Keselyű kóvályog a rét
fölött, meg-megleng lomha szárnya.
Lent egy kunyhóban gyermekét
anyja biztatja sírdogálva:
"Egyél, egyél, nőj meg, cipeld
rabláncodat, keresztedet!"
Század századra hull, hadak
viharzanak és zendülések -
avittas pompád megmarad,
hazám, könnyesnek és szegénynek.
Meddig hull még könny, keserű?
Meddig kering a keselyű?
Lator László fordítása
Vlagyimir Majakovszkij: Éjszaka
Gyűrötten omolt a fehér a pirosra,
dukátok özönnel a zöldbe peregtek,
sárgán ragyogott fel a kártya, kiosztva,
szurtos keze közt a sok ablaküvegnek.
Mit bánta a tér meg az utca a házak
mély-kék tunikáit! A lába merő seb
volt már, mit a kunkori lángkarikáknak
abroncsa fogott, az imént sietőknek.
Kúszott a tömeg sebesen kanyarogva,
cirmos cicaként, s kapu nyelte be távol;
mind vinni akart valamit haza ott a
fénylő kacagás csoda-gombolyagából.
Ruhák puha mancsa karomra fonódott,
s én visszanevettem, amíg hahotázván
verték a dobot s riogattak a mórok:
a homlokukon kivirult papagájszárny.
Kálnoky László fordítása
Oszip Mandelstam: Vattás csomói közt
Vattás csomói közt a fullasztó szobának
savval telt fiolák, az óra üt, hereg -
hurokból szabadult roppant léptgek kaszálnak -
támaszd fel képeid, ködlő emlékezet!
Didergő lázbeteg, kit megfeszít a bánat,
sovány ujjával elnyűtt szálat tépeget,
szorítja repdeső talizmánját, a sálat,
s iszonnyal nézi a kerengő perceket.
Ber volt, a szélkakas pörögve rítt,
verdestek a zsaluk, óriások s kicsik
szilaj játéka mily próféta-jellel intett!
Lebegve felszökött a törékeny kicsiny test,
s aláhulltg súlyosan, az udvaron a víg
körhinta muzsika nélkül forgott-keringett.
Lator László fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése