Ne lőjetek a fehér hattyúkra! (1)

Borisz Vasziljev színműve két részben

NÉHÁNY RÖVID SZERZŐI MEGJEGYZÉS

A szerző nehéz helyzetben van, amikor meg kell határoznia művének műfaját. Azt a kifejezést, hogy „drámai példázat", mint zsánermeghatározást kell elfogadnunk. Talán helyesebb lenne megegyeznünk abban, hogy e színjáték tragikomédia, de ennek a műfajnak bizonytalansága és rendkívülisége nem engedi meg, hogy ezt írjuk a cím alá.

Egyszóval mindig vidáman, mindig örömtől pezsgőn, mindig harsogón vigyék színre, és semmi körülmények között ne a szöveget játsszák, hanem a kapcsolatokat, érzelmeket és gondolatokat, mindig emlékezve arra, hogy az emberek többnyire sokkal okosabbak és mélyebbek, mint ahogy ezt első látásra gondolnánk. Mindebből kiindulva a szerző megengedi magának azt, hogy elmondja, mit gondol négy hőséről, erőteljesen hangsúlyozva, hogy szerzői érzelmei egyáltalában nem jelentik a legfelső fokon elfogadott abszolút igazságot.

JEGOR POLUSKIN. Egyáltalán nem elgyötört áldozat és nem sajnálatraméltó, szerencsétlen alak. Jegor energikus és leleményes, munkaszerető és állhatatos, bátor és okos. Mindezek a tulajdonságok megtalálhatók benne, ez adja lényegét, de ezt a lényeget csak mindenki számára, a közös ügyért, a „faluközösség" javára képes hasznosítani. Önmaga számára, saját előnyére hasznosítani nem tudja és nem is akarja; nem tudja, már csak azért sem, mert ez egyszerűen nem fontos neki. Úgy bizony. Csodavárásban él, de a csodát nem vallási eksztázisban várja, nem az Istentől, hanem az emberektől, mert hisz bennük, szentül és megingathatatlanul, mert szereti őket és végső soron azért, mert Jegor optimista.

HARITYINA. Ne tévesszen meg bennünket örökös kiabálása. Ez csak forma, nem tartalom. Jó asszony ő, hamar lecsillapodó természet, gyengéd és szívélyes. Ha kikiabálta magát, rögtön rájön, hogy túlment a határon, és többnyire roppant következetlenül vissza is vonul, hogy aztán majd újra elvesse a sulykot.

JAKOV PROKOPICS. Nagyon helytelen lenne úgy felfogni, mintha gonosz lenne. Egyszerűen csak komor. Nem azért komor, mert ilyen a természete, hanem azért, mert állandóan az a gond gyötri, hogyan lehet mindazt, ami körülveszi, a megszokott keretek közé helyezni. És amikor ez sikerül neki, abban a szempillantásban egészen megváltozik. De sajnos, az élet ritkán helyezhető el a megszokott keretek közé.

FJODOR IPATOVICS. Úgy gondolom, ő a legkövetkezetesebb alak: mint egy nagy kőszikla, úgy helyezkedik el az életben, és még a víz sem szivárog át alatta – rendíthetetlen. De ez a kőtömb egyszer már elmozdult a helyéből. Az erő, amely kimozdította, Jegor megbocsátása volt. Nem, ebből egyáltalán nem kell azt gondolni, hogy ettől azonnal megváltozott. Csak megrendült. Megrendült, s a víz már át tud szivárogni a kőszikla alatt.

A színpadra állításnál két térben kell gondolkodnunk, az események két csoportra oszthatók: „Jegor világára" és „Nem Jegor világára".

„Jegor világa" nemcsak Jegor házát jelenti, hanem az erdőt is, és Nonna Jurjevna házát és a moszkvai értekezletet is, vagyis mindazokat a helyeket, ahol Jegort megértik és elfogadják olyannak, amilyen.

„Nem Jegor világát" azok a helyszínek alkotják, ahol Jegort nem értik meg és nem fogadják el olyannak, amilyen. Ez mindenekelőtt Fjodor Ipatovics háza, a csónakkikötő, a jelenet a turistákkal, és így tovább. Ezek figyelemben tartása mellett a helyszínek megformálása lehet konkrét, vagy használhatunk csak jelzéseket, telezsúfolhatjuk a hétköznapi élet minden tárgyával, vagy megelégedhetünk egyes részleteivel, ez mind nem lényeges. A legfontosabb az, hogy szemünk előtt tartsuk: a cselekmény ebben a két szférában játszódik, és ebből a két szférából kell kiindulnunk.

SZEREPLŐK

JEGOR SZAVELJEVICS POLUSKIN

HARITYINA, a felesége

KOLKA, a fia

FJODOR IPATOVICS BURJANOV

MARJA, a felesége, Harityina testvére

VOVKA, a fia

JAKOV PROKOPICS, gazdasági vezető

CSUVALOV, erdész

NONNA JURJEVNA, tanítónő

TANÁCSELNÖK

MINISZTÉRIUMI ELŐADÓ

FILJA és CSEREPOK – fusizó naplopók

ELSŐ TURISTA

MÁSODIK TURISTA

ELSŐ NŐ

MÁSODIK NŐ

MARINA, Csuvalov volt felesége

ELSŐ VADORZÓ

MÁSODIK VADORZÓ

ELSŐ RÉSZ

A színpad előtere. Belép Csuvalov.

CSUVALOV Még nem gondolkoztak el azon, hogy Oroszhonban sohasem kérnek pénzt egy darab kenyérért, egy pohár vízért vagy egy szál cigarettáért? És hogy Oroszhonban tradíció, hogy sajnálják azokat, akik börtönbe kerülnek, bármilyen súlyos legyen is a bűnük, s nem ruhája, hanem embersége szerint fogadják a vendéget, és mások baján tovább és hangosabban sírnak, mint önnön bajukon? S hogy ebben az országban ezernyi verszta nem távolság, s a negyvenfokos hideg nem fagy? S hogy itt az esküvőkön sírnak s a halotti torokon táncolnak? S hogy Oroszhon az egész világot sajnálja, de önmagát sosem, és úgy tékozolja tehetségeit, mint mulatozó kupec a százasokat? S hogy oly bőkezű, akár egy vulkán, amely eltékozolja, szélnek ereszti milliónyi kalória melegét? S hogy ezt az Oroszhont fájdalmas és nehéz szeretni, de nem szeretni éppoly lehetetlen, mint lélegzetvétel nélkül élni. Bizonyára nincs még egy ország, ahol ennyi vándorútra kelt ember és ennyi furcsaság lenne, ennyi pusztaság és ennyi pusztában élő magányos lélek, ennyi csuda és ennyi csudabogár. S ez nem azért van így, mintha jobb vagy rosszabb lenne más országoknál, hanem egyszerűen csak ilyen, mert „Oroszországot, ész, nem érted; méter, sing sose méri fel..." [Fjodor Tyutcsev: Oroszország. Szabó Lőrinc fordítása.]

A színpadon felgyúlnak a fények s látjuk, amint Jegor dolgozik. Öreg ellenzős sapkáját szemébe húzza, fürgén ás. Mint mindig, most is örömmel tölti el a munka, és a kedve kitűnő.

Csuvalov el.

Jegor Poluskint Bajcsinálónak nevezik a faluban. Ha számításba vesszük, hogy Jegor minden érzelmi megnyilvánulás közül legjobban a mosolyt szereti, ezt az elnevezést teljesen jóakaratának kell elfogadnunk.

Belép Kolka, kezében kis batyu.

KOLKA Édesapám, édesapám! Merre vagy? Édesapám!

JEGOR Itt vagyok, fiam.

KOLKA (csodálkozva) Mit csinálsz ezzel az ásóval?

JEGOR Ülj ide, Kolja, mutasd, mi jót hoztál.

Kolka leül egy rönkre, kinyitja az elemózsiás bugyrot. Jegor odamegy hozzá, leteszi a lapátot, elővesz egy gondosan rongyba csavart fejszét. Ez Jegor legdrágább kincse, mesterségének szimbóluma. Ez kenyéradója, barátja és segítőtársa, ez lényének tárgyiasult kis darabkája. Végigsimít a fejsze élén, sóhajt, nagyon levert. Majd a fejszével lecsap egy darabkát a kenyérből.

KOLKA Mi történt, édesapám?

JEGOR Hát csak ez történt, fiam. Elválasztottak a fejszémtől.

KOLKA Hogyhogy elválasztottak?

JEGOR Hát tudod, idejön Jakov Prokopics, és azt mondja: „Poluskin, hány napig akarod még a ház falát simogatni?" Mondom neki erre: „Dejszen nem illeszkednek a deszkák." Erre ő: „Talán bizony a saját házad építed?" Meg aszongya: „Azt se tudjuk, hogyan teljesítsük a tervet, elúszik a prémiumunk..." Azt mondom erre: „Dejszen ebbe is emberek élnek majd." Erre ő: „Gyere le az állványokról, menj a segédmunkások közé."

KOLKA Te meg ne mentél volna!

JEGOR Hogyan lehet azt, ha az embert küldik? (Leül, eszik.) Nézd csak, mit találtam. (Egy darabka újságpapírt vesz elő a zsebéből.)

KOLKA (nézi a papírt) Elefánt, hű, milyen nagy, és milyen óriások a házak is körülötte!

JEGOR Moszkva. Minden reggel ott sétál az utcán az elefánt.

KOLKA (elragadtatással) Igazából? És az emberek nem félnek tőle?

JEGOR Nem bántja az embert. Nagyon okos állat.

KOLKA Édesapám, Indiában ezzel szántanak?

JEGOR (elgondolkozva) Túlságosan erős a szántáshoz. Kirántaná a földből az ekét.

KOLKA Hát akkor mit csinálnak?

JEGOR Hogyhogy mit csinálnak? Mindenféle nehéz munkát végeznek. Például erdőirtásnál.

KOLKA De jó lenne, ha nekünk is lenne egy elefántunk, ugye édesapám ? Rakodná a deszkákat, gerendákat, rönköket.

JEGOR (kételkedve) Nagyon sokat eszik, Nem tudnál elég szénát begyűjteni neki.

KOLKA Hát Indiában mit csinálnak?

JEGOR Dejszen ott elég a takarmány. Egész évben nyár van: akár húszszor is kaszálhatod a füvet.

KOLKA Akkor nemezcsizmát se viselnek soha, ugye édesapám? Micsoda gyönyörűség, ugye?

JEGOR No nem mondanám. Nálunk jobb! Mi itt élünk, Oroszhonban. Ez a legszebb ország.

KOLKA A legeslegszebb?

JEGOR Az bizony, fiam. A legeslegszebb. Az egész világon dalolnak a mi hazánkról. Minden idegen irigyel bennünket.

KOLKA Tehát mi boldogok vagyunk, édesapám?

JEGOR Ebben ne kételkedj. Ez már így van!

Hangos kiáltással — ,,Kolka! Kolka!" — befut a színre Vovka. Kolka unokaöccse; egyidősek.

Megjött Vovka is. No jól van, gyerekek, engem vár a munka. (Feláll, gondosan megtörli a fejszét, betekergeti a rongyba. Megköpködi tenyerét, fogja a lapátot és dolgozni kezd.)

VOVKA Moziban voltam. Kémekről szólt, most láttam harmadszor. Irtó jó! Behúzott nekik egyet, aztán még egyet, rögtön befellegzett nekik!

KOLKA Nagyon fájhatott.

VOVKA Ostoba! De hiszen kémek voltak!

Lassan mennek végig a színpadon.

De jó lenne egy olyan hipnózist kitalálni, amitől elaludnának az emberek! Mindenki a világon! Akkor én mindenkitől elvennék egy rubelt. Úgy, hogy senki nem venné észre. Fejenként egy rubel, ez aztán már valami. Tudod, mennyi lenne az? Vagy kétezer.

KOLKA (lelkesen) Én meg arra gondolok, de jó is lenne eleven elefántot látni. Moszkvában látni, minden reggel utcán sétál az elefánt.

VOVKA Ingyen?

KOLKA Hát az utcán sétál.

VOVKA (meggyőződéssel) Hazugság! Ingyen semmi sincsen!

Belép Jakov Prokopics, kalapot visel, kezében aktatáska. Középkorú, mindig gondterhelt, sohasem mosolyog. A gyerekek elszaladnak.

JAKOV PROKOPICS Poluskin! No, hogy megy a munka, Poluskin?

JEGOR (örömmel) Nincs ok a nyugtalanságra, Jakov Prokopics!

JAKOV PROKOPICS No nézzük csak. (Nézi.) Aranyat érsz te, Poluskin. Nem ásol, hanem művészien rajzolsz, de olyan pontosan, mintha léniával húzták volna ki.

JEGOR Egész lelkemből igyekeztem.

JAKOV PROKOPICS (az árok mellett lépeget) Három műszakra valót elvégeztél. Élmunkás lesz belőled, Poluskin elvtárs, amihez én szívből... (Elhallgat, hosszasan néz egy pontra, majd rámutat.) Ez mi?

JEGOR (megmagyarázva) Hangyák.

JAKOV PROKOPICS Miféle hangyák?

JEGOR Hát... vörösek. Bizonyára egy család. Gyerekeik vannak, meg minden egyéb, ahogyan lenni szokott. Úgy gondolom, ebben a földtúrásban lehet a házuk.

JAKOV PROKOPICS Azt mondod, a házuk?

JEGOR Hát igen, amikor megláttam, mindjárt erre gondoltam.

JAKOV PROKOPICS Erre gondoltál?

JEGOR (lelkesen) Mert hát miért kellene csak úgy semmiért elpusztítani az otthonukat? Jobb lesz. ha körbeásom.

JAKOV PROKOPICS Éshol veszek én neked ehhez görbe csövet, erre nem gondoltál? Kinek a nyakán hajlítom meg majd? Ez nem jutott eszedbe? A mindenségit az ilyennek... Tedd le azt a lapátot, elbocsátlak, végleg elbocsátlak! (Mérgesen el.)

Jegor leteszi a lapátot, leül, rágyújt. Belép Fjodor Ipatovics. A házból kiszalad Marja. Fjodor Ipatovics tekintélyes külsejű, finom szövetből készült öltönyt visel, kezében külföldi bőrönd. Kicsit hunyorogva néz, mintha a fény bántaná a szemét.

MARJA Fegya! Megjöttél? Miért nem írtál, miért nem üzentél?

FJODOR IPATOVICS (komoran) Egész úton azon törtem a fejemet, ugyan miért hivathatnak. Aztán kiderült...

MARJA Jaj, Fegya, máris hívom a vendégeket!

FJODOR IPATOVICS Várjál, Marja, ne hívj senkit.

MARJA Hogyhogy ne? Ez a szokás. Nem mi kezdtük, nem is hagyhatunk fel vele.

FJODOR IPATOVICS (krákog) Hát akkor hívd őket. Az ördögbe is ezekkel a régi szokásokkal.

Jegor felkel, szemébe húzza sapkáját, beszélni kezd, de senki sem hallgat rá, s miközben Fjodor Ipatovics és Marja háta mögött megy, egyfolytában mondja a magáét.

JEGOR Isten hozta, Fjodor Ipatovics. Hogy utazott, mint utazott a mi megyeszékhelyünkre? Mi hallatszik a piacon, miben van kereslet? Mit beszélnek magasabb körökben a kozmoszról?

Mind el. A szín elsötétedik. Fjodor Ipatovics házában vagyunk. Fjodor Ipatovics, Marja, Jegor, Vovka, Kolka. Fjodor Ipatovics apróságokat vesz elő a bőröndjéből és megajándékozza a jelenlevőket.

FJODOR IPATOVICS Ne ítéljenek meg, fogadják el ezt a kis ajándékot, csekélység, de mégis megemlékezés. (Elővesz egy összecsukható horgászbotot.) Tessék, ezt neked hoztam, fiam. (Elővesz egy törölközőt Jegornak nyújtja.) Ezt neked meg Harityinának. (Kolkának egy iránytűt nyújt.) Tessék, öcskös.

KOLKA Vovka, nézd, iránytű!

VOVKA (a horgászbotot nézegetve) Evvel aztán lehet halat fogni! Papa, neked milyet fogjak?

FJODOR IPATOVICS (komoran) Minél nagyobbat. Menjetek csak, gyerekek.

A gyerekek elszaladnak, távolról idehallatszik Harityina kétségbeesett kiáltozása.

HARITYINA Ó, te szörnyeteg, de megvert veled az Isten, még a botot is rajtam felejtette! Ó, uram, teremtőm, segíts meg! Ó, te istenverte bajcsináló!

MARJA (Fjodornak) Harjuska már megint élete párját bírálja.

HARITYINA (tovább jajveszékel) Más asszonynak a férje előteremti a mindennapi falatot. A házukban bőség. Mások felesége ékes hattyúként lebeg... (Beront a házba, elakad a hangja, majd magyarázni kezdi.) Már megint elzavarták a munkahelyéről. (Jegorhoz.) Micsoda kacskaringót írtál le te a hangyatúrás köré?

JEGOR Nem tudom másként, Tyinuska, ne haragudj rám! Nem tudok eleven teremtményeken keresztül taposni. Nem tudok!

HARITYINA Bánatnak küldött rám téged az ég! Hát nem istenverte bajcsináló? (Fjodor Ipatovicsnak.) Megáldott engem az Úristen mind a két kezével – ezzel a férjjel, családfenntartóval, mindennapi betevő falatunk megszerzőjével. A harmadik munkahelyéről zavarják el.

JEGOR Hát aztán. így van ez, ha nem másképpen.

FJODOR IPATOVICS (kioktatóan) Nem tudtad igába hajtani az életet, Jegor. Az élet hajtott igájába téged. És miért kerültél ilyen helyzetbe? Gondold csak meg.

JEGOR (nagyot sóhajt) Hát, amint mondod, úgy igaz. Szégyellem magam a feleségem előtt, a fiam előtt, meg a jóakaratú emberek előtt. Nyomorultul élek, de milyen nyomorultul. Nyomorba taszítottam a családomat, magamat is megaláztam, szégyellem magam a szomszéd előtt is, minden szavad igaz!

FJODOR IPATOVICS Hát igen. Aki a sorsot igába fogja, életének gazdája lesz. Valahogy így mondták régen az öregek.

JEGOR Nagy igazságot mondasz, Fjodor Ipatovics, de milyen nagy igazságot.

FJODOR IPATOVICS Remekül forgatod a szekercét, kiváló mester vagy, nem vitatom. De mindennek semmi haszna.

JEGOR (ironikusan) Hát ami igaz, az igaz.

FJODOR IPATOVICS Vezetni kell téged Jegor, irányítani. Ha nem mondják neked, mit tegyél, magadtól sosem tudod. Az életet sem tudod felfogni a magad eszéből. Ha pedig nem érted meg az életet, élni sem tanulsz meg. így van ez, Jegor Poluskin, így bizony.

JEGOR (makacsul) A szépségre kell ügyelni.

FJODOR IPATOVICS Ostoba vagy te Jegor, ha így beszélsz. Mondd csak meg, milyen ing van rajtad? No, milyen?

JEGOR Kék.

FJODOR IPATOVICS Kék! Szemét ing van rajtad! Nézz rám. Én külföldi inget hordok. Kilötyögteted, megrázod, vasalni se kell, akár az új.

HARITYINA Marjának öt szövetruhája, két sötétkék és három újmódi kötött kosztümje van. Az egyiket akkor veszi fel, ha kultúrát néz, a másikba a népek között is mutathatja magát és... és még a sifonérba is jut...

JEGOR (közbevág) Én ebben is jól érzem magam. Ezt szeretem.

FJODOR IPATOVICS Ezt szereti! A szél szereti, mert átjárhatja.

JEGOR Mondd csak, Fjodor Ipatovics, ha a sötétben leveted az inged, ugye csak úgy repülnek a szikrák?

FJODOR IPATOVICS Hát aztán?

JEGOR Mert hát idegen ez a te inged. Az ellenkezés miatt támad az elektromosság benne. De az én ingemről egyetlenegy szikra sem hullik, mert ez az enyém, a testemre simul, hízelgőn.

FJODOR IPATOVICS Bajcsináló vagy te, Jegor! Igaz a szó, bánatcsínáló! Mostohán bánt veled a természet!

JEOOR (mosolyog) Hát tán csak nem! De bizton így van, ha nem másképpen! FJODOR IPATOVICS Pfuj! Elég volt a mesélésből! Marja, láss hozzá, kínáld a vendégeket!

A nők el; kis szünet.

JEGOR És magánál mi újság, Fjodor Ipatovics? Mi hírrel érkezett?

FJODOR IPATOVICS (nem tudja elhallgatni, komoran) Az új erdész hívatott. Afféle városi jöttment alak. Még nem is járt az erdőnkben, de már fenyegetődzik.

JEGOR Mit csinált?

FJODOR IPATOVICS Kiterítette maga elé a térképet, azt nézegette, úgy kérdezett egyfolytában. Azt mondja: „Miért nem kapok semmi jelentést a maguk erdejéről?" Azt mondja: „Hol vannak az erdőkitermelési jegyzőkönyvek?" Azt mondja: „Hol az erdei kártevések megelőzésére végzett munkálatokról szóló jelentések? Hol vannak az erdőtelepítési tervek?"

JEGOR (sóhajt) Haj, haj. Tudod, nekem is megvan a magam baja...

FJODOR IPATOVICS No, de sebaj, majd megtörik. Az élet már nála erősebbeket is megtépázott. Majd megtörik és földig hajol előttem. Nélkülem nem tud itt meglenni egyetlen erdész sem, én minden utat, módot ismerek. Azt is tudom, szombatonként ki kivel mulatozik; azt is, hogy ki kivel iszik, meg azt is, hogyan bírja!

JEGOR Így van ez! A deszkák nem illeszkednek, ő meg azt mondja, nem te fogsz itt élni...

FJODOR IPATOVICS Nem kapta meg a faértékesítés számláit? Jól van, megírjuk a számlákat. Megkapja a számlákat, ha olyan nagyon szeret számolni. De ha elkezd számolgatni, nem fog sokáig elüldögélni hivatalában, de nem bizony!

JEGOR (folytatja a magáét) Helyes! Azt mondja, egyenesen a hangyabolyon keresztül haladj. De ha így haladunk, mi lesz ebből? A legteljesebb közömbösség.

FJODOR IPATOVICS Közömbösség? Jól mondod, sógor. Jól mondod, hogy közömbösség. Hát majd adok neki én közömbösséget. Megemlegeti még ezt a közömbösséget.

JEGOR (bólogat) így, így. Talán bizony igazságos dolog csak úgy belevágni az eleven életbe? Nem. Az az igazság...

FJODOR IPATOVICS Mit beszélsz itt összevissza ? Számlát kért az eladott fáról. Azt követeli tőlem, érted? A számlát.

Belép Marja és Harityina. Terítenek. Jön Jakov Prokopics.

JAKOV PROKOPICS Üdvözletem, hazaérkezése alkalmából.

MARJA Adjon isten, Jakov Prokopics! Kerüljön beljebb.

JAKOV PROKOPICS Hát mi újság, hogy sikerült az útja, Fjodor Ipatovics? Elkészült a kultúrház?

FJODOR IPATOVICS El az.

JAKOV PROKOPICS Derék dolog. Hát az uszoda, az is elkészült már?

Az még nem? Tessék, lásson hozzá. Hazatérésem örömére. Köszönöm a szívességét. (Az asztalhoz lép, meglátja Jegort, nagyot sóhajt.) Hej, Poluskin, mit kezdjek én teveled, Poluskin?

FJODOR IPATOVICS Helyezzen el valahova. A munkára mindenkinek joga van.

JAKOV PROKOPICS No de hát hova küldjem ezek után?!

JEGOR Ahova küld, oda megyek.

JAKOV PROKOPICS Azt mondod, oda mész? (Tarkóját vakarja.) Ide figyelj, Poluskin! Csónakkikötőt létesítünk a tóparton. Mi lenne, ha odaküldenélek csónakosnak? Mit szólsz hozzá?

JEGOR Azt lehet. Értek az evezéshez, csónaktömítéshez, kátrányozáshoz. Azt lehet!

JAKOV PROKOPICS Hát akkor menj a csónakkikötőbe, Poluskin. Eredj, láss munkához.

A szín elsötétedik. A fény egy mentőövre esik. A csónakkikötő egy kis sarka. Egyszerű fapadozat, szélén korláttal. A korláthoz támasztva evezők. Jegor egyik helyről a másikra futkos, rakosgat, tisztogat, valamit kalapál. Belép Jakov Prokopics. Gondosan szemügyre veszi, mit csinált eddig Jegor.

Nagyon jól tömítetted a csónakokat, Poluskin. Jól be is kátrányoztad mind, dicséretes dolog.

Jegor el akar szaladni.

Állj meg, hova szaladsz?

JEGOR Én csak...

JAKOV PROKOPICS (szigorúan) Előbb hallgass végig, aztán futhatsz. Mi is egy csónakkikötő? Ez a kérdés. Megválaszolom neked: tudományosan megszervezett pihenőhely.

JEGOR Világos, érthető, Jakov Prokopics.

JAKOV PROKOPICS (elégedetlenül) Mi az, ami neked világos és érthető?

JEGOR Dejszen... Látja, hol jár a nap? Az ember fejebúbját süti. Osztán amíg az ember fejebúbját süti, addig dolgozni kell. Beszélgetni majd akkor fogunk, ha már az orcánkat süti.

JAKOV PROKOPICS Eligazítást kell adni? Kell. Hát akkor hallgass ide. Mi kell egy turistának, méghozzá, ha a fővárosból jön? A szabad természet kell neki. Ősztől kezdve már csak erre vágyakozik, mert hogy ott az aszfalton meg az emeletes házak között el van falazva a szabad természet elől.

JEGOR Aha.

JAKOV PROKOPICS De hát egymagában a természettel megfoghatod-e a városlakó embert?

JEGOR Hát hiszen a szépség...

JAKOV PROKOPICS Ugyan már, Poluskin. Először is alig maradt már érintetlen szabad természet...

JEGOR Az már igaz.

JAKOV PROKOPICS Másodszor meg nagyon elkényeztetett az ilyen turista. Megszokta, hogy mindig kapkod, siet valahova. Egyszerűen csak úgy üldögéljen a patak partján? Legfeljebb, ha két óra hosszat kibírja. Aztán vagy elkezdi a tranzisztoros rádióját bömböltetni, vagy pedig, ne adj' isten, a pálinkásüveg után nyúl. Ahol pedig az elsőhöz nyúlnak, ott a második is előkerül, és ahol már a második is előkerült, ott kezdődik a zenebona, disznóság! S hogy semmi ilyesmi ne történhessék meg, el kell vonni a turista figyelmét. Meg kell neki teremteni, na mit?

JEGOR Mit?

JAKOV PROKOPICS A kultúrát! Csónakot kínálni neki, gombát, erdei gyümölcsöket meg egyéb kényelmi berendezéseket... Hát ez a válasz a kérdésre, és itt kerülsz sorra te!

JEGOR Aha... (El akar menni.)

JAKOV PROKOPICS Várj már, ha mondom. Mondd meg nekem, Poluskin, milyen feladat vár rád a kultúra megteremtésében? A te gondod először is a mindennemű javítás. Meg hogy rend legyen: festékes dobozok a helyükön, az evezők rendben tartva, s hogy a csónakok ne eresszenek, ne legyen bennük több víz, legfeljebb egy bögrényi.

JEGOR Száraz lesz minden csónak. Világos, érthető.

JAKOV PROKOPICS És mire legyen gondod másodsorban? Másodsorban a kikötőre. Hogy olyan tisztaság legyen, mint egy lelkiismeretes gazdasszony házában.

JEGOR Ezt is értem. Olyan lesz, hogy akár a földről is lehet majd enni.

JAKOV PROKOPICS (fáradtan) Ezt szigorúan megtiltom. A földről nem engedek enni. Itt a fedett részben majd lesznek asztalok és büfé, de italozásról szó sem lehet. Esetleg teázhatnak. Azt megengedem. Mert ha belefullad valaki a tóba, meghurcolnak bennünket.

JEGOR És ha hoznak magukkal italt?

JAKOV PROKOPICS Az ő italuk nem tartozik ránk. Szabad emberek. De ha már két üveggel hoznak magukkal, azt meg kell tiltani.

JEGOR Aha!

JAKOV PROKOPICS (jelentőségteljesen feltartva ujját) Az udvariasság, harmadjára erre legyen gondod! A turisták ideges emberek. Mondhatnám, betegek. Nagyon udvariasan kell bánni velük.

JEGOR Így lesz, Jakov Prokopics. Akkurátusán így lesz.

JAKOV PROKOPICS Ott kötsz ki, ahol mondják, segítesz kirakni a holmijukat, és csak akkor távozol a csónakkal, hogyha már köszönetet mondtak.

JEOOR Érthető, világos.

JAKOV PROKOPICS A legfontosabb, hogy segíts az embereknek. Mondjuk tüzet rakni, vagy egyéb dolgok, egyszóval, hogy rendelkezésükre állj.

JEGOR Hát hiszen...

JAKOV PROKOPICS Az én személyes ellenőrzésem alatt fogsz dolgozni. Figyelmeztetlek, hogy mindent számon tarts, leltár szerint, úgy, ahogy dukál. Megértettél? Motorcsónakot vezettél-e már valaha?

JEGOR (örömmel) Vezettem, de még mennyire. Beláthatatlanul nagy tó partján volt az én falum! Megtörtént, hogy elküld az elnök...

JAKOV PROKOPICS Milyen motorokat ismersz?

JEGOR Hát ezt a Szellőt, ezt ismerem, meg azt a Sirályt.

JAKOV PROKOPICS Három darab Szellőnk van. Nagyon értékes holmi, ezt tudnod kell. Leltárilag én vagyok a felelős érte. Ezekre különösen vigyázz. Személyes felelősségedre adom át neked őket. Csak akkor használhatod, ha távoli pontokra kell szállítanod valakit, a közelbe el is evezhetsz.

JEGOR Ezért ne nyugtalankodjon. Értem én ezt.

JAKOV PROKOPICS Most pedig tedd rendbe szépen a csónakokat, külsejük is legyen illendően szép. Fesd őket kékre. Az evezőket, de csak a lapátokat, érted, fesd pirosra, hogy messziről meg lehessen látni majd, ha valaki kiengedné őket a kezéből. Minden egyes csónak orrára írj fel egy számot. Feketével fesd, ahogy kell. Ott találod a festéket (Mutatja.) és itt vannak az ecsetek (Előveszi az aktatáskájából.), ez pedig a papír a csónakszámokkal. Ha felírtál egy számot, szépen húzd át a papíron is, nehogy összezavard. Fölírod a másik számot, áthúzod a papíron is. Megértettél, Poluskin?

JEGOR Megértettem, Jakov Prokopics. Nincs ezen mit nem érteni.

JAKOV PROKOPICS Hát akkor láss hozzá, Poluskin! (Odébbmegy, körülnéz a kikötőben.)

JEGOR (festeni kezd) Viszontlátásra, Jakov Prokopics. Szerencsés utat, tiszteltetem a családot. (Lelkesen mázol.)

Belép Nonna Jurjevna.

JAKOV PROKOPICS Üdvözletem, Nonna Jurjevna. (Tiszteletteljesen meghajol.) Talán kedve támadt egy kis csónakozásra? Személyesen röpítem bárhova a motoron.

NONNA (kicsit ijedten) Nem, dehogyis. Jegor Szaveljevicshez jöttem. JAKOV PROKOPICS Semmi kifogásom ellene.

JEGOR Hozzám?

NONNA (odalép) Tudja, a fia, Kolja, nem jár iskolába.

JEGOR Hogy lehet ez?

NONNA Bizonyára megbánthatták. Először nagyon összeverekedett valakivel, aztán eltűnt.

JEGOR Hogyhogy „eltűnt"?

NONNA Tegnap az utcán összetalálkoztunk, beszélni akartam vele, de elszaladt.

Belép Kolka, meglátja Nonnát, elbújik.

JEGOR Tiszteletlenség.

NONNA Beszéljen vele, Jegor Szaveljevics. De csak szép kedvesen, nagyon kérem.

JEGOR Természetesen, ahogy szoktam.

NONNA Nagyon érzékeny lelkű gyerek.

JEGOR Köszönöm a fáradságát.

NONNA Hát akkor... Még ellenőriznem kell a dolgozatokat. Megyek is, jó?

JEGOR Menjen csak, Nonna Jurjevna, menjen.

Nonna Jurjevna el. Jegor folytatja a mázolást. Nézegeti a munkáját, töpreng. Megpróbálja feketével felfesteni a hetes számot. Látszik, hogy valami nem tetszik neki. Megjelenik Kolka, odamegy apjához.

JEGOR (anélkül, hogy hátrafordulna) Nézzed csak, fiam, nagyon unalmas ez így, fekete a kéken. A szám az csak szám, semmi nem néz rád mögüle. Csak számtan. De amikor az ég kékjén számolnak, ettől elkedvetlenedik az ember, elmegy a kedve, pedig az emberek majd jókedvükben viszik el ezt a csónakot. Aztán adnak neki egy ilyen kilences számot, kék mezőben feketével pingálva. És máris elszáll lelkéből az ünnepi öröm, csak a füstje marad. (Leül, zsebéből elővesz egy gyűrött csomag cigarettát.) Az a szép, amikor minden különböző. Az egyik kék, a másik meg éppen ellenkezőleg: rózsaszín. Hogy lehetne szépség nélkül élni? Olyan lenne ez, mintha ünnep nélkül kellene élni. Mert a szépség... (Váratlanul.) Itt járt a tanítónőd. És milyen kedvesen beszélt. Ne szaporítsd gondjait, fiam, van neki elég gondja-baja nélkülünk is.

KOLKA (haragosan) Tolka Bezuglovnak kivertem a fogát!

JEGOR Ajjaj. Miért csinálsz ilyet?

KOLKA Mert nevetett.

JEGOR De hiszen az jó dolog. Sírni nem jó, de nevetni... Csak nevessen kedvére.

KOLKA De rajtad nevetett! Terajtad! Amiért elkanyarítottad az árkot a hangyabolynál.

JEGOR El is kanyarítottam. Tudod, sajnáltam a hangyákat. Családjuk van, gyerekük, megszokott helyük.

KOLKA De mit értél el vele, csak kinevettek. Az árkot kiegyenesítették, téged meg szájára vett a falu!

JEGOR Nem számít az, fiam, hogy kinevetnek, hanem csak az... (Sóhajt.) Mit gondolsz, mi a legfontosabb a munkában?

KOLKA A fej.

JEGOR Az is. Fej is kell hozzá, meg kéz, meg ügyesség, de a legfontosabb mégis a szív. Ha szíve szerint való a munka az embernek, akkor a világot is kifordíthatja a sarkából. De amikor úgy dolgozik, csak a fizetségért, akkor valahogy nem áll kezére a munka. Sehogy se megy fiam, kihullik a kezéből. Olyankor a kéz akár a kampó, a fej, mint az üres fazék. És ne adja az Isten, fiam, hogy tévedj a helyed megválasztásában. Mert a hely dönti el, mi jó a szívnek! Azzal meg, hogy az emberek kinevetnek, azzal ne törődj, Nevessenek csak nyugodtan, váljék egészségükre. Az emberekre, fiam, sohasem szabad haragudni. Az a legutolsó dolog a földön. A legeslegutolsó dolog... (Hirtelen maga elé motyogva, gyorsan festeni kezd.) A legutolsó, a legeslegutolsó...

A szín elsötétedik.

A színpad előtere, a falu utcáján jön Csuvalov, Filka és Cserepok. Megállnak Fjodor Ipatovics háza előtt.

FILJA Hát ez lenne itt, messziről jött polgártárs-elvtárs, a Fenyves utca.

CSUVALOV (körülnéz) Miért hívják ezt Fenyvesnek?

CSEREPOK (komoran) Akár Kecsege utcának is hívhatnák.

CSUVALOV Emlékeztetőül? Hogy valamikor itt erdő terült el?

FILJA Hát igen. Micsoda erdő zúgott itt, beláthatatlanul nagy! És döntöttük mi ezt az erdőt prémiumért, jutalomért. El se tudták szállítani a sok kidöntött fát, építettek egy fűrésztelepet. Mire felépítették, vége lett az erdőnek, egy szál fa sem maradt belőle.

CSEREPOK Túlteljesítettük a tervet, feldaraboltuk, szétfűrészeltük az erdőt, hogy a fene essen beléje!

FILJA Minekutána megépítették a fűrésztelepet, hát most idehordják hozzánk a fát. Idehozzák, lerakják, felaprítják, újból felrakják. És mindenkinek megvan a munkája. Munkanélküliségtől nem kell félni.

CSEREPOK Ne igyunk egyet ennek örömére?

CSUVALOV Nem tehetem. Munkában vagyok.

FILJA Mi is. A lakosság szolgálatában.

CSUVALOV Idegenvezetők lennétek?

CSEREPOK Megtisztelsz bennünket?

CSUVALOV Meg én. De előbb mutassátok meg, hol lakik az erdész.

FILJA Fjodor Burjanov? Itt lakik, az átkozott.

CSEREPOK (sóhajt) Ég a pokol.

FILJA (összegörnyedve) Törődik-e valaki azzal, milyen tűz égeti a bensőnket?

CSUVALOV Majd én törődök, ti szegény tűzkárosultak. De hát hol lakik ez a Burjanov?

FILJA Látja azt a házat ott azzal a kakassal?

CSUVALOV (szemügyre véve a házat) Aranykezű mester építette.

CSEREPOK De az nem az ő keze volt. A házat sem ő építette, a kakast se ő faragta ki. Mindez a mi bajcsinálónk keze munkáját dicséri, hogy a fene essen beléje!

CSUVALOV Bajcsináló?

FILJA Jegor Poluskin! Lakik itt egy ilyen személy.

CSUVALOV Igazán szép ez a kakas. No, meg a ház is... Nagyon szemrevaló.

CSEREPOK Nagy dög!

CSUVALOV Micsoda, a ház?

CSEREPOK Nem, a gazdája.

FILJA (harsányan nevetve) A rokonát is egy gatyával fizette ki! Micsoda komédia.

CSEREPOK Itt is van már ez a szörnyeteg! Személyesen!

FILJA Ide figyelj, Cserepok! Kéne inni egyet ennek a jó embernek az egészségére.

CSEREPOK Szívemből egyetértek veled.

Félrevonulnak. Várnak. Megjelenik Fjodor Ipatovics.

FJODOR IPATOVICS Tiszteltetem, Csuvalov elvtárs. Hát megérkezett?

CSUVALOV Amint látja.

FJODOR IPATOVICS Ne legyen semmi kétsége a rend felől. Minden egyenesben van.

CSUVALOV Hát akkor jó. Nézze át az irattárat és vegye elő a vonatkozó iratokat. Engem a fakitermelési engedély érdekel, és az eladott faanyagra vonatkozó számlák. Különösen az utóbbi.

FJODOR IPATOVICS Miféle irattárunk lenne nekünk? Erdészkedés a mi dolgunk.

CSUVALOV Hogy miként volt eddig, azt majd tisztázzuk. De a mai naptól kezdve egyetlen rönköt, egyetlen gallyat el nem vihet innen senki az én engedélyem nélkül.

FJODOR IPATOVJCS Nem mindenkinek lehet ellentmondani. Különösen akkor nem, ha rátelefonálnak az emberre.

CSUVALOV Telefonáljanak nekem. (Fjodor Ipatovics házát nézegeti.) Mondja csak, Burjanov elvtárs, mennyibe került magának ez a ház? FJODOR IPATOVICS Ez a ház? Odaadtam érte a régit. Ezt az új házat a sógorom, Jegor Poluskin építette, cserébe átadtam neki az én régi házamat, Minden szabályszerűen történt, bemutathatom az írást is.

CSUVALOV (közbevág) Nem az építkezést kérdeztem, Azt kérdeztem: mibe került magának a faanyag, amiből a házát felépítették?

FJODOR IPATOVICS Nem könnyű mindent összeszámolni, Csuvalov elvtárs.

CSUVALOV Azt ajánlom, azért mégis igyekezzen mindent összeszámolni. Mire legközelebb eljövök. Ma pedig várom az éves jelentéssel és az erdőültetési tervvel együtt. A tanácsházán leszek. (El.)

Filka és Cserepok sietve követik.

FJODOR IPATOVICS (kiáltva) Marja, Marja!

Beszalad Marja.

MARJA Mi baj, Fegyenka?

FJODOR IPATOVICS Nagy baj van, Marja. Pénzt követelnek rajtam a házért, különben végem van, bíróság elé állítanak.

MARJA Jaj nekünk, Fegyenka!

FJODOR IPATOVICS (Csuvalov után szól.) Számolni akar, no, jól van! Majd elszámolunk.

MARJA Nem kéne mégis kifizetnünk, Fegyenka? Hiszen van elég pénzünk.

FJODOR IPATOVICS Van elég pénzünk! Miért adjon érte pénzt az ember utólag? Szörnyen bosszantó dolog.

MARJA Hát akkor mit tehetünk?

FJODOR IPATOVICS Meg kell nyomni a dolgot, de meg ám...

A szín elsötétedik. Megvilágosodik a csónakkikötő. Vidám, piros fényben ragyognak az evezőlapátok. A kincstári fekete szám helyett a csónak kék orrán vidáman hápogó kis liba díszeleg. Roppant ügyesen, a részletek hangsúlyozott pontosságával pingálták oda. Kora reggel van. Jegor titokzatosan mosolyogva hozza magával Jakov Prokopicsot.

JEGOR Tessék. (Rámutat a csónakra.) Nézze csak meg! (Maga is mosolyogva gyönyörködik benne.)

JAKOV PROKOPICS (hosszasan, alaposan szemügyre veszi Jegor művét) Hát igen. Hogy értsem ezt?

JEGOR Csupa élet! Mert mi is az a szám? Élettelen számtani jel. Fekete a kéken. Messziről nem is látja az ember, hányas. Mondjuk, ki kell adni a hetes számú csónakot. Hát csak keresheti az ember, hol is van ez a hetes. De itt ez a kisliba, ezt rögtön meglátja az ember.

JAKOV PROKOPICS (gondterhelten) Meglátja, bizony.

JEGOR Mindenkinek egyszeriben repesni kezd a lelke. Én – a kiscsirkén, te – mondjuk – a kismalacon hajókázol. Gyere, érj utól, ha tudsz! Versenyezhetünk.

JAKOV PROKOPICS Versenyezhetünk? Kisliba a kismalaccal? Hát igen, nem mondom. De mi történik akkor, ha ne adj' isten, valaki felfordul a csónakkal. Vagy ha – ezt se adja isten – ellopnak egyet? Erről jut eszembe, hogyha a szél elhajtja a kikötőből valamelyik csónakodat, ezért te vagy a felelős. Most már csak azt szeretném tudni, hogy akkor mit közlök a rendőrséggel? Mentsék meg a kiscsirkét? Keressék meg a kismalacot? Ellopták a dáliát? Vagy mit?

JEGOR Hát...

JAKOV PROKOPICS Semmi hát... A fészkes fenébe az ábráiddal! Azonnal átfested ezeket a kislibákat és kismalacokat, de úgy, hogy még a röntgensugár alatt se lehessen meglátni őket! Azonnal fesd át a csónakokat és írd fel rájuk a számokat előírás szerint és ne lássak több önkényességet! Nem az óvodában vagyunk, értsd meg végre, ez itt egy kultúrközpont, Meglehet, hogy még a kerületi pártbizottságból is idelátogatnak. Ráültethetem én a kerületi párttitkárt a te malacodra? Mi? Ráültethetem? Mit mondanának a te kislibáidról, kismalacaidról? Na mit? Nem tudod, de én tudom! Absztraktság! Igen, azt mondanák, Poluskin, hogy ez egy absztraktság!

JEGOR Mit mondanának?

JAKOV PROKOPICS Ne hozz ki engem a sodromból, Poluskin (Nagyon rábeszélőn.) Ne hozz ki a sodromból! Tudod jól, Poluskin, egyszer rám zuhant egy fenyőrönk, azóta nincs rendben a fejem, nekem erről írásom is van! Mindjárt akkorát csapok a kobakodra ezzel az evezővel... (Kimerülten leül, elővesz a táskájából egy termoszt, teát tölt magának, iszik.)

Jegor nézi a termoszt, a rárajzolt mulatságosán hasas, libegő uszonyú halakat, nagyot sóhajt, fogja az ecsetet, a festéket és nekilát, hogy átfesse a képeket.

Veszélyes ember vagy te, Poluskin! Hogy mi nem jutott az eszedbe! Figyelmeztettek engem, minden munkavezető figyelmeztetett. Azt mondták, veszélyes ember vagy te, nagy a fantáziád ! De én nem hittem nekik (Sóhajt.) Úgy kell élni, Poluskin, ahogy illik. Ha azt mondják neked, így csináld, akkor csináld is úgy. Mert hiszen mi lenne abból, ha mindenki szabadjára engedné a fantáziáját? Tudod, mi lenne?

JEGOR Mi?

JAKOV PROKOPICS (jelentőségteljesen) Arra még gondolni se szabadna, hogy akkor mi lenne.

Jegor hallgatja, de nem ért egyet vele. Hallgatja, de fél szemével a termoszra sandít. A termosz képeivel egyetért.

JEGOR És a kozmosz? Először arról is csak fantáziáltak, hallottam a rádióban. Most meg...

JAKOV PROKOPICS Ocsmány káromkodást hallottál-e már?

JEGOR (sóhajt) Előfordult.

JAKOV PROKOPICS És az mi? Az ocsmány káromkodás illetlen dolog. Érted ezt? De van olyan szitok, ami megmarad az illendőség keretein belül. Igaz? Hát így van ez a fantáziálással is. Van megengedett és van meg nem engedett, illetlen. A tied, nem megengedett fantáziálás.

JEGOR (kételkedve) Ez a kismalac meg ez a kisliba – ez lenne illetlenség?

JAKOV PROKOPICS Én úgy általában beszéltem, Poluskin. Nagy méretekben.

JEGOR Nagy méretekben liba meg disznó lesz belőlük.

JAKOV PROKOPICS A liba a disznónak sosem lesz párja! Hordd el magad a szemem elől, mert olyan meg nem engedett szidalmakat vágok a fejedhez...

Turisták jönnek be, két férfi, két nő. A férfiak farmerben, a nők is farmert és kis fehér sapkát viselnek. Mögöttük jön Kolka, kezében kis bugyorral.

KOLKA Édesapám, meghoztam az ebédet.

JAKOV PROKOPICS (feláll, leveszi kalapját) Isten hozta kedves vendégeinket. Honnan jöttek, ha nem veszik tolakodásnak a kérdésemet?

ELSŐ TURISTA Innen nem látni odáig. Átvinnének minket a túlsó partra?

JAKOV PROKOPICS A túlsó partra átvihetjük. (Felteszi kalapját.) A szabályzat szerinti áron, motoros csónakkal, átszállítjuk önöket a túlsó partra. Poluskin, készítsd a csónakot. Az egyes számút.

A turisták megindulnak Jegor után. Az Első nő elővesz hátizsákjából egy távcsövet. Kolka nem állja meg, odalép hozzá.

MÁSODIK NŐ Milyen aranyos kisfiú! Mi a neved, kicsikém?

KOLKA (rekedten) Kolka.

MÁSODIK NŐ Aztán van-e tifelétek gomba, Kolka?

KOLKA Korán van még a gombára. Itt-ott már kibújt néhány galambgomba, de a tinóruk még a sorukra várnak.

ELSŐ NŐ (leengedve a távcsövet) Mire várnak a tinóruk?

KOLKA A sorukra. A gombák sorba jönnek elő, először a tinóru, aztán a csiperke, őt követik a vörös érdesnyelűek, meg a vargánya. Aztán kerülnek sorra az igazi gombák. A keserű gomba meg a szőrgomba. (Egyre csak a távcsövet nézi.)

ELSŐ NŐ Akarsz belenézni? (Odanyújtja a távcsövet.) Csak le ne ejtsd. KOLKA Ne-em. (Hol az egyik végén néz bele a távcsőbe, hol a másik végén.)

ELSŐ NŐ Miért forgatod? A lencsénél kell belenézni, itt!

KOLKA Tudom én azt.

ELSŐ NŐ Hát akkor miért forgatod?

KOLKA Csak. Mert érdekes.

JEGOR (kiáltva) Fiam! Gyere, segíts csak nekem, fiam!

Kolka az Első nő kezébe nyomja a távcsövet és apjához fut.

MÁSODIK NŐ Igazi vadember.

ELSŐ NŐ Ugyan már, egyszerűen csak egy neveletlen kis kölyök.

ELSŐ TURISTA (elhaladtában) Hölgyeim, hol maradtak, vár a csónak.

A nők felkapják hátizsákjukat, és elmennek.

JEGOR Minden a legnagyobb rendben van, Jakov Prokopics.

JAKOV PROKOPICS Próbáld ki előbb a motort!

JEGOR Minden úgy lesz, ahogy kell, Jakov Prokopics.

JAKOV PROKOPICS Csak a motor kipróbálása után szabad beszállni az utasoknak. Balesetelhárítás!

Felbődül a motor, Jakov Prokopics hosszasan nézi a távolodó csónakot. A szín elsötétedik. Fjodor Ipatovics házában vagyunk. Az asztalon számtalan üveg, kis csomag. Fjodor Ipatovics és Marja ajándékcsomagot készítenek össze.

MARJA Szárított gomba. Málnalekvár...

FJODOR IPATOVICS Mézet is tegyél. Nagyon szerette a mézet. Ha megkapja ezt a kis kóstolót, meglátod, segít rajtunk.

MARJA (sóhajtva) Egyszerű ember volt.

FJODOR IPATOVICS Hát igen, az előző erdésszel megértettük egymást. Egy szív, egy lélek voltunk. De ezzel... (Nagyot kiált.) Vovka, hozd a mézet! A hársmézet!

A szín elsötétedik. Kis tisztás a tó partján. Jönnek a turisták. Jegor és Kolka a hátizsákokat hozzák. A nők serényen tesznek-vesznek.

MÁSODIK TURISTA (Kolkának) Hé, gyerek! Fújd fel a matracokat. (Jegorhoz.) Maga pedig rakjon tábortüzet!

Jegor fogja a fejszét, el. Kolka nagy igyekezettel fújja a gumimatracokat.

ELSŐ TURÍSTA A pecázásnak, azt hiszem, lőttek itt. Hé, gyerek! Mi a helyzet a halak frontján?

KOLKA (a matracot fújja, egészen kifullad az erőlködéstől) Sügér az van!

ELSŐ TURISTA Hallevesbe a sügér is jó. És valami jobbféle akad-e? KOLKA Ne-em.

MÁSODIK TURISTA Te szoktál pecázni?

KOLKA Ne-em.

MÁSODIK TURISTA Hát az apád?

KOLKA Ne-em.

MÁSODIK TURISTA Sohasem?

KOLKA Ne-em.

MÁSODIK NŐ Nagyon magvas beszélgetés. Mondtam, ugye, igazi vadember.

ELSŐ NŐ Ügyes gyerek vagy, Kolja. Nagyon jól fújod a matracokat. Nem fáradtál el?

KOLKA Ne-em.

JEGOR (egy nyaláb rőzsével jön) Nem a legjobb helyet választottuk, kedves polgártársak. Hangyaboly van itt, zavarni fognak bennünket a hangyák. Odébb kellene költözni.

MÁSODIK TURISTA És nagy ez a hangyaboly?

JEGOR Jókora. Nagy, dolgos család lehet.

ELSŐ NŐ Milyen érdekes! Mutassa, hol van?

JEGOR Hát itt. (Rámutat.)

Mindenki a hangyabolyhoz lép.

MÁSODIK TURISTA Akár egy felhőkarcoló. A természet csodája.

JEGOR Nagyon nyugtalan szomszédságuk lesz. Ott, egy kicsit odébb van egy nagyon szép kis tisztás, kinéztem maguknak. Menjünk, majd segítek áthordani a holmijukat. Maguknak nyugalmasabb, nekik megszokottabb lesz.

MÁSODIK TURISTA A hangyacsípés nagyon jó reuma ellen. Ha valakinek közülünk reumája

lenne...

MÁSODIK NŐ Jaj, hogy csípnek az átkozottak!

JEGOR Érzik a szagot. Korlátot nem ismerő népség!

MÁSODIK TURISTA (sóhajtva) Hát igen, kellemetlen szomszédság. Bosszantó dolog...

ELSŐ TURISTA Semmi baj! Ezt könnyen elintézzük. Adj csak egy kis benzint, Jegor.

Jegor futva hozza a benzineskannát.

Derék fickó vagy! Értékeljük majd az ügyességedet. (Odalép a hangyabolyhoz.) Vigyázat, húzódjatok hátrább!

Nagy lendülettel az egész benzint a hangyabolyra önti, majd gyufát gyújt. A lángok magasba csapnak, ropogás hallatszik, mindenki elugrik, csak Jegor és Kolka maradnak helyükön egymás mellett, kezükkel védve arcukat a forróság elől.

MÁSODIK NŐ (elragadtatottan) Tűzijáték! Győzelmi dísztűz!

ELSŐ TURISTA (elégedetten nevetve) Lám, ennyi volt az egész. Az ember a természet ura. Igaz, gyerek?

KOLKA (zavartan) A természet ura?

ELSŐ TURISTA Bizony az. A természet meghódítója és leigázója.

MÁSODIK TURISTA (bottal széttúrva a hangyaboly maradványát) Nos, kiharcoltuk helyünket a nap alatt. Most aztán senki sem zavar, senki sem nyugtalanít bennünket.

ELSŐ TURISTA Meg kellene ünnepelni a győzelmet. Kislányok, készítsetek gyorsan valamit.

MÁSODIK TURISTA Ami igaz, az igaz. Az öreget is meg kellene valamivel vendégelni.

ELSŐ TURISTA (nevetve) No, meg a hangyák halotti torát is megtarthatnánk.

Mindenki visszamegy a leterített abroszhoz. Jegor zavartan követi őket. Kolka megpróbál apja arcába nézni, de Jegor elfordul.

KOLKA (suttogva) Hogy lehet ilyet csinálni, édesapám? Hiszen ezek is élőlények!

JEGOR (teljesen elvesztette a talajt) De bizton így van ez fiam, ha nem másképpen.

Az asszonyok valami ennivalót készítenek az ital mellé.

ELSŐ NŐ Jöjjön csak... Van itt egy kis harapnivaló.

JEGOR De hát... Ugye... Nem kell nekünk semmi...

ELSŐ TURISTA Megbántasz bennünket, Jegor. Minden munkát illendően honorálni kell. A gyereknek például ananász jár. Mi a véleményed egy kis ananászról, te gyerek?

Kolka odalép a teritőhöz.

JEGOR (komoran) Leöblíthetnéd a kezedet, fiam. Mert hát igen piszkos.

Kolka elszalad kezet mosni. Nem azért szalad, mert szeretne mielőbb az asztalhoz kerülni, hanem hogy ne szomorítsa az apját, aki enélkül is nagyon rossz kedvében van.

ELSŐ TURISTA Ülj le te is, Jegor. (Látva, hogy az nem mozdul.) Megbántasz bennünket, ülj le, ülj le szépen.

Jegor némán letelepszik. Visszajön Kolka. Az Első nő megkínálja ananásszal. Első turista kulacsból alkoholt tölt egy zománcbögrébe és odanyújtja Jegornak. Jegor kelletlenül elveszi.

Igyál, Jegor. Munka után te sem veted meg az italt, látom a szemedből. Nem veted meg, ugye?

JEGOR Hát előfordul, hogy megkóstolom. (Szemét törli.)

ELSŐ TURISTA Gondold azt, hogy most itt az ideje.

JEGOR (leküzdve magát) Hát akkor arra, hogy jól érezzék magukat itt, hogy jól pihenjenek. (Fölhajtja az italt, egészen elfullad tőle.) Hát ez meg micsoda? Jobban mellbevágja az embert, mint a vodka.

MÁSODIK TURISTA Remekül bedobtad. Igazi orosz ember módjára! (Az Első turistának) Erről jut eszembe, tudod, hogy Olaszországban inkább bort isznak az emberek?

ELSŐ TURISTA Mert ott mindig meleg van. Igazi nyaralóhely!

MÁSODIK TURISTA Tudod, azt is megunja az ember. Majd egy évet töltöttem ott...

JEGOR (hirtelen becsípve) Körülöttünk itt az igazi természet, bizony. Bőségesen van nekünk ebből, csak pihenjenek. És micsoda csend meg nyugalom. Mert hát mi kell az embernek? Nyugalom. Minden élőlény, minden kis hangya, minden fenyő és nyír, mind nyugalomra vágyódik. Lám ezek a hangyák is... Bizony mondom én...

ELSŐ TURISTA Kész filozófus vagy te, Jegor!

JEGOR Várj csak, jó ember, várj csak. Merthogy mit is akarok én mondani? Azt, hogy...

ELSŐ TURISTA Még egy kis italt akarsz, ugye?

JEGOR Várj csak, jó ember...

ELSŐ TURISTA Igyál szépen. (Odanyújtja a bögrét.)

JEGOR (gépiesen elveszi, felhajtja az italt, teljesen lerészegszik) Szenved az ember. Nagyon szenved az ember a természettől távol, bizony, kedves, jó barátaim, így van ez! S miért van ez így? Mert maguk mind árvák. Nincs, ahol megvessék a lábukat, nincs, aminek nekitámaszkodjanak, nincs, ami felüdítse a lelküket...

MÁSODIK TURISTA Pontosság, ez most náluk a napirenden levő legfontosabb dolog. A pontosság pedig a legmagasabb fokú professzionalizmust követeli meg...

JEGOR Bizony, megértettem én, de meg ám: szenvednek, de nagyon. Különösen maguk szenvednek, mert az ég is szürke maguk fölött. De mi felettünk kék. Talán bizony lehet feketével rajzolni a kékre? Nem, kedves barátom, nem szép dolog ez. Tűzzel égetni eleven teremtményeket. Az élet egész másra adatott. A szépségre meg a pihenésre adatott. Úgy bizony.

ELSŐ TURISTA Na jól van, jól!

MÁSODIK TURISTA Igen, éppen ez a pontosság teremtette meg a.modern termelési kultúrát. Mindent az ügynek rendelnek alá.

ELSŐ TURISTA És ez a helyes. Semmi emóció, semmiféle kedélyhullámzás. Normális munka. Ez mérnöki ideál. Munka, amelynek minden láncszeme szinkronban van, és minden másodpercre kiszámított.

JEGOR Várj csak, kedves barátom, várj csak. Mert mit akarok én. Azt akarom, hogy mindenki számára édes legyen az élet. Bizony. Hogy mindenkinek jusson elegendő napsugár, hogy örömét lelje az esőben, s hogy a fű is az ember boldogságára teremjen. Hogy öröm, minél több öröm jusson mindenkinek. Hogy az embernek öröme, lelkének vigassága legyen a munkájából.

ELSŐ TURISTA Inkább táncolj nekünk egy kicsit, hadd teljék benne mulatságunk! No? „Dúli, dúli, a réten!" Vagy azt hogy: „Ragyog a hold világa."

Nem, igazán nem haragudtak Jegorra, meg sem vetették, le se nézték. Egyszerűen csak megrészegedtek a szabadság érzésétől, elragadta őket az orosz ember mulatozó kedve, aki ilyenkor csupa hetvenkedés, és fütyül mindenre. Őszintén kacagtak Jegoron is, önmagukon is, egymáson is, s már nem volt erejük megállni azon a határvonalon, melyen túl a gondtalan vidámság csúfolódássá változik, s a nevetés könnybe föl.

ELSŐ NŐ Hagyjátok! Hiszen alig áll a lábán. Mi jut eszetekbe!

ELSŐ TURISTA Ki nem áll a lábán? Jegor? A mi Jegorunk kemény fickó!

MÁSODIK TURISTA Ropjad csak, Jegoruska! Vagy nem tisztelsz meg bennünket?

JEGOR (nagyot sóhajt) Tisztellek, becsüllek, kedves, jó barátaim.

KOLKA (felugrik) Édesapám, hagyja abba!

JEGOR Nem lehet azt, Koljuska. Meg kell adni a tiszteletet, méghozzá szíves örömest. Hadd örvendezzen mindenki. Attól még, hogy a hangyákat fölégették... Isten bocsássa meg nekik...

MÁSODIK TURISTA (tapsol) „Kalinka, kalinka... Kimegyek a rétre, lefekszem aludni, száz éves vén diófa árnyába!..." Mozogj már, Jegor!

Mindenki a zene ritmusára tapsol, Jegor feltápászkodik, és esetlenül topog a tisztáson. Kezét szét-széttárja, de nem taktusra. Lába összegabalyodik, mindenki jól mulat, csak az Első nő és Kolja nézik aggodalmas tekintettel.

JEGOR Kedves, jó barátaim! De mennyire megteszem ezt én a kedvetekért!

ELSŐ TURISTA Ropjad csak, Jegor, szaporán! Ej, de jól mulatunk!

JEGOR (nevetve) Hej, kedves barátom, én a te kedvedért...

ELSŐ TURISTA „Hej dúli, dúli a réten", kettőt dobbants, hármat fordulj...

KOLKA (hirtelen felkiált) Hagyd abba, édesapám, hagyd abba!

JEGOR Várj csak szépen, fiacskám, milyen ünnepnapra virradtunk, micsoda jó emberekkel találkoztunk. Igazán mondom, nagyszerű emberekkel!

KOLKA (apjába kapaszkodik, megpróbálja elráncigálni a tisztásról) Édesapám, hagyd abba, hagyd abba, ha mondom!

ELSŐ TURISTA Ne zavard a mulatságot, gyerek! Eredj innen, eredj! Ropd csak szaporán, Jegor!

KOLKA (kiabálva) Gonoszak! Mind gonoszak! Velünk is azt akarják tenni, mint a hangyákkal? Mint a hangyákkal!

ELSŐ TURISTA Hallod, Jegor? Hogy sérteget bennünket a fiad. Nem szép dolog. Tanítsd tisztességre, hiszen te vagy az apja, Jegor!

ELSŐ NŐ Nem szégyellitek magatokat! Semmit sem ért az egészből! Hogy tehettek ilyet!

Senki sem hallgat rá, Kolka szlvtépöen zokogva vonszolja apját, az ellenkezik, felbukik. Mindenki kiabál, tapsol, táncol...

ELSŐ TURISTA Keverj le neki egyet, Jegor! Kicsi az még ahhoz, hogy a nagyokat tanítsa.

JEGOR (motyogva) Kicsi vagy te még ahhoz, hogy a nagyoknak parancsolgass... (Ellöki Kolkát.) Eredj innen, eredj haza, eredj csak! KOLKA Édesapá-á-ám!

JEGOR Te-e... (Nagy lendülettel megüti Kolkát, életében először üti meg, maga is megijed tőle.)

Hirtelen mindenki elhallgat, Kolka egy szempillantás alatt abbahagyja a sírást, némán feltápászkodik, kezefejével megtörli az arcát, belenéz apja zavaros tekintetű szemébe, majd elmegy.

ELSŐ NŐ Kolja! Kolja, gyere vissza!

Csend van. Csak Jegor imbolyog, kifejezéstelen szemmel nézi a földet. Egyszerre mindenki kényelmetlenül érzi magát, az emberek elfordulnak egymástól.

Szégyen! Szégyenletes dolog! (Kolja után megy) Kolja! Kolja, gyere vissza!

ELSŐ TURISTA (nagyot sóhajt) Kész, befejeztük. Nesze, öreg, eredj haza. Fogd ezt a háromrubelest, ülj be a teknődbe és indíts, üdv a tengernek! (Jegor kezébe nyomja a pénzt.)

Jegor markában szorítja a pénzt, tántorogva távozik.

MÁSODIK NŐ (undorral) Iszákos alak.

Vízcsobogás hallatszik, felbúg a motor, aztán befullad, még hangosabb csobbanás. Mind arra néznek.

Jaj, belefullad! Beleesett a vízbe!

ELSŐ TURISTA Nem fullad bele. A partnál sekély a víz.

MÁSODIK TURISTA Hé, öreg, jobb lesz, ha az evezőt használod! Ne nyúlj a motorhoz, evezz inkább!

JEGOR (hangja) Kislibuskám! Versenyez a libuska a malaccal.

Megint hangos vízcsobbanás. A szín elsötétedik. Fjodor Ipatovics házában. Futva jön Harityina.

HARITYINA (az ajtót verve) Nem láttátok az én Koljámat? Vovka itthon van? Elveszett a fiacskám!

FJODOR IPATOVICS (csomaggal kezében kilép) Mit jajveszékelsz, Harityina?

HARITYINA Elveszett Kolja, az én kis fiacskám! Körbefutottam már a fél világot. Menjek talán a rendőrségre?

FJODOR IPATOVICS Várj még azzal, Tyina. A rendőrséggel mindig ráér kezdeni az ember. Előbb keresni kell a fiadat. Talán úgy belemerült a játékba, hogy elfeledkezett a hazamenésről. Hát Jegor merre van?

HARITYINA Részeg, kint alszik a pajtában.

FJODOR IPATOVICS (érdeklődéssel) Kitől kapta az italt?

HARITYINA Azt mondják, reggel turistákat csónakáztatott.

FJODOR IPATOVICS Turistákat? Tán a szigetre vitte őket?

Jön Jakov Prokopics.

JAKOV PROKOPICS Ide figyelj, Poluskina, az elsüllyesztett motor, a benzines kanna meg a két evezővilla – összesen háromszáz rubel.

HARITYINA Miféle motor?

JAKOV PROKOPICS Az uradat kérdezd. Állami tulajdonban levő leltári vagyontárgyak. Egyenest a tó fenekére süllyesztette. A kalkuláció szerint az háromszáz rubel.

HARITYINA Háromszáz?... Amióta élek, ennyi pénzt nem láttam egybe. Háromszáz?... Jakov Prokopics, Szazanov elvtárs, könyörülj rajtunk!

JAKOV PROKOPICS Én még csak megkönyörülnék, de a törvény nem ismer könyörületet, Poluskina elvtársnő! Ha mostantól számított harmadnapra nem kapom meg a leltári tárgyakat, bevonjuk a rendőrséget is az ügybe. Jegyzőkönyvet veszünk fel a dologról. (El.)

HARITYINA Jaj, egek ura! (Fjodor Ipatovicshoz.) Mentsetek meg, kedveseim! Háromszáz rubelt követel rajtunk! Honnan vegyünk mi annyi pénzt?

FJODOR IPATOVICS (keményen) Törvény szerint követeli. A törvényt, Tyina, nem alakíthatod Jegor formájára.

HARITYINA Földönfutók leszünk! Koldusok!

FJODOR IPATOVICS Ugyan már, ugyan már... Tőlünk is mekkora pénzt követelnek, nem háromszázat, sokkal többet! Mégse futkosunk, senki előtt térden nem csúszkálunk. így bizony, Harja, így bizony, kedveském. (Elgondolkozva.) Szóval, a turisták ottmaradtak a szigeten? Rendben. (Kiáltva.) Vovka, egy szempillantás alatt ott légy a túlsó parton, nézz körül, mit csinálnak a turisták. Egyúttal próbáld megkeresni Kolkát is. Marja! Vidd el magad ezt a csomagot. Én megyek, segítek az embereken. (El.)

HARITYINA (jajveszékel) Ó, én boldogtalan! Ó, én szerencsétlen gyermekeim!

Jön Nonna Jurjevna.

NONNA Éppen magát keresem, Harityina Makarovna. Jó napot! Kérem, ne nyugtalankodjék. Kolja nálam van.

HARITYINA Hogyhogy magánál?

NONNA Nagyon megbántotta valaki, Harityina Makarovna. Hogy ki bántotta, arról hallgat, de egész testében reszket. Megitattam teával, adtam neki Valeriánát, most elaludt. Tehát kérem, ne nyugtalankodjék, és Jegor Szaveljicsnek is mondja meg, ő se aggódjon.

HARITYINA Jegor Szaveljics a pajtában a disznókkal beszélget. Nem nyugtalankodik különösképpen.

NONNA Minden rendbejön, Harityina Makarovna, minden rendben lesz. Holnap majd megbeszéljük.

HARITYINA Rendbejön, de hogyan? (Tovább jajveszékel.) Ó, én boldogtalan. A motor a tó fenekén, háromszázat fizessek, a férjem meg részeg, körülöttem mind csupa csibész!

NONNA (zavartan) Nyugodjék meg, Harityina Makarovna, nagyon kérem, nyugodjék meg.

A szín elsötétedik. A csónakkikötő egy sarka. Jegor meggémberedve ül a földön, kezében csónakvillát tart. Ott áll mellette Harityina.

HARITYINA Nem találtad meg, Jegoruska?

Jegor hallgat.

. Nem találtad meg a motort, azt kérdem?

JEGOR (fejét rázza) Ne-em.

HARITYINA Mi lesz velünk, Jegoruska?

Belép Jakov Prokopics, szigorúan néz.

JEGOR (felugrik) Adjon egy csónakot, Jakov Prokopics. A csónakból csáklyával megkereshetném, így megvesz az isten hidege. Lefagy a lábam, ahogy a hideg hínárban taposok.

JAKOV PROKOPICS Számodra nincs csónakom, Poluskin. Eljátszottad a bizalmamat. Kerítsd elő a holmit, akkor majd meglátjuk.

JEGOR Mit látunk meg?

JAKOV PROKOPICS A te további magatartásodat.

JEGOR Azt csak a kórházban láthatja majd meg! Jeges a víz, Jakov Prokopics. Lefagy a lábam. Egész nap csak a víz alatt bukdácsoltam, lábammal a tó fenekét tiportam, a két evezőt meg a villát megtaláltam. Csontom velejéig átfagytam.

JAKOV PROKOPICS Kérdezd meg a vendégeket! Mutassák meg a helyet, ahol felborultál. Részeg fővel hogy is jegyezhetted volna meg a helyet.

JEGOR De már nyomuk veszett azoknak a turistáknak. Csak néhány üres konzervdoboz meg a hangyaboly helye maradt meg a parton.

HARITYINA Hát hová lehettek, Jegoruska?

JEGOR Szekéren mehettek el, keréknyomok húzódnak végig a parton. így aztán nincs kitől megkérdeznem.

JAKOV PROKOPICS Nem a turisták mentek el, hanem a tanúid. A motor elsüllyedésének tanúi. Te felelsz majd mindenért.

JEGOR Hát igen, én... Csak lenne csónakom. Lelkemre kérem meg az emberségére, adjon egy csónakot, Jakov Prokopics!

JAKOV PROKOPICS Nem, Poluskin, ne is kérj. Tartom magam az elveimhez.

JEGOR Semmi nem történik az elveivel, Jakov Prokopics. Esküszöm a gyerekeimre, Jakov Prokopics.

JAKOV PROKOPICS Az elvek, Poluskin, tudod...

JEGOR Tudom, Jakov Prokopics. Tudok én most már mindent.

JAKOV PROKOPICS Nem, nem tudod, de majd mindjárt megmagyarázom neked. Az elvek...

JEGOR Menjen a fenébe! (Eldobja az evezővillát.)

JAKOV PROKOPICS (egy pillanatra döbbenten hallgat, majd felkiált) Poluskin! Állj meg, ha mondom, Poluskin!

JEGOR (csendesen) Mit ordítozol, Szazanov? Háromszáz rubellel tartozom? Megkapod a háromszáz rubelt. Megkapod. Az én elvem ilyen. Menj innen, Szazanov!

Jakov Prokopics sarkon fordul és elmegy. Harityina odalép Jegorhoz.

HARITYINA Mi lesz velünk most? Törvény elé állítanak. Kire hagysz bennünket, szegény árvákat?

Jegor némán odamegy iszákjához, kivesz belőle egy kést.

Van még egy fél napunk, Jegoruska, a holnap délelőtt. Próbáljuk meg, keressük együtt! Tapogassuk végig az egész tó fenekét!

Jegor nem néz rá, elővesz egy fenökövet, ráköp és fenni kezdi a kést.

Miért élesíted a késedet, Jegor Szavelics? Jegor némán húzogatja a kést a fenőkövön.

Jegor Szavelics!

JEGOR Eriggy haza, forralj vizet, Harityina, és készítsd elő a tálakat.

HARITYINA Hát azt meg minek?

JEGOR Leölöm a disznót.

HARITYINA (elképedve) Mit csinálsz?

JEGOR Tedd, amit mondtam.

HARITYINA De hát... Mit akarsz tenni? Térj észhez, térj észhez, te szerencsétlen bajcsináló! Ha most leöljük a disznót, miből élünk egész télen? Miből?

JEGOR Amit mondtam, megmondtam.

HARITYINA Nem engedem! Nem engedem! Jó emberek!...

JEGOR Ne kiabálj, Harityina, nekem is vannak elveim. Készítsd a zsákokat!

HARITYINA De hiszen még az életbe soha disznót nem öltél magad! Soha! JEGOR Nem baj. Bizton így kell lennie, ha nincs másként!

A szín elsötétedik. A színpad előtere. Kis pad, annak a háznak ablaka alatt, ahol Nonna Jurjevna szobát bérel. A padon ülnek Nonna Jurjevna és Kolka.

KOLKA (bánatosan) Ha magától ütött volna meg, tudja, Nonna Jurjevna, ha magától, mérgében. De mások vették rá. Miért hagyja magát?

NONNA Jó ember az apád, Kolja! Nagyon jó ember! Ebben egyetértünk?

KOLKA És ha jó ember?

NONNA Talán mégis beszélned kellene vele.

KOLKA Aki hibázott, az jöjjön elsőnek.

NONNA Lehet ilyent követelni az idősebbtől?

KOLKA Ha te vagy az idősebb, akkor mutass példát. Nem így tanította nekünk? De ő milyen példát mutat nekem? Úgy viselkedik, mint egy jobbágy! Igaz? De én soha nem leszek jobbágy. Soha semmi áron!

NONNA (zavartan) Akarsz szép zenét hallgatni? (Odamegy az ablakhoz, bekapcsolja a lemezjátszót.)

KOLKA (mondja a magáét) Miért ilyen gonoszok az emberek, Nonna Jurjevna?

NONNA Nincs igazad, Kolja, az emberek jók. Nagyon jók.

KOLKA Akkor miért bántják a másikat?

NONNA (sóhajtva) Hogy miért?

KOLKA Igen, miért?

NONNA Tudod, Kolja, az emberek már régóta töprengenek azon, hogy mi a rossz, és miért követ el valaki rosszat. Amióta csak az ember a világon él, azóta foglalkoztatja ez a kérdés. Egyszer, hogy mindenre magyarázatot adjanak, kitalálták farkastul-szarvastul az ördögöt. Mondván, hogy nem az emberek hibásak minden gonoszságban, hanem az ördög. De hát, tudod, Kolja, nem segített az ördög az embereken. És mit gondolsz, miért nem? Azért, mert mindig magukon kívül keresték az okot. Igen, kívül. Pedig a gonosz az ember bensejében rejtőzik. No, mondd csak, mi van még az ember bensejében?

KOLKA A hasa. Minden gonoszság a has miatt van. Mindenki a hasát félti, ezért bántják egymást az emberek.

NONNA A hason kívül ott van még a lelkiismeret is, Kolja. Ez olyan érzés, amelynek ki kell fejlődnie. És lám, néha előfordul, hogy egy emberben nem fejlődik ki a lelkiismeret. És ekkor tanácsadó, belső ellenőr nélkül marad ez az ember. így aztán nem veszi észre, hol a rossz és hol a jó. Minden összekuszálódik benne. Ilyenkor találják ki maguknak az emberek a szabályokat.

KOLKA Milyen szabályokat?

NONNA A magatartási szabályokat: mit szabad tenni, mit nem szabad. (Elgondolkozva.) Például úgy tartják, hogy egy fiatal lány nem élhet egyedül. Ha egyedül van, akkor ott valami nincs rendben... máris megindul a pletyka. A legképtelenebb. a legostobább feltételezések: mint hogy én... (Hirtelen elsírja magát, Kolkára néz,/elugrik.) Jaj, istenem, elfelejtettem kikapcsolni a főzőlapot a konyhában. (Elszalad.)

Váratlanul megszólal a lemezjátszó, teljes erőből szól Saljapin dala. A szín elsötétedik. Megvilágosodik a tó partja. Harityina és Marja a pallón ruhát mos.

MARJA Ó, én szerencsétlen testvérem! Ó, én szegény, szegény sorsüldözött testvérem!

HARITYINA Lehet, hogy egyszer mégis úgy kikerülünk a bajból, mint senki, rendbe hozzuk a szénánkat, mint senki és új, gazdag életet kezdünk! Hiszen az én Jegorom nem iszik, de nem ám! Se nem iszik, se nem verekszik, oly szorgalmas, akár egy fiókáit tápláló seregély. Minden falatot hazahord.

MARJA Elszorul a szívem, majd megszakad a fájdalomtól, ha a te életedre gondolok. Jaj, nem vigyázott rád eléggé boldogult édesanyánk! Nem simogatta a hátadat eleget a szíjjal drága jó apánk! Akkor biztos más férjet csíptél volna fel magadnak.

HARITYINA Te csíptél fel magadnak férjet, Marja, én szerelemből mentem férjhez.

MARJA Szerelemből?

HARITYINA Szerelemből, nagy egyetértésben. Maga a kolhozelnök gratulált az esküvőmön.

MARJA De hiszen téged senki sem akart feleségül venni, szívem. Így mentél hozzá ehhez az ostoba Jegoruskához, ehhez a bajcsináló félkegyelműhöz.

Harityina a kezében tartott vizes inggel végigvág rajta.

Mit csinálsz, miért verekszel?

HARITYINA Ne merd rossz szóval illetni az én hites uramat, gyermekeim apját. (Tovább veri.) Ne merd, ne merd! MARJA (kiabál) Jó emberek!...

Beszalad Kolka és Vovka.

VOVKA Miért kiabálsz, mama?

HARITYINA Itt vannak a jó testvérek! Isten hozott benneteket, édes unokatestvérek!

Marja felkapja a vizes ruhával teli tálat és gyorsan el.

Ne sokáig fürödjetek, gyerekek, nagyon jeges a víz.

Marja után megy.

KOLKA Tudod, milyen okos állatok az elefántok? Mint az emberek, dudaszóra kezdik a munkát, és arra mennek ebédelni is.

VOVKA Igazából? És meg is eszik a húsukat?

KOLKA (elgondolkodva) Nagyon drága lehet.

VOVKA De jó lenne, ha valaki megkínálna elefánthússal!

KOLKA Nálunk egyáltalán nem lehet elefánthúst szerezni. Még a városokban sem. Nincs az a pénz!

VOVKA (váratlanul félreszalad) Elefántot találtam! (Kiáltva) Helybélit. Nagyfülűt! (Egy kiskutyát cipel oda.)

KOLKA Jaj, de aranyos!...

VOVKA Rühes dög. Hitvány féreg. (Nagy gyönyörűséggel.) Fojtsuk vízbe! Lehet, hogy veszett.

KOLKA Hogyan ? Bedobod a vízbe ?

VOVKA Még képes és kiúszik. Fogd csak meg, keresek egy követ. (Odanyújtja Kolkának a kiskutyát.)

Kolka háta mögé rejti a kezét, Vovka a kiskutyával a kezében keresi a követ.

KOLKA (bánatosan) Úgy sajnálom...

VOVKA (örömmel) Nem kell nekem semmiféle kő, nem kell, bizony. Bemegyek a vízbe, leszorítom a tó fenekére. Mindjárt megfullad. (Fut a part felé.)

Kolka a ruhájánál fogva elkapja Vovkát.

Eressz el! Én találtam, lestoppoltam, az enyém! Azt csinálok vele, amit akarok.

KOLKA Add nekem! Add nekem, jó? Amit akarsz, azt adok érte. Amit csak kívánsz.

VOVKA (lenézően) Ugyan, mid van teneked! Nincs nektek semmitek, csak adósságotok. Még a disznót is...

KOLKA (reszkető hangon) Add nekem! Ha akarod, neked adom érte az iránytűmet, jó? Örökre neked adom, csak ne fojtsd vízbe ezt a szegény állatot. Sajnálom.

VOVKA Ugyan mit sajnálsz rajta! Örökbe nekem adod?

KOLKA Becsületszavamra. Soha ne fürödhessek a tóban, ha nem igaz! VOVKA (elgondolkozva) Az iránytű nem ér többet nyolcvanöt kopejkánál. És tudod, mennyit ér egy kiskutya? Ohó, meg se tudod fizetni az árát!

KOLKA Nem a kiskutyáért adnám. Csak azért adom neked az iránytűt, hogy soha ne fojtsd vízbe.

VOVKA (egyik kezében emelgeti a kiskutyát, mintha méregetné) Nagyon kevés egy iránytű egy kiskutyáért.

KOLKA (sóhajtva) Ha akarod, maradjon nálad. Csak azért adom, hogy ne fojtsd vízbe.

VOVKA (leereszkedően, akár az apja) Hát ezért, ezért lehet. . Gyerünk!

Visszajön Harityina.

KOLKA Rögtön jövök, édesanyám, csak hazaszaladok. (Vovkával együtt elfutnak.)

Harityina ruhát mos, belép Jegor, kezében ajándékcsomagok. Odamegy Harityinához.

JEGOR Hívjál vendégeket, Harityina! Mindenkit hívjál meg! Jakov Prokopicsot, a mi kedves rokonunkat. Mindenkit hívjál meg! Jegor Poluskin meg akarja vendégelni a világot. Két százast hozott a házhoz a disznó.

HARITYINA De hiszen mi háromszázzal tartozunk! Te meg a disznóért kétszázat hoztál. Hol vesszük még azt a harmadik százat?

JEGOR Én vagyok a család feje, ez az én gondom.

HARITYINA Te vagy a család feje, de én húzom az igát a családért.

JEGOR (kirántja zsebéből a pénzt s megrázza) Ezekért a papírokért bánkódjunk? Ezzel mérjük az élet szépségét? Ezzel töröljük könnyeinket? A világ szeme láttára gyújtom meg s úgy égetem el, lobogó lánggal! Gyújtsuk fel és járjuk a táncot a hamuján! Hogy az átfázottak megmelegedjenek, hogy a vakok újra lássanak! Hogy...

HARITYINA Jegoruska-a-a! (Térdre hull előtte.) Ne tedd tönkre a családot! Ne tedd tönkre a gyerekeidet! Elégeted, tőled kitelik. Könnyítsz a lelkeden, aztán vagy bemész a börtön rácsa mögé, vagy felkötheted magad. Mindent megteszek, amit csak mondasz, mindenkit meghívok, sütök-főzök, italt is teszek az asztalra. Csak add ide nekem a pénzt, mielőtt megtörténik a baj! Add ide!

JEGOR (váratlanul ellágyul) Tessék, fogd! De aztán legyen elég vodka az asztalon!

Harityina felkel, bólogat, felkapja a tálat a ruhával, és eltűnik. Jegor leül, előveszi a cigarettáját, fágyújt. Komoran dohányzik, szemét a földre szegezi. Bejön Kolka, odamegy apjához, Jegor fölemeli a fejét, meglátja a fiát.

(Feláll.) Fiam... (Csendesen.) Leöltem a disznót, fiam. Hát így vagyunk... KOLKA Tudom. Ülj le, édesapám, ülj le.

Jegor leül.

Te nem vagy hibás semmiben, édesapám, egyedül csak én vagyok a hibás. JEGOR Te? Ugyan hogy lehetséges ez?

KOLKA Nem állítottalak meg időben. Hiszen téged olyan könnyű felhúzni, igaz?

JEGOR Igaz, fiam, így igaz.

KOLKA Na látod. És én nem állítottalak meg. Tehát én vagyok a hibás. JEOOR (reszkető ajakkal) Igazlátó kisfiam...

KOLKA No, jól van. (Elfordul.) Ugyan mán...

Jegor reszkető kézzel kotorászik a cigarettásdobozban, elővesz egy újabb cigarettát. A szín elsötétedik. Váratlanul vidám csasztuska, tánczene hallatszik. Jegor házában vagyunk, az ő szobája világosodik ki. A vidámság a tetőfokra hágott. Egy pár harmonikaszóra ropja a táncot, terített asztalnál ott ül. Fjodor Ipatovics, Marja, Harityina, Jakov Prokopics. Belép Jegor. Tiszta inget visel, gondosan megborotválkozott. Egy csobolyó kvaszt hoz, leteszi az asztalra, leül a főhelyre.

JEGOR Üdvözlöm drága vendégeimet. Igyatok, egyetek! Azt mondom: együnk, azon legyünk!

JAKOV PROKOPICS Nem haragszom én rád, Poluskin. Azért is jöttem el hozzád. De a törvényt teljes szívemből tisztelem. Mint láthatod, téged is megtisztellek, de a törvényt is tiszteletben tartom. Nálam így áll ez a kérdés.

JEGOR Ne kínáltassa magát, egyen csak, Jakov Prokopics, drága Szazanov elvtársam!

JAKOV PROKOPICS A legnagyobb örömmel. Mindent be kell tartani, ahogy illik. Igaz? Mindent úgy, ahogy kell. Ami nem helyes, az a fantáziálás. A fantáziálást benzinnel kell leönteni és felgyújtani!

FJODOR IPATOVICS (komoran) Ha a más háza ég, mindenki talál kedvére való mulatságot. Ki a tüzet oltja, ki bámészkodik, ki a kezét melengeti.

JAKOV PROKOPICS (felcsattan) Hogy értsem ezt a megjegyzést, Fjodor Ipatovics?

A zene elhallgat, mindenki elcsendesedik.

FJODOR IPATOVICS A törvény betűibe kapaszkodókat kellene elégetni, és nem a fantáziálókat. Ezeket a nagy törvénytudókat kellene mind összeszedni és megégetni. Méghozzá lassú tűzön.

JAKOV PROKOPICS (élesen, magára véve a célzást) Azt akarja mondani... (Feláll.)

MARJA (rángatja a férjét) Ne vitatkozz! Ne avatkozz bele! Mi közünk nekünk ehhez!

JEGOR Igyál torok, nincsen pokol! Igyatok csak, drága vendégeim! (Ellágyultan.) Fjodor Ipatovics, drága sógorom, én egyetlen igaz barátom! Miért felhősödött el az orcád? Mosolyogj rám, enyhüljön meg tekinteted, szólj valamit oly ékesszólóan, mint szoktál.

A harmonikás rázendít. Jakov Prokopics leül.

FJODOR IPATOVICS Mondjak valamit? Azt lehet. (Feláll, felemeli a poharát.) Adjon az ég bort, búzát, békességet neked, kedves házigazdánk, no meg egy kis furfangot is. Mert . ha körülöttünk mindenki oly jól érti a törvényt, furfang nélkül, nem sokra jutsz. Kikecmeregtél a bajból, tehát derék fickó vagy. Igen. Megdicsérlek. Akinek tiszta a lelkiismerete, az a mennyországba jut.

HARITYINA A mennyországba? A magunkfajta nem kerül oda. Ahhoz, hogy a mennyországba erezhessük magunkat, nekünk még száz rubel hiányzik.

MARJA (álmodozva) Miről beszélsz Tyina? Miféle százasról? A disznó igazán sokat kellett hogy a házhoz hozzon.

HARITYINA (jajveszékelni kezd. mintha halottat siratna) Ó, én drága testvérem, Marja, ó, én kedves fivérem, Fjodor Ipatovics, Ó, drága, kedves vendégeim...

A zene megint elhallgat.

MARJA Mi bajod van már megint, Tyina? Hagyd abba már ezt az örökös jajveszékelést.

HARITYINA Csak kétszáz rubelt hozott a házhoz a disznó.

FJODOR IPATOVICS (kiejti kezéből a kenyeret) Kétszázat? Kettőszáz rubelt? Hát ez meg hogyan lehet? Hát mit adnak most egy kiló disznóhúsért?

JEGOR Bármennyit is adnak, elfogyott. Egyetek, igyatok csak, kedves vendégeim!

FJODOR IPATOVICS (szigorúan) Nem, várj csak! A friss disznóhús nem olyan áru, mint a birkahús, méghozzá ilyenkor, méghozzá a városban. Négy rubelt is megadnak kilójáért. Bizony, ennyi az ára. Négy rubel. Nekem elhihetitek, pontosan tudom.

Mindenki szinte megdermed.

JAKOV PROKOPICS Ilyesféle árról beszélt nekem a feleségem is.

HARITYINA (sopánkodva) Uram, teremtőm! Jó emberek!...

FJODOR IPATOVICS (tenyerével az asztalra csap) Várj csak! Jegor! Ezek szerint te kétszáz rubellel megkárosítottad magadat! Ilyen adósságok mellett, ilyen tartozások közepette, meg egy ekkora családdal, kétszázat csak úgy szélnek eresztettél?

JEGOR (öklével nagy lendülettel az asztalra csap) Elhallgass! Nem tudtok mást, csak számolni? Összeszámoljátok a nyereséget, kiszámoljátok a veszteséget? Ne merjetek az én házamban számolgatni, értitek? Ebben a házban én vagyok az úr. Én csak így tudok számolni: kinek kell házat építeni, kinél a tetőt megjavítani, kinek új ablakot vágni. Én csak így számolok! S a fiamnak is azt parancsolom, hogy az életben mindig így számoljon. Három lánc földem van, és ezen a három lánc földön az én törvényeim szerint élnek, és az én számolásom szerint számolnak! S az én törvényem nagyon egyszerű: ne a pénzt számold, hanem a nótát! Világos? Érthető ez mindenkinek? Hát akkor énekelj nekünk, Harityina, így parancsolom!

Szünet, mindenki leforrázva hallgat.

Énekelj, Tyina! Énekelj valami szépet!

HARITYINA (hangja elcsuklik a sírástól, az asztalra könyököl, félrehajtott fejét tenyerébe támasztja.)

Hej, bánat, bánat, bánat, Hej, bánat, de búbánat, ki fog engem, ki fog engem a bánatból kigyógyítni...

A harmonikás kísérni kezdi. A szín elsötétedik. A levegőben még ott száll a szomorú dal. Az asztalról még nem takarították el a szegényes lakoma maradékát. Még nincs reggel, de a mulatozó estének már vége, és ebben a megállt időben Jegor magára maradt. Görnyedten ül az asztalnál. Cigarettázik. Időnként súlyos kezével rácsap a vodkásüvegre; Bumm! Mintha szétfutó gondolatait akarná egybekovácsolni, megpróbálja sorba rakni őket. Lágy ívelésű szemöldökét most szigorúan összevonja. Belép Harityina. Megáll az ajtóban. Az asszonyok mindent megértő tekintetével hosszasan nézi a férjét. Mi minden van ebben a tekintetben! Fájdalom és szeretet, bánat és gyengédség, meg az asszonyok örökös vágya a nyugalomra és az épp olyan örökös változásra vágyódó férfivilág megértése. Egész valóját áthatja az az érzés, amit az orosz asszonyok az idő kezdete óta a sajnálat fogalmába foglalnak egybe. És ezért nem mondhatjuk azt, hogy odamegy hozzá, hanem szinte úszik feléje, mintha a levegőben szállna. S ahogy mellé ér, kezét vállára teszi.

HARITYINA Ne gyötörd magad, Jegoruska, ne kinozd magad!

JEGOR A lelkembe tiportak... Nagyon fáj.

HARITYINA De mi egymásért élünk, egymásért vagyunk! Te értem, én teérted, te Kolkáért, Kolka Olkáért. És így minden rendben van.

JEGOR Úgy gondolod, hogy ez a fontos?

HARITYINA Miért, talán nem jól élünk mi, Jegoruska? Ne hallgass, ne törődj az én panaszaimmal. Az asszonyok csak azért panaszkodnak, hogy beszéljenek, nem szívből. A mi egyetértésünket senki sem tudja megzavarni: nincs olyan erő, ami az én szeretetemet legyőzné. Ne gyötörd magad, ne kínlódj. Csak a lelkedre hallgass. Az majd kivezet a helyes útra.

Jegor magához húzza az asszonyt, és megcsókolja keblét. Harityina hirtelen olyan zavarba jön, mint egy fiatal lány.

Ó!... Mit csinálsz ? Ó!... Jegor... Jegoruska.

A szín elsötétedik. A színpad előterében oszlop. Rajta nagy hirdetmény. Jegor és Kolka az oszlopnál állnak.

KOLKA (hangosan olvassa) A kerületi terménybegyűjtő mosott és szárított hársfaháncs felvásárlást hirdet meg a lakosság körében. A felvásárlási ár: ötven kopejka kilónként. Az átvétel lebonyolítása a begyűjtőhelyeken történik.

JEGOR Ötven kopejka egy kilóért, az azt jelenti, hogy egy rubelt adnak két kilóért. Ezek szerint egy púdért nyolc rubelt. Ez már pénz. Nagyon nagy pénzt lehetne keresni vele, ha az ember naponta öt pudot behordana az erdőből. Nem mondom, akkor nagyon kell igyekezni.

KOLKA És ezt mindenki megteheti?

JEGOR Engedély kell hozzá az erdésztől, Fjodor Ipatovicstól.

KOLKA Neked biztosan megadja a bácsikám.

JEGOR Hát hogyne adná meg. Elmegyünk és megkérjük. Csak vigyünk magunkkal fejszét és kötelet.

Mindketten el. Fjodor Ipatovics házának udvara világosodik meg. Az udvaron asztal áll. Az asztalnál Fjodor Ipatovics. Vele szemben ül Vovka, az asztalra borulva pihen.

FJODOR IPATOVICS Elfáradtál, kisfiam? Semmi baj, nem nagy dolog. De három szekér háncsot csak behoztunk az erdőből. Jól mondják, hogy az elsőnek jut a tej szine, a föle. Így van ez, bizony. Jól kitaláltuk ezt a dolgot, hogy a hánccsal teli szekeret egyenest a vízbe hajtsuk, mert így a lónak is könnyebb, meg nem is látott bennünket senki. A víz rögtön megfelelőre áztatja a háncsot, már ott a szekéren. Jól kiáztatja, aztán a szekér elé kötjük a lovat és egyszerre minden kint van a parton. Szétrázni, megszárítani, ezt már anyád is megteheti. A második szekérrel is így csináljuk, csak a lovat kell újra elébekötni, aztán csak nyúzd a háncsot, amíg csak bírod.

Belép Jegor és Kolka.

JEGOR Kedves egészségére váljék az ital!

FJODOR IPATOVICS (elégedetlenül krákog) Ülj az asztalhoz, drága sógorom, te híres húskereskedő !

JEGOR Köszönöm a szíves szót, Fjodor Ipatovics. Vedd le, fiam, a sapkádat.

Ő is leveszi a sapkáját és Kolkával együtt keresik, hová tehetnék le. Fjodor Ipatovics gyorsan eldugja a pálinkásbutéliát meg a poharakat.

Fontos dologban jöttem hozzád, Fjodor Ipatovics.

FJODOR IPATOVICS Harapj előbb valamit. A dolog nem szalad el. Vegyél, kedves öcsém, te is, ne kínáltasd magad.

Jegor leül, elvesz egy főtt krumplit, eszik. Kolka kissé távolabb állva marad.

VOVKA (feláll, odamegy Kolkához) A Morzsit megetetted?

KOLKA Megetettem. Fázik szegény abban a bádoghordóban.

VOVKA Nem baj. Kibírja... Lehet ám, hogy mégiscsak vízbe fojtom ezt a Morzsit. Ha megunom az iránytűdet, csak vízbe fojtom ezt a dögöt. Semmi haszna nincs belőle az embernek.

KOLKA De hát még csak kölyök.

VOVKA Ha értékesnek találod, fizesd meg az árát.

KOLKA (nem érti) Hogyhogy az árát?

VOVKA (elnézően) Az igazi árát.

KOLKA (elgondolkozik) Nincs nekem pénzem. Adjak talán egy könyvet a könyvtáramból?

VOVKA Mire nekem a könyv? Valami értékes dolgot adjál.

KOLKA Hol vegyek én neked értékes dolgot?

VOVKA Hát csak vigyázz. . . (Visszamegy az asztalhoz.)

JEGOR (abbahagyja az evést) Papír kéne nekem, sógor. Engedély a háncsgyűjtésre, merthogy ötven kopejkát adnak egy kilóért.

FJODOR IPATOVICS Ötvenet? Micsoda gazdag ország a miénk! így szórni a pénzt, ide is ötvenet, oda is ötvenet...

JEGOR Hát mostanság ennyi az ára...

FJODOR IPATOVICS (szuszogva) Micsoda könnyelműség! Ez az erdő védett, vízvédőnek nevezik. Mi meg lecsupasztjuk.

JEGOR Dejszen...

FJODOR IPATOVICS Mert mondjuk, ugye, lehántod a hársfa kérgét. Ettől aztán kiszárad. Neked pénzt hoz a házhoz, de az államnak mit jelent ez? Az államnak veszteséget!

JEGOR Minden szavad nagy igazság! De hát nem mindegy ám, hogy hantja meg az ember. Tudni kell annak a csínját-bínját, hogy ne történjen baja.

FJODOR IPATOVICS Nem törődünk mi az országgal! Nem törődünk mi Oroszhonnal. Pedig nagyon fontos lenne!

JEGOR Bizony, ez kellene, Fjodor Ipatovics, de mennyire ez kellene! FJODOR IPATOVICS Jól mondod, sógor, érteni kell a hántás csínját-bínját, de perspektivikusan kell ám gondolkodni! Hogy a jövőben hogyan is lesz majd. Bizony, erre kell gondolni!

JEGOR Tudom én ezt, Fjodor Ipatovics.

FJODOR IPATOVICS No, jól van. Legyen, ahogy akarod. Megadom neked ezt a papírt, elvégre rokonok vagyunk. Számításba veszem a nehéz helyzetedet. Aztán kifizetted már a motor árát?

JEGOR Az utolsó fillérig, Fjodor Ipatovics. Egy lyukas garast sem találnál nálam otthon.

FJODOR IPATOVICS Hát a munkával hogy állsz? Megint csak futkosol, ahova küldenek?

JEGOR Hát, azt csinálom, amit parancsolnak. Igyekszem, ahogy csak tudok, a pénz is kell, meg a lelkiismeretem is így parancsolja. Arról pedig, hogy nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretném, hát...

FJODOR IPATOVICS Jól van. Vovka, hozd a papírt.

A szín elsötétedik. A színpad előtere. Erdő szélén vagyunk. Kora reggel. Még alig pitymallik. Jegor kezében fejsze, Kolka a kötelet hozza.

JEGOR A hársfa csodálatos valami. Valaha régen, fiam, fél Oroszország lábbelijét ez adta, kanalát is belőle csinálták, életét is ez édesítette meg...

KOLKA Aztán mi olyan édes rajta?

JEGOR A virágja. Különleges, aranyszínű mézet ad. A méhek nagyon szeretik a hársfavirágot, gazdag zsákmányt gyűjtenek belőle. Ez a leghasznosabb fa.

KOLKA Hát a nyírfa?

JEGOR A nyírfa az a szépségért van.

KOLKA És a fenyőfa?

JEGOR Az meg kitűnő matéria. A lucfenyő, erdeifenyő, cirbolyafenyő, vörösfenyő, ezekből mind házat lehet építeni, vagy valami hasznos épületet. Tudod, fiam, minden fa hasznot hajt. A természet nem szereti a haszontalanokat.

KOLKA Édesapám, a darazsak is szeretik a hársfát?

JEGOR A darazsak? A darazsak, fiam, csak ott lenn, a föld felett szorgoskodnak, mert ők nehézkesek. A lóherére szállnak, meg a virágokra. A természetnek is megvannak a maga emeletei. Mert látod, a barázdabillegető a földön ugrándozik, a héja a magasba száll. Mindenkinek megvan a maga emelete. Ezért aztán nincs is természetben semmi kapkodás, semmi tülekedés. Mindenkinek megvan a maga dolga és a maga terített asztala. A természet, fiam, senkihez sem mostoha, az ő számára mindenki egyforma.

KOLKA És mi nem tudnánk úgy élni, mint a természet?

JEGOR Hát... hogy is mondjam csak neked, fiam? Ami igaz, igaz, nekünk is így kellene élnünk, de nem sikerül...

KOLKA Miért nem?

JEGOR Azért, mert összekeverték az emeleteket. Az erdőben, ugye, érthető minden: az egyik sündisznónak született, a másik mókusnak. Egyik a földön ballag, a másik ágról ágra ugrál. De az emberek, azok mind egyformának születnek. Mindegyik egyformán csupasz, mindegyik sír, mindegyik az anyja csecsét követeli meg a pelenkát piszkítja. S hogy ki lesz közülük, mondjuk, császármadár, vagy ki lesz kékvércse, azt nem lehet előre tudni. Ezért aztán, minden eshetőségre készen, mind sas akar lenni. De hogy valakiből sas legyen, ahhoz nem elég akarni. A sasnak sasszeme van, meg a röpte is szárnyaló... No, de hát lássunk munkához, fiam. Mindjárt kivilágosodik. Érzed, milyen illat száll felénk? Ez hársfaillat. Megérkeztünk... (Döbbenten elhallgat.)

Kivilágosodik, és a hajnal fényében csupasz törzsit hársfák hullajtják a földre hervadt virágukat. Fehér törzsük – akár a meztelen asszonyt test – sápadtan világít a zöldes homályban.

(Halkan.) Megölték őket. Rubelekért, ötven kopejkáért ölték meg őket. (Leveszi sapkáját. Kolka is leveszi sapkáját.)

A szín elsötétedik. Tanácsháza. A tanácselnök szobája világosodik meg. A tanácselnök fekete szemüvegben ül az asztalnál. Vele szemben Csuvalov és Fjodor Ipatovics.

CSUVALOV De hát mégis, hol az engedély arra, hogy a védett zónában kivághatják a fákat?

FJODOR IPATOVICS (az irattartóban matatva, az asztalon áthajolva rábök) Tessék, itt.

CSUVALOV Ez a nyugta a fizetésről. A nyugta. De én a kivágási engedélyről beszélek.

FJODOR IPATOVICS De hát az előző erdész már elköltözött innen. CSUVALOV Ezt az engedélyt nem tegnap kellett kérnie, hanem egy évvel ezelőtt, amikor építkezni kezdett. Igaz?

FJODOR IPATOVICS Mi ezzel az erdésszel nagyon jól kijöttünk egymással, ahogy mondják, egy szív, egy lélek voltunk. Az elnök a megmondhatója. (A tanácselnök felé int.) Amit lehetett, azt lehetett, amit meg nem, azt nem! Így intéztük el, minden irkafirka nélkül. TANÁCSELNÖK (kimérten) Most hivatalos dologról beszélünk, Burjanov elvtárs.

FJODOR IPATOVICS De hiszen én is arról beszélek, elnök elvtárs. Azt mondom, hogyan volt eddig.

CSUVALOV Nagyon kényelmes volt.

FJODOR IPATOVICS Miért nem hisz nekem, Jurij Petrovics? Hiszen én minden papírt, amit csak kért...

CSUVALOV Rendben van. Majd ellenőrizzük ezeket a papírokat. Most elmehet.

FJODOR IPATOVICS És a papírjaim?

CSUVALOV Azok itt maradnak nálunk, Burjanov elvtárs. Minden jót. FJODOR IPATOVICS Hogy-hogy ittmaradnak?

TANÁCSELNÖK Ne nyugtalankodjék, nem fognak elveszni a papírjai.

Fjodor Ipatovics kelletlenül elmegy.

CSUVALOV Nem tetszik nekem ez a dolog.

TANÁCSELNÖK Tetszik, nem tetszik. Ne siesse el a véleményét! Előbb gondosan vizsgálja meg az ügyet.

CSUVALOV Igyekszem.

TANÁCSELNÖK Burjanov kemény legény. Jól kezében tartja az ügyeket.

CSUVALOV Kézben tartja, de nem mindegy, hogy milyen az a kéz.

Belép Nonna Jurjevna.

NONNA (zavartan) Bocsánat, bejöhetek?

TANÁCSELNÖK Jöjjön csak, jöjjön. Mit kíván?

NONNA Jó napot kívánok! Krájeva Nonna Jurjevna vagyok, a tanítónő.

TANÁCSELNÖK Isten hozta, Nonna Jurjevna. Isten hozta!

NONNA Lakásügyben jöttem. Már beadtam az igénylést...

TANÁCSELNÖK Tudom, tudom.

NONNA (még jobban zavarba jön, nagyon izgatott) Mert tudja, egy háznál szereztek nekem szobát, de a háziasszony... Nem is ezt akarom mondani. Egyszerűen ott nem lehet dolgozni. Borzasztóan kényelmetlen, érti? Ott vannak a dolgozatfüzetek, a fogalmazások meg a tollbamondások, késő éjszakáig ülök mellettük, és bizonyára nagyon zavarok. Mindenkit. És nincs hova lerakjam a könyveimet, a holmimat. Tudja, hazajön az ember a munkából, és a holmija... Szóval nem ott van, ahova letette. Érti, ugye?... (Egészen belezavarodik.)

Csuvalov figyelmes szemmel fürkészi a lányt és még csak jobban zavarja a tanítónőt, hogy idegen fiatalember is jelen van ennél a beszélgetésnél. Zavara naiv és védtelen, és Csuvalovnak tetszik a zavara. Mosolyog.

Tudja, megtiltotta, hogy nadrágban járjak. Otthon sem engedi meg.

CSUVALOV Ki tiltotta meg? A mamája?

NONNA Dehogyis. A háziasszonyom. Anyám megengedte. Még az érettségi bankettre is nadrágkosztümben mentem, és a lányok mind azt mondták... (Végleg belezavarodik.) Hát csak ezt akartam mondani.

CSUVALOV Nem mondom, nagy probléma.

NONNA (felcsattan) Maga könnyen nevet, de nekem ez nem olyan mulatságos! Nekünk azt mondták, hogy a fiatal szakembereknek lakás jár. Megteremtik nekünk az elemi feltételeket. Hát meg kell lenni a munkához szükséges elemi feltételeknek! Nem?

TANÁCSELNÖK Lakás, az kell. Okvetlenül kell. De nincsen. Csak a lakásra várakozók hosszú sora van. Már felvettük magát is a listára.

NONNA Értse meg, ez így lehetetlen! Lehetetlen úgy élni, hogy az embernek minden lépését figyelik, minden szavát kihallgatják, beleszólnak az életébe, megmondják, milyen zene szép, milyen a nem szép. Nem lehet így élni!

CSUVALOV Szergej Sztyepanovics! Talán mégis lehetne valahogy segíteni?

TANÁCSELNÖK Sajnos, semmi megfelelő helyiséggel nem rendelkezünk. (Elgondolkozik.) Megjegyzem, akad egy szobánk, de szörnyű állapotban van.

NONNA Nem bánom! Majd én rendbe hozom! Becsületszavamra!

TANÁCSELNÖK Nem szabad. A ház lebontásra kerül.

CSUVALOV De hiszen ez nagyszerű! Azonnal írja meg az engedélyt. Ha a házat lebontják, a kislány rögtön kap egy szobát! Írja meg az engedélyt, Szergej Sztyepanovics, de gyorsan!

TANÁCSELNÖK (nevetve) Csapdába estem. No jól van, menjen, mondja meg a lakásosztályon, hogy engedélyeztem a kiutalást. Szóljanak át telefonon!

NONNA Köszönöm szépen! (Az ajtó felé fut, majd illedelmesen Csuvalovnak.) Nagyon szépen köszönöm. (El.)

TANÁCSELNÖK (sóhajtva) Ha tudná, micsoda roskatag bagolyvárral örvendeztettük meg ezt a szegény leányt!

CSUVALOV Majd rendbe szedi. Egyébként honnan jött ide?

TANÁCSELNÖK Leningrádból. Ide helyezték az egyetem elvégzése után.

CSUVALOV Leningrádból? És tanítónő? (Felugrik.) Ó, micsoda fajankó vagyok én! Hiszen hoztam neki egy csomagot otthonról. Elfelejtettem magamhoz venni!

TANÁCSELNÖK Küldje el, majd átadom neki.

Belép Harityina.

HARITYINA Az elnököt keresem. Poluskina vagyok. Munkaügyben keresem, talán akad valami a számomra.

TANÁCSELNÖK Üdvözlöm, Poluskina elvtársnő. Foglaljon helyet. CSUVALOV Én majd később visszajövök.

TANÁCSELNÖK Rendben van.

Csuvalov el.

Üljön le, Poluskina elvtársnő.

Harityina leül.

Mit tehetek magáért? Hallgatom.

HARITYINA Valami munka kellene nekem. Térdig lejártam a lábam, sehol sem akarnak felvenni. Azt mondják, sok a gyerek, bölcsőde meg csak egy van. Ezért küldtek ide az elnök elvtárshoz.

TANÁCSELNÖK Tehát nincs semmi szakképzettsége.

HARITYINA Merthogy én mindig csak a háztartásban dolgoztam. A kolhozba is besegítettem, természetesen. Mert hát ugye a gyerekek! Ketten vannak. Olka még egész kicsi, nem hagyhatom magára. Aztán meg a disznót is le kellett ölni, mert hát a férjem, az a bajcsináló elsüllyesztette a csónakmotort. Jakov Prokopics, a Szazanov elvtárs nem bocsátotta meg azt neki, megkövetelte rajta az árát. Így aztán leöltük a disznót, meg a gyerekeket sem tudjuk sehol elhelyezni.

TANÁCSELNÖK Hát akkor most mit kíván tőlem, Poluskina elvtársnő? Egy helyet a bölcsődében vagy munkát?

HARITYINA (sóhajtva) Csak egy vágyam van, hogy a magam erejéből megszerezzem a betevő falatunkat. Én magam. Nincs már reménységem a férjemben. A gyerekeket ruházni, etetni kell, no meg fel is kell nevelni őket. De Olka megköti mind a két kezemet, hiszen nem hagyhatom örökösen Nonna Jurjevnára.

TANÁCSELNÖK (mosolyogva) Elhelyezzük az Olkáját. Hol a kérelme? (Az asztalon tapogat, keresi a papírt.) Ez az?

HARITYINA (feláll) Istenem, de hiszen te nem látsz!

TANÁCSELNÖK Mit csináljunk, Poluskina elvtársnő? Bizony, nem látok.

HARITYINA A sok tanulás vette el a szemed világát?

TANÁCSELNÖK Nem a tanulás, a háború. Eleinte még láttam egy keveset, de aztán mind rosszabb és rosszabb lett. Aztán egészen elsötétedett körülöttem a világ. Hát hol van a kérelme?

HARITYINA (kész, hogy rázendítsen) Ó, ez az átkozott háború, ó, ez az örök bánat...

TANÁCSELNÖK Ez a kérelem?

HARITYINA (sírva) Ez.

A tanácselnök megpróbálja ráírni a határozatot. Harityina vezeti a kezét.

TANÁCSELNÖK Minden rendben lesz, Poluskina elvtársnő. Mehet haza a gyerekeihez.

HARITYINA (földig hajolva előtte) Áldjon meg az Isten, jó ember.

A szín elsötétedik. Egy kis munkahely világosodik meg. Jegor ésFilja a gerendán ülnek, előttük egy üveg pálinka és valami harapnivaló, mellettük hever a szerszámostarisznya.

JEGOR Mondd meg nekem, édes jó pajtásom, drága cimborám, miért van ez így? Ugyan miért? Miért adatott az embernek a pénz? Miért kezdtem el én inni? És miért iszol te?

FILJA Nem azért iszunk, mert részegeskedni akarunk, hanem azért, hogy el ne szokjunk tőle. (Fenékig üríti a bögrét, aztán újra tölt.) Mi is rejtőzik ebben az italban? Bizony mondom neked, heten bújnak meg itt: bánat és öröm, öregség és ifjúság, szerelem és jó tanács, no meg a tizennyolc esztendős korunk. Mindez eszembe jut nekem, amint lecsúszik a torkomon. (Az utolsó csöppig igyekszik a szájába dönteni.)

JEGOR Én meg egyre csak töröm a fejem, egyre csak töröm. S nem azért iszom, hogy igyak, hanem hogy felejtsek. Ezek a gondolatok, mint piócák tapadtak meg a fejemben. (Mohón felhajtja az italt.) Ezt gyógyítom. Kihunyt valami a lelkemben, nem érzek kedvet semmihez, csak nyugalomra és csendre vágyom. Összekötöttem a sorsomat veled meg Cserepokkal, fusizó naplopó lettem. De miért?

FILJA Hogyhogy miért? Az életért.

JEGOR Jól mondod, méghogy az életért. Emiatt lettél fusizó csirkefogó? Munkához kéne szoktatni téged, és nem a fusizáshoz.

FILJA A munka nem szalad el, meglocsoljuk a torkunkat, aztán befejezzük. De ha nem fejezzük, akkor... egye meg a fene! Dolgozni a gépeknek kell, az ember pihenjen okosan.

Jön Harityina. Sírva jajveszékel, fülénél fogva vonszolja Kolkát. Filja gyorsan elrejti az üveget \és a bögréket.

HARITYINA Te tolvaj, te szégyentelen huligán... Nézd csak meg a fiacskádat, ezt a tolvajt. Az utolsó filléreket lopta el otthonról. (Zokog, Kolka haját cibálja.)

Kolka csak jajgat, de nem tiltakozik.

JEGOR (nem bírja tovább) Én vettem el azt a pénzt, Tyina.

HARITYINA (elengedi Kolkát) Miért?

JEGOR (kínlódva keres valami kifogást) Kellett... kölcsönadtam egy ismerősnek. Nagyon kellett neki a pénz.

HARITYINA Nagyon kellett neki a pénz? És nekünk? Uramisten, miből vegyek kenyeret, sót? Hallgatsz? Azonnal vedd a sapkádat, eredj el hozzá és kérd vissza.

JEGOR Dejszen...

HARITYINA Kinek beszélek?!

Jegor felkel, fejébe csapja a sapkáját, egy helyben topog.

Még mindig itt vagy?

JEGOR (leveszi sapkáját) Eltűnt innen az az ember. Elment a faluból, már nem dolgozik itt.

HARITYINA Ó, te szörnyeteg, de megvert veled az Isten, még a botot is rajtam felejtette! Ó, uram, teremtőm, irgalmazz már nekem!

JEGOR Nyugodj meg, Tyina!

HARITYINA Még a vak tanácselnök is többet törődik velem, mint a hites uram.

JEGOR (felcsattan) Inkább az erdővel törődne! Jobb lenne, ha azt látná, hogy csupaszítottak le mindent. Jobb lenne, ha azoknak a háncstépőknek a kezét...

Harityina legyint, kézen fogja Kolkát és elmennek. Futva jön Cserepok.

CSEREPOK Van egy kis fusimunka, emberek! Hogy a fene essen beléje! Küldött nekünk az ég egy bolondos fehérszemélyt. Becsurog a víz a háza tetején. Félliteres üvegekkel fedjük be az aranyost, frontkatona módjára, három rétegben, hogy ne csöpögjön az az átkozott egy ilyen rendes emberre! Mindjárt jön is, hozza a gyógyító vizecskét. Hogy a fene essen beléje! Hogy a francos nyavalya törné ki!

Belép Nonna Jurjevna. Jegor, amint meglátja a tanítónőt, szörnyen zavarba jön, összehúzza magát, megpróbál észrevétlenül távozni.

NONNA Jó napot! Hova megy, Jegor Szavelics?

Jegor megtorpan.

CSEREPOK Hát itt a megrendelő. Adjon isten minden jót a ház asszonyának. Nos?

NONNA Elhoztam. (Szatyrából elővesz egy üveget és egy kis csomagot.)

CSEREPOK Hát akkor jól van. (Kikapja Nonna Jurjevna kezéből az üveget, kiüti belőle a dugót, a gerendák alól kivesz egy bögrét és tölt magának.) Az én brigádom kettő helyett dolgozik, három helyett eszik, s annyit iszik, amennyit kap. (Iszik, majd újra tölt és a bögrét átadja Filjának.)

NONNA Jegor Szavelics, maga miért nem jön ide?

Jegor lassan, kelletlenül hozzájuk lép.

FILJA Mennyi kellemetlenség, vagy akár úgy is mondhatom: kényelmetlenség van itt a földön. Ki tudná összeszámolni? Mert ugye, mi munkásemberek vagyunk, ezért aztán az élet minden kellemetlensége és kényelmetlensége a mi kezünkön megy át. De amit a kéz megtapogatott, azt a fej nem felejti el! Jól mondom, ugye, gazdasszonyka? Hehehe... Ezért aztán polgártársak, barátaim, elvtársak, igyunk erre a mi munkáskezünkre, ételünk, italunk megszerzőjére! (Iszik.)

Cserepok elveszi tőle a bögrét, és odanyújtja Jegornak.

JEGOR (ellöki a kezét) Köszönöm a szíves kínálást.

NONNA Miért utasítja vissza ilyen kategorikusan, Jegor Szavelics?

JEGOR Nem jött még el az ideje. (Cserepokra néz.) A munkáskezekre ihatunk, a legnagyobb tisztelettel ihatunk. De hát hol vannak ezek a munkáskezek? Talán az enyém lenne az? Nem, az enyém nem az. Vagy talán a tied az lenne? Vagy Fiikáé? Nem, nem. Fusizó csavargók vagytok ti, nem munkásemberek. Fusizók! És nem örvendezni kellene most, hanem záporozó könnyben fürödni, könnyeinkkel mosni le magunkról a szégyent és a gyalázatot.

Nonna Jurjevna döbbenten áll. Filja komoran hallgat, Cserepok némán felhajtja az italt.

FILJA Úgy értsem, elítélsz bennünket? (Nevet.) Látja, tanítónő elvtársnő, látja a mi haladó értelmiségünket képviselő elvtársnő, milyen egészséges önkritikával rendelkezünk mi? Mint a mérgezés, olyan ez. Az első pohárkáig tart. Az első pohár után aztán elfeledkezünk az önkritikáról, és akkor már csak a kritika dől belőlünk. Mit mondasz te erre, Jegor Poluskin, te volt munkásember?

NONNA (ijedten mosolyog) Harapjanak valamit, elvtársak, tessék, harapjanak valamit az italhoz. Töltsenek kérem, csak töltsenek, Jegor Szavelics, nagyon kérem, igyon egy pohárkával, szépen kérem.

JEGOR (látja a lány ijedtségét és szomorúan mondja) Nagyon is innék én, Nonna Jurjevna. Iszom én mostanság, ha alkalom nyílik rá. Még ha ezer rubelt találnék is, úgy gondolom, azt is elinnám egyszerre. Míg csak bele nem halnék, egyre csak innék és innék, és másokat is megkínálnék. Azt mondanám: Igyatok, drága vendégeim, amíg csak bele nem fullad a borba a lelkiismeretetek.

CSEREPOK (hirtelen) Találd csak meg!... Találd csak meg, a fenébe is, azt az ezrest!

JEGOR (Nonna Jurjevnára néz, látja a lány ijedt tekintetét, elveszi a bögrét és tölt magának) Engedje meg, hogy igyak az egészségére, Nonna Jurjevna. No, meg természetesen a boldogságára is. (Kiissza az italt, úgy teszi le a gerendára a bögrét, mintha pontot tenne valamire.)

CSEREPOK Hát akkor, köszönjük a kínálást a ház gazdasszonyának. Most aztán mondja el, mi a baja, bánata.

NONNA Már mondtam magának: csöpög a tető, vizesek a falak. Mindenüvé tálakat, lábasokat kell leraknom. Hiába mentem bárhova, nem csinálnak semmit, azt mondják, olyan roskatag, hogy lebontásra kerül.

FILJA Roskatag, nem roskatag, rendbe hozzuk, mi az nekünk!

CSEREPOK Nem lesz ám könnyű dolog! Sok itt a baj. Nem kis munka lesz, meg anyag is kell hozzá, temérdek sok.

NONNA De mégis, mibe fog kerülni?

CSEREPOK (jelentőségteljesen) A kalkulációba belefér.

NONNA Miféle kalkulációba?

CSEREPOK Egy üveg három rubel hatvankettő. Ezt meg kell szorozni... Nagyon rossz szám ez. Szorozni is nehéz, de különösen elosztani nem könnyű. De hát azért csak kiszámoljuk. (Elgondolkozik.) Hetvenegy üveg vodka lesz az ára.

NONNA (ijedten) Hogy mondta?

JEGOR (váratlanul) Ötven rubel.

CSEREPOK Micsoda-a-a-a?

FILJA (vihogva) Tökrészeg, úgy látszik. Hihetetlen árat mondott.

JEGOR Ötven rubel lesz anyaggal, munkabérrel együtt. Kevesebből nem tudjuk kihozni, elnézését kérjük.

NONNA Ugyan már, Jegor Szavelics...

CSEREPOK Hogy az a francos nyavalya...

JEGOR (élesen) Elhallgass! Ki ne merj itt ilyet ejteni a szádon!

CSEREPOK Mi a francnak nekem az az ötven rubel, méghozzá anyaggal együtt?

FILJA Nekem sem kell. Nem vállalom a munkát, nincs értelme!

NONNA Mi lesz így velem, kedves elvtársak? Mi lesz?

JEGOR (komoran) Akkor harmincból is kijön az egész, és még polcokat is csinálok magának, Nonna Jurjevna. Hogy a könyvek ne heverjenek a földön. Menjen csak haza. A napokban eljövök.

Nonna Jurjevna el.

CSEREPOK (odamegy Jegorhoz) Hogy az a francos nyavalya törne ki. Elárultál bennünket? (Hirtelen nagy lendülettel megüti Jegort.)

Jegor elesik, majd felkel. Odamegy hozzá Fiija, ő is megüti. Jegor újból elesik, de egy hangot sem szól. Fiija és Cserepok ütlegelik. Jegor nem védekezik. A szín elsötétedik.

Fordította Nikodémusz Elli

(Befejezése következik)

Forrás: Szovjet Irodalom, 1978/1. szám, 5–35. oldal