Hogyan készült a Szibériáda?
A Szibériáda megvalósítása a szibériai olaj kutatásának és kitermelésének történetével kapcsolatos hatalmas dokumentum-anyag tanulmányozásával kezdődött. Valentyin Jezsov drámaíróval együtt ismerkedtünk a berezovói gázlelőhely feltárásának történetével, azzal a hosszú úttal, amelyen a felfedezők haladtak, míg utat vágtak a tytunenyi olajhoz, és a felfedezők — Rovnyin, Szalmanov, Ervje — életrajzával.
A Szibériáda forgatókönyve felöleli Szibéria XX. századi történetét. A filmregény négy részének cselekménye egy távoli szibériai faluban, Jelanyban játszódik, amely beleveszett a tajga és a mocsarak tengerébe, a sűrűbe, egy isten háta mögötti zugba. Lakói évszázadokon keresztül éltek egy óriási olaj- és gázlelőhelyen, anélkül, hogy sejtették volna, mily drága adomány fölött élnek. Nagy kincs ez, amelyért ma rendkívül drámai, gigászi küzdelem folyik. Két régi nemzetség lakja a mi Jelanyunkat: a Szolominok és az Usztyuzsanyinok. A Szolominok kemény emberek, gyűjtögetők, építők, őrzik a megszerzett és összegyűjtött javakat. Az Usztyuzsanyinok lázadók, álmodozók, örök igazságkeresők. De ezekre is, azokra is szüksége van a történelemnek, mindannyiuknak megvan a maga igaza. Ez egyetlen folyamat két oldala: lehetetlen a rombolás, ha nincs már valami felépítve, ugyanígy lehetetlen az új felépítése az elavult megsemmisítése nélkül.
Alekszej Usztyuzsanyin, a fúrómunkás szerepében Nyikita Mihalkovot láthatjuk. Szerepe nehéz, ellentétekből szőtt jellemet kell megformálnia. Hőse maga is Jelanyból jött, paraszti környezetből, de saját élete már a városi civilizációhoz köti. Neki, csakúgy, mint egész nemzedékének nehéz élettapasztalat jutott. Gyermekkora a falu kollektivizálásával esett egybe, csaknem gyermekfejjel élte át a honvédő háborút, és az ország háború utáni helyreállítása is az ő nemzedékének vállaira nehezedett. Ezért jellemében megtalálhatjuk a keserűséget és az élet borús oldalának ismeretét is. Tudja, hogy merre hány méter, ahogy mondani szokták, jól fel van vágva a nyelve, egy jó válaszért nem megy a szomszédba. Humorában van valami Tvardovszkij Tyorkinjához hasonló jellegzetes nemzeti, népi jellem. De annak ellenére, hogy az élet eléggé megedzette, köl-tőiséget, líraiságot őrzött meg lelkében, bár ezeket a tulajdonságokat igyekszik elrejtem környezete elől.
Az a nemzedék, amelyhez szereplőink tartoznak: hősi nemzedék. És az asszonyoknak sem jutott kevesebb nehézség, mint a férfiaknak. Magukra vették a hátországi munka terhét, de a háború utáni évek sem bizonyultak könnyebbnek, óriási fizikai és erkölcsi erőfeszítést kívántak. Ezt a sorsot a többiekhez hasonlóan átélte Taja Szolomina, akinek szerepét Ljudmilla Gurcsenko alakítja.
