„Szeretlek” - vallottad nekem,
de csak éjjel, alig rebegve,
s a „tűrlek”-et is nehezen
tartottad vissza reggelente.
Hittem ajkadnak s mind vadabb
kezednek is a vaksötétben,
de láthatatlan szavadat
nem hittem éjjelente mégsem.
Nem csaltál, én ismertelek,
akartad, hogy szíved szeressen,
s hazudni csak éjjel lehet,
mikor a test az úr a lelken.
De reggel, józanul, mihelyt
ismét a lélek az erősebb,
nem mondtál volna egy igent
nekem, az ott reménykedőnek.
A háború jött, válás, peron,
hol ölelkezni sincs elég hely,
s egy vicinális kis vagon
bresztlitovszki rendeltetéssel.
Este volt, s már remény se volt
éjre, örömre, ágymelegre.
„Reménytelen” - mint a sikolyt
ejtetted csókod köpenyemre.
És hogy az éji szerelem
szavával össze ne zavarjam:
„Szeretlek” - mondtad hirtelen,
de szinte higgadtan, de halkan.
Ilyen nem voltál még soha,
mint ott, abban a búcsúpercben.
Szeretlek… Peron, éjszaka,
bánattól hideg kéz kezemben.
Tellér Gyula fordítása
Marina Cvetajeva: Így élek
Föld-egyszerűen élek,
Viskóm szegény vacok.
Messziről idetévedt
Szigetlakó vagyok.
Igy élek. Senki nem kell.
De zörget valaki!
S kunyhómat perzselem fel,
tüzén főzök neki.
Rám néz – enyémnek érzem.
Marad, ha már leült.
A törvényt tudja vérem,
az ősi egyszerűt.
Ha kellene az újhold -
én megkeríteném.
S ha továbbmegy – nem is volt,
nem volt – sem ő, sem én…
Még csupa seb nyomától
az út. De beheged,
mire egy másik vándor
bezörget majd: „Vizet!”
Rab Zsuzsa fordítása
Jurij Levitanszkij: Hófúvások évszaka
Felfénylik a vászon. Hó ered.
Egy ember az utcán lépeget.
Mélységes-mély hóba fúlt a város,
vánkos-nagy hó huppan a lapátról,
havat hánynak teherautókra,
elszállítják
ünnepélyesen.
Hó ül a járókelők kalapján,
hó hever a vállon meg a háton,
cipelik fáradhatatlanul
keresztül-kasul a téren, utcán.
Valahol a városrengetegben
telefonfülkében áll egy ember.
Telefonfülkében áll egy asszony
valahol a föld másik zugában,
valahol a Mindenségen is túl,
valahol a szomszéd utcasarkon -
elnyújtott, kitartó csöngetések
vergődnek a fülkében sokáig,
áttetszőn derengő kék homályból
elnyújtott, kitartó csöngetések,
mintha fényjelzés villanna távol,
mikor szputnyikok keresik egymást,
egyre gyorsabb és vadabb a forgás,
számok, kagyló,
tárcsa, telefonszám,
kagyló, tárcsa,
vad kerekek aztán,
villanyvonat, gőzmozdonykerék,
villamoskerék zakatolása,
kagyló, tgárcsa,
tárcsa, újra tárcsa,
tárcsa-dobok,
tárcsa-dobverők,
cirkusz-forgás és
körhinta-tárcsa,
kagyló,
tárcsa,
vidámparkok sátra,
magnetofon,
aztán újra kagyló,
ördögkerék, körbe-körbeforgó -
telefonfülkében áll egy ember,
telefonfülkében áll egy asszony,
a férfi szeme, a nő szeme,
szemük álmatlan-mély szakadéka,
bennük most szélhordta hófúvás,
köztük két domb,
hósöpört halom:
két telefontárcsa-óriás,
két kereklő sírkő-óriás,
fehér síkon, öles-mély havon.
Rab Zsuzsa fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése