Egy előre megrajzolt filmremek

MANANA ANDRONYIKOVA
Rettegett Iván – Eizenstein szemével


Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Eizenstein, mielőtt megrendezte volna a Rettegett Ivánt, szinte képkockánként megrajzolta az egész filmet. A Központi Irodalmi és Művészeti Levéltárban százszám őrzik rajzait dátumonként, témánként és jelenetenként csoportosítva, mint megannyi megrajzolt filmkockát. A rajzok időnként megelőzik Eizenstein forgatókönyvírói vagy rendezői munkáját, máskor egy átgondolt jelenet beállításokra való bontását kísérhetjük nyomon rajtuk, ismét máskor a rajzsorozat mintegy kíséri a felvétel folyamatát.

Ejzenstein rajza - egy a sokszázból

Nyissuk fel a film prológusának dossziéját: a rajzokon pontosan nyomon követhető a jelenet képi megformálásának dramaturgiája, a főszereplők mozdulatai, testtartása, akik között a legemlékezetesebb figura: a sarokba húzódó, riadt gyermek Iván.


Nyomon követhetjük, hogyan alakul ki Iván külseje. Eizenstein az arc, a szem kifejezésének keresése közben többször is rárajzolja ugyanarra a lapra Iván arcát szemből és profilból.


Iván felszegett fejének szomszédságában feltűnik Jefroszinyja arcának groteszk rajza: kerek madárszeme, sunyi tekintete. Vadállati vagy patkány szerű ez az arc, valami megfoghatatlan módon mégis Ivánra emlékeztet. „Rettegett Iván szoknyában."


Aztán újra Iván cárt látjuk hátravetett fejjel, magasba emelt karral: „Én, magam..."


1944-ben Eizenstein még egy fa koronájába is belerajzolja Iván profilját. A fa ott állt Alma-Ata-i lakásának ablaka előtt. A rajz alá ezt írta: „Az ablakom alatt álló fa a Kirov utca 75. előtt, Rettegett Iván fejének rajzolatával. A rajz 1944. április 10-én készült, de a felfedezés jóval korábbi."


1942. április 7-én Taskentből Novoszibirszkbe utaztában rövid időre megállt Alma-Atában Nyikolaj Cserkaszov, a nagyszerű színész. Eizenstein a pályaudvaron várta, a vonat körülbelül negyven percet állt. Eizenstein felajánlotta neki a film főszerepét. Cserkaszov elfogadta az ajánlatot. Ettől fogva a rajzokon Rettegett Iván arca egyre inkább hasonlít Nyikolaj Cserkaszov rendkívül sajátos arcvonásaihoz.


Iván külsejének formálása során - most már nemcsak a rajzokon, hanem a maszk kialakításában, a fény beállításában - fokozatosan megérlelődik az a sajátos művészi koncepció, melyet Eizenstein később A nem közömbös természet című tanulmányában és a Filmművészeti Főiskola rendezői szakának hallgatói számára 1947. március 12-én tartott előadásában fogalmazott meg. Eizenstein Iván egységes filmi megformálásáról beszélt, arról, hogy a rendező, a maszkmester, az operatőr közös feladata megőrizni a főhős alakjának „összefüggő és egységes" jellegét valamennyi életkori és pszichológiai változása során, a nagyfejedelmi trónon ülő gyermektől az Uszpenszkij székesegyházban cárrá koronázott fiatalemberig; a Kazany falait vívó férfivá érett harcostól a lázbeteg szenvedőig; a felesége koporsója mellett álló özvegytől a rettegett ősz uralkodóig, aki összecsap Filipp metropolitával stb.


Eizenstein abból indul ki, hogy a nép tudatában kialakult bizonyos meghatározott kép Rettegett Ivánról: egyesek Saljapinra gondolnak a Pszkovi nő előadásában, mások Repin és Vasznyecov képeire, vannak aztán, akiknek Antokolszkij ülő szobra jut eszébe. „Nem ajánlatos túlságosan eltérni ezektől az elképzelésektől — írja Eizenstein. — De senki nem tudja megmondani se hiteles arckép alapján — mert hisz ilyen egyszerűen nincs is —, se a későbbi korok festőinek és szobrászainak képzeletére támaszkodva, milyen lehetett Iván férfikora delén, ifjúkorában, gyerekkorában. Sajátos »visszapergetésre« volt szükség, hogy el tudjuk képzelni azt a gyermeki, ifjúi és felnőtt arcot, melyből az az aggastyánarc kialakulhatott, mely valamennyiünk képzeletében felmerül, amikor Rettegett Ivánra gondolunk (holott, tegyük hozzá, mindössze ötvennégy évet élt)."

Szergej Ejzenstein

Cserkaszov Iván-alakítását nemcsak a színész páratlan egyénisége és külseje szabta meg, nemcsak Rettegett Iván ikonográfiája, nemcsak V. Gorjunov maszkmester, A. Moszkvin és E. Tissze, a két operatőr munkája, nemcsak a múlt nagy színészeinek, köztük Saljapinnak a tapasztalata alakította ki, hanem mindenekelőtt Eizenstein rajzai, melyeket azután átültetett a filmszalagra. Az alak megformálására ezenkívül hatott a cselekmény drámai struktúrája, és persze a kor stílusa, mely a film — Eizenstein szavaival — romantikus és szimbolikus hangnemében jutott kifejezésre.


Eizenstein 1941 elején kezdte készítem rajzait a filmhez. Ha végignézzük jelenetenként csoportosított sorozatait, fel kell figyelnünk egy sereg egyezésre a rajzszvitben felvázolt jelenetbontások, vágások, és a megvalósult film között, felfigyelünk egy sor írásos széljegyzetre, rendezői utasításra, melyek ha nem is mindig szó szerint, de gondolati tartalmukat illetően kétségkívül beleszövődtek a történetbe.


Így például az Iván koronázásának jelenetét felbontó rajzsorozat külföldi követeket ábrázoló rajzán megtaláljuk párbeszédük egy foszlányát „A pápa nem engedi, a császár nem ismeri el." Mellette kinagyítva látjuk az ifjú Iván fejét, mögötte az Uszpenszkij székesegyház kupoláját.


Az egyik következő lapon Kurbszkijt látjuk premier plánban, szélén a következő megjegyzés: „Rettegett Iván ellentettje: szőke, kék szemű, és nagyon »jeune et beau«, az ész és a jellem rovására." Ez a jellemzés szövegszerűen nem került bele a filmbe, közvetetten mégis érvényesült. Vagy itt van Iván betegségének jelenete. Eizenstein filmjében ez a betegség tettetés. A rendező a rajzokon mindent kidolgozott: a környezet reakcióját, szavait, Iván testtartását, félrefordított fejének tartását, ahogy az egyházi könyv súlyos táblái közül figyeli, mi történik körülötte.


Rettegett Iván alakjának és fejének képi megoldásában Eizenstein saját bevallása szerint mind a rajzokon, mind a megfelelő filmkockákon az ifjabb Hans Holbein híres Halott Krisztusából indult ki. 1943. március 19-én egyik rajza alá, melyen Holbein e képének vázlata látható, a következőket írta: „Iván betegsége. A Holbein-effektus érdekében a feje nem párnán nyugszik, hanem testével egy vonalban!" Valószínűleg ugyanehhez a jelenethez idézte fel Crespi Utolsó kenet című képét.


Hiba lenne azonban azt hinni, hogy Rettegett Iván külsejét Eizenstein csupán a múlt nagy művészeinek közvetlen vagy közvetett másolásával állította össze. Eizenstein csakugyan szeretett idézni, elvi következetességgel idézett szövegeket és képzőművészeti megoldásokat egyaránt, mégpedig gyakran nem is csupán egy-egy beállításban, hanem néha egy egész jelenet, sőt az egész mű stílusát is egy másik mester modorában alakította ki.


Ez az oka, hogy amikor a Rettegett Iván dramaturgiai megoldásain töprengett, Shakespeare Hamletjéhez fordult, gondolatainak képi megfogalmazásához pedig a korai reneszánsz, mindenekelőtt Paolo Uccello és Piero della Francesca képeinek reprodukcióit lapozgatta. Az ő portréinak tiszta profiljaitól kiindulva haladt Iván tiszta profilbeállításaihoz, az éles körvonalakhoz, melyek a leginkább alkalmasak rá, hogy pontos képet adjanak a jellemről, az arc típusáról.


Iván téli ruhájának felvázolásakor Eizenstein a japán Utamaro metszeteit idézte, de amikor a cár külsejét a maga egészében tervezgette, már más előképekhez fordult. De nem El Grecóhoz, ahogy sokáig gondolták, hanem Magnascóhoz. „Az én Rettegett Ivánom Cserkaszov alakításában nem annyira El Greco, mint inkább Alessandro Magnasco papfiguráit követte mind külsejét, mind mozdulatait illetően" — írta.


A Rettegett Iván cselekménye a rajzsorozaton a tetőponthoz közeledik. A Sztarickijek palotája. Összeesküvés készül Iván ellen. A bojárarcok között ott látjuk Jefroszinyja ismerős arcát. Az aláírás: „El kell szigetelni Ivánt. Ehhez el kell tenni láb alól Anasztasziját. Jefroszinyja vállalja."


Pimen lobogó köntösben ront be a terembe: „Alig tudtam megmenteni a bőrömet. Meg akarnak fosztani méltóságomtól."


(A folytatáshoz mindig kattintson a További bejegyzések-re)