A kert már zöldbe öltözött.
A föld már hótalan.
Virágoverálban sürög
A tavasz.
Dolga van.
Ha csöndben lépsz, nyugton leszel
Látod, munkában áll:
Eget vakol, szántót szerel
Erdő, mező, határ.
Vizek felett fecske csiveg
Kottáz kék dallamot,
Serkenek én is,
segítek:
Föl! Följebb a napot!
Munkál az új!
A jó idő.
Nem restül, nem tunyul.
Mi is dolgozunk. Friss erők.
Amúgy új-tavaszul.
Lázad a föld, sejt, rügy-zene,
Az ág lángot havaz.
Mondd, ez az élet kellene,
Ha nem lenne tavasz?
Bella István fordítása
Justinas Marcinkievicius: Tél, apámé
Apám nagy fáiról
rég elszállt már minden madár.
Fekete ágakra téli,
hideg csillagok hullnak.
Pihen a sok öreg mjezei szerszám,
eke, kapa, kezek, boronák.
Mintha nem lenne hova menni többé.
Nem lenne csodálkoznivaló.
Élete nehéz csodái ittmaradtak
berámázatlan, megíratlan -
Ki rámáz be vizet-füvet?
Ki írja le a tavaszt-telet?
Figyelj csak! Hallod majd éjjelente
a közeli istállóban
hogy fújtat, hogy zihál keservesen
a megvénült, hűséges tarka.
Ez mind egyetlen gondolatba fut össze…
Tandori Dezső fordítása
Jevgenyij Vinokurov: Az otthonod
Az otthonod… Meghitt állat-meleg.
A szoba, mint egy kajüt, reng veled.
A pamlag messzi útra készen mozdul,
morajló óceán az ablakon túl.
A szoba már sodródik lassudan.
Naptár a falon. Hányadika van?
Az otthon. Hosszú vándorúton szállás.
Repül veled. Feljebb. Csillagsugárzás.
És gyűrött ágynemű. Fanyar kis füst úszik.
A kisgyerek topog, csörgőt ráz, felbukik.
Kívül hideg. Nincs vissza út! Lebegve
szállunk tovább, feljebb, nem tudni, merre.
A gyermek felgügyög. Tejpára, langymeleg.
Ó, hogy szállnak sziszegve ott kinn a fellegek!
Rab Zsuzsa fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése