Jó a konyhazugban ülni még…
Édes szagú petróleum ég.
Éles kés, meg egy cipó fele.
Töltsd a lámpást egészen tele,
vagy ha nem, hát adj egy kötelet,
lekötjük a kosárfödelet,
majd reggel a vasútra vezess,
ahol minket senki sem keres.
Rab Zsuzsa fordítása
Alekszandr Tvardovszkij: Itt-ott a kerti tüzek…
Itt-ott a kerti tüzek füstje kél
falusi hátsó udvarokra dőlten.
Bár földre hullt a tarkálló levél,
még nem fakult ki színük az esőben.
A rögben lent a gyepszőnyeg alatt
nem sűrül még a múlás szelleme,
bár kifordult gyökérrel fölfele,
a lapát élén megadón tapad.
Az idő még nem álmos-szomorú,
a csizma sarka nem sarat cipel még,
és reggelente vígan tölti kedvét
az otthon élő nyugdíjas korú.
Végtére már azért is köszönet,
hogy nem kell változtatnod sok szokáson.
Ne érjen pánik, dolgod rendbe tedd,
mindig úgy élj, hogy batyud készen álljon.
Fodor András fordítása
Jevgenyij Vinokurov: Hajlék
Pár deszkafallal kerítsd el magad -
könnyű tákolni egyszerű kis édent.
Pirosat belé, kéket, aranyat!
És lesz a hajlék holtig menedéked.
Nyájas kis otthon. Biztos kikötő.
Jó fedezék. A gondokra legyints hát!
De orkán támad! Lerogy a tető.
Fentről megint fekete ég tekint rád.
Rab Zsuzsa fordítása
Mihail Dugyin: Mire gondoltam a rozsban?
A rozs illata, ó, de forró,
kalászba mily szépen szökell!
Szitakötő sír, zúg a dongó,
a tejes rozs közt haladsz te el.
Haladsz a zöld vágaton által,
ahol hőt a kegyelem ont,
kalász kalászt súrol nyakával,
s nem látható a horizont.
Fenn a felhő mint liba lebben.
Lábat száradt fű hurkol át.
Kinyilatkoztatás szemedben
a sötétkék búzavirág.
Éles kalász zöldsárga bajsza
horzsolja néha nyakadat.
Lépéseidre fölriadva
egy fürg előtted átszalad.
S hullámzó hőben fenn a fecskék,
mint mikor golyó záporoz.
Érett lankadtságát a földnek
hogy ontod, júliusi rozs!
Mily fénylő a föld! Milyen édes
a levegő! Szomjan nyeled.
És nincs bánat. Semmi se kétes.
Nincs, csak az érő rozstömeg.
Kálnoky László fordítása
