellépett Magyarországon, Finnországban, Angliában és Franciaországban; a köztársasági Viktor Szavin Drámai Színház és a Komi Zenés Színház társulata bejárta a Szovjetuniót; Rem Jermolin, Sztanyiszlav Torlopov, Vlagyimir Rohin és más komi festőművészek részt vettek A munka dicsérete című országos és a Szovjet-Oroszország című OSZSZSZK-beli kiállításon, illetve a Sziktivkarban, Vologdában és Novgo-rodban rendezett helyi tárlatokon.
A Komi ASZSZK-ban a hivatásos és az öntevékeny művészet is régi keletű hagyományokat ápol. Sziktivkarban művészeti iskola és kulturális-népművelő tagozatos tanintézet, Vorkutában zeneiskola működik. A Zenés Színház repertoárján a hazai és a külföldi klasszikusok mellett szerepel többek között a Perepelica balettje, melyet Az erdei ember című komi eposz alapján komponált és P. Csisztaljov Az én kis falum című zenés komédiája. Népszerűek Alekszandr Rocsev dalai, melyeket az első demokrata komi költő, Ivan Kuratov verseire szerzett.
A nézők elismerését méltán vívta ki többek között Rem Jermolin Domb Uszty-Cilmában és Sztanyiszlav Torlopov A komi földanya című festménye, V. Mamcsenko A harci dicsőség emlékműve című szoborkompozíciója és Vlagyimir Rohinnak a komik mai életét bemutató kisplasztikai sorozata.
A Komi ASZSZK-ban hagyományos irodalmi ünnepségeket tartanak Kuratovóban - a XIX. századi komi irodalom megteremtőjének, Iván Kuratovnak a szülőfalujában - és Nyobgyinóban - az első szovjet-komi költő, Viktor Szavin (Nyobdinsza Vittor) szülőfalujában. Vilgortban, Szemjon Nalimovnak - a Vaszilij Andrejev vezette első orosz népi hangszeres zenekar híres balalajkakészítőjének — a szülőfalujában zenei ünnepségeket rendeznek. Öt komi faluban népművészeti galéria működik.
Az utóbbi évtizedekben a legjelentősebb sikereket kétségtelenül a nemzeti szépirodalom, elsősorban a próza és a költészet érte el. Valamennyi fontos mű napvilágot lát a köztársasági lapokban, a Krasznoje Znamjában (kiadják 1918 óta, 101 ezres példányszámban), a Jugid Tujban (Világos Út; kiadják 1918 óta, 5 ezres példányszámban), A Mologyozs Szeverában (kiadják 1958 óta, 14 ezres példányszámban); illetve megjelenik a Vojvyv Kodzuv című irodalmi-művészeti és társadalom-politikai folyóiratban (Északi Csillag; kiadják 1926 óta, 6 ezres példányszámban) és a Csuskanzi című szatirikus folyóiratban (Oarázs; megjelenik 1957 óta, 11 ezres példányszámban). A nemzeti nyelven írott művek fordításai az OSZSZSZK írószövetségének regionális folyóiratában, a Szeverben olvashatók. A Komi ASZSZK íróinak kötetei a Komi Könyvkiadónál, a moszkvai Szovremennyiknél és a Szovjetszkij Piszatyel Kiadónál jelennek meg. Itt láttak napvilágot Gennagyij Juskov, Pjotr Sahov, Nyina Kuratova, Iván Izjurov, Albert Vanyejev, Mihail Ignatov, Vaszilij Lekanov és Nagyezsda Mirosnyicsenko regényei, kisregényei, elbeszélései, poémái, versei, színdarabjai. A szépirodalmi sikerek elismeréseként 1984 óta adományozzák a Komi ASZSZK népi írója, illetve népi költője tiszteletbeli címeket. Elsőként Gennagyij Fjodorovnak és Szerafim Popovnak ítélték oda e címeket, Ivan Toropov Tovább kell élnetek című könyvét pedig az OSZSZSZK Állami-díjával jutalmazták 1984-ben.
A mai komi írókat egyéni stílusuk mellett is kétségtelenül egymáshoz közelíti egy uralkodó tendencia: a szociális és pszichológiai elmélyülés a választott téma megoldásában, a súlyos költői koncepcióra való törekvés, a pozitív hős keresése. Ezek a vonások jellemzik Ivan Toropov munkásságát is, a Megérkezett a lány a kopár fennsíkra, Az új kapitány, a Tyan című kisregényeiben és leginkább a „melehini ciklusában", a Tovább kell élnetek címen közreadott elbeszélések és kisregények kötetében, melyet a központi figura, Fegya Melehin forraszt össze egységes egésszé. Feszült drámaisággal teli ennek az isten háta mögötti északi kis faluból jött komi legénykének a sorsa, aki a kemény háborús időkben kapcsolódott a dolgos életbe. Jellemében, mint ahogy egész hősi nemzedéke jellemében is, akkor alakultak ki kortársunknak azok a férfias, a maga nemében egyedülálló jellemvonásai, melyekről a történelem úgy ítélt, hogy „tovább kell élniük", ma is és holnap is.
Következetes, a regényre jellemző gondolatmenet, az életben való aktív részvétel nézőpontja jellemzi Gennagyij Juskov új regényét, a Csugrát is. A mű a Pecsora-vidék északi rengetegének mai átalakítóiról szól, azokról, akik a tyiman-pecsorai területi termelési komplexum — az SZKP XXVI. kongresszusán közreadott — grandiózus problémáinak megoldásán fáradoznak. A regény címe egy ritka komi szó: a csugra olyan görbe szarv alakú kőhalom neve, amely egykoron a föld feltárulkozó méhéből kifröccsent tüzes lávából szilárdult ilyenné a metsző sarki szélben és a dermesztő hidegben. Ugyanakkor ebben az ősi komi szóban e jelentésen túl valami jelképszerű is érezhető, mely a zord sarkvidéki körülmények között megedződött merész északi népre utal. Ez a nép hozzászokott, hogy mindenben csak saját magára támaszkodhat, hogy semmilyen helyzetben nem veszíti el a fejét. Ezt domborítja ki a regény fő gondolata a komi nép jelleméről. Milyen is ez a népjellem szociális és történelmi szempontból? Mit örökölt a régmúlt időkből, mivel gazdagodott a megvalósult szocializmus korszakában, hogyan kovácsolódott újjá a megváltozott életkörülmények között? Ezekre a kérdésekre a regény főszereplőinek, a Pecsora mentén élő, három nemzedéket egyesítő Bazsukov családnak a története ad választ.
Szinte Cennagyij Juskov regényével egyidőben jelent meg Gennagyij Fjodorov regénye, a Távoli villámlás. De a Csugrától eltérően, mely alapjában véve a komi nép mai életével foglalkozik, a Távoli villámlásban, amint ezt már a mű címe alapján is feltételezhetjük, a komi demokratikus öntudatra ébredés átfogó történelmi-forradalmi látképe tárul elénk a múlt század második feléből. A főhős az orosz forradalmi demokraták hű követője, a komi „vegyesrendű" értelmiségi költő, Iván Kuratov. A komi nép jeles fiának tragikus a sorsa, de élete az új élet „távolban villámló" előhírnöke volt.
A komi próza sajátos stílusáramlatai nemcsak a regény műfajában vagy Ivan Toropovnak a regénnyel közeli műfaji rokonságban álló művében, a „melehini ciklusban" figyelhetők meg. Nem kevésbé szabatosan jelen vannak a kisregény műfajában is. Erről tanúskodik többek között Jegor Rocsev A kék tundra és Vlagyimir Beznoszikov A csintalan kis patak című kisregénye. Más-más módon oldják meg az élet valódi és vélt urának, az emberiségnek, az emberek között megmutatkozó közönyösségnek a problémáit.
A nemzeti költészet nagy öregje, Szerafim Popov nemrég fejezte be Az északi fény alatt című poémáját, mely Vlagyimir Ruszanov sarkkutatóról szól. Ez a poéma egyenes folytatása az Északi-sark első orosz és komi hódítóiról írott poéma- és balladaciklusának, a párját ritkítóan bátor emberi jellemeket bemutató, izzó hangú, romantikus történeteknek. A zord és rideg, ámde csodálatos északi táj képe központi helyet tölt be lírai költeményeiben is, ahol a Tyiman lejtőit belepő csillogó hóról ír, mely a hermelín bundájához vagy vörösberkenye ágacskáján függő nyírfakéreg itatóhoz hasonlatos, amit egy jóságos vadász gondos keze készített...
Észak polgárának patriotizmusa és a líraiság szerves egységbe forrnak Albert Vanyejev költészetében is. Poémáinak, balladáinak, verseinek és szonettjeinek lírai hőse az északi szülőföldjét szenvedélyesen szerető hazafi, aki ugyanakkor internacionalista is. Poémája, az Élő tűz, a Pirók című rövidke lírai műve, Szonettkoszorúja és Malsiski című balladája remek darabjai az élet értelméről, „az ősök hónának és a szülőföldnek" tegnapjáról és jelenéről szőtt szigorú gondolati lírájának.
A nemzeti színháztörténet összeforrott a félig hivatásosaiéiig műkedvelő Szikomtevcsuk Színház nevével, melyet Viktor Szavin alapított a polgárháború idején. 1930-ban a Szikomtevcsukot átszervezték és megnyitották a Drámai Színházat, melyet Szavinról neveztek el. A színházban olyan modern drámabemutatókat láthatott a honi közönség, mint például Pjotr Sahov A lélek ünnepe és a Miért is élünk? című művei, Vaszilij Lekanov Életkátyúk, Alekszandr Larev Randevú a zelnicemeggynél vagy Gennagyij Juskov Akadnak ilyenek is című darabjai. Iván Avramov és Glafira Szidorova a Szovjetunió népi művészei, Julija Troseva és Igor Krivoseín az OSZSZSZK népi művészei, Vaszilij Tasszihajev, a Komi ASZSZK népi művésze és mások híven alakították a felsorolt darabok kortárs szereplőit.
Figyelemre méltóak Pjotr Sahov drámai kísérletei. Sziporkázó népi humorral teli színdarabjai, A lélek ünnepe és a Miért is élünk? továbbfejlesztették a nemzeti dramaturgiai hagyományokat, melyeknek alapjait az 1920-as években Szavin rakta le A Paradicsomban és a Nyughatatlan lélek című színműveivel, s melyet aztán az 1950-es években Nyikolaj Gyakonov folytatott tovább a Házasság hozománnyal című lírai komédiájával. Pjotr Sahov életörömtől sugárzó színdarabjai ugyanakkor a mai komi falu cseppet sem könnyű hétköznapjairól és konfliktusairól, a falusiakról is szólnak, akiket egyformán izgatnak a helybelieket és az egész emberiséget érintő kérdések.
LENGYEL JÁNOS fordítása
(Forrás: Szovjet Irodalom, 1985/6. sz., 160-163. oldalak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése