Vlagyimir Majakovszkij verseiből
MAGYARUL ELŐSZÖR
Visszhangzik a város: surrognak, sürögnek
talpak és kerekek, és a zaj monoton.
Emberek és lovak — része egy seregnek,
ménesként mely suhan a sugárutakon.
Viselnek kis lányok parányi surranót,
zajládák zörögnek, füst szele mos.
Kancáknak hasáig zsákutcák sara nőtt,
állomást csilingel a villamos.
Sokaság a térig alagút-passzázson
sodródik gondolat-csatornán oda majd,
hol kormos és morgós pofával, füstös-koronásán
ül bazári cárság trónusára a zaj.
1913
Tréfa-séma
Süvített szél, és rettenet
szökött szivünkbe immár:
egy néne vitte a tejet,
útja vasúti sínpár.
De villámokat szeme szór,
hogy róla ne feledkezz:
jelezte minden szemafor,
jön az okai expressz.
Talán már siratnók anyót,
tán süket volt az áldott,
de bátya birkát nógatott,
s időben rákiáltott.
A néne jobbra szökken,
a vonat balra száguld.
Bátya ha nem lép közbe,
már bizony kétfelé hullt.
Nem föd már vonatfüst eget,
két hősünk messze iszkol.
A hétköznapi hősöket
illessük tisztelettel.
Ki népünkből ugrik elő,
serénynek ismerős,
éljen e birkanevelő,
középparaszti hős.
Éjűző napnak éljenezz,
éjgyőző csillagoknak!
Hát éljen az, és éljen ez!
Éljen! Mert sokasodnak!
VERESS MIKLÓS fordításai
1923
Krím
Lépek,
nézek ablakon át —
virágok
s ég, kékszín világ,
most orrodban
magnóliák,
most szemedben
glicíniák.
Tej előttem
és nem
tea,
fenn fénylő
dísz a hold.
S Csairra
nappal-
éjszaka
bömbölő
víz zuhog.
Hullám-hadfik
foglyaként
senyved
vízmélyi homokon
a palotákból
kiseprett
sok najád és triton.
De a paloták
mások ám:
vízi áldással
telve,
eredj, munkás,
rád vár puhán
nagyherceg
ágyaselyme.
Hámorok — hegyi máglyák,
s kékblúz-varázs a tengeren.
Ember-gyorsjavításra
állt át
a nagy
krími kovácsüzem.
1927
POLGÁR ISTVÁN fordítása
ÚJ FORDÍTÁSOK
Papírosszörnyek
Vlagyimir Majakovszkij észlelései
Ha
a föld gyeplőjét
kezemben
tartanám,
én
megállítanám a földet:
- Ne tovább!
Hallod,
tollak és töltőtollak
hivatalok íróasztalán
csikorognak,
mintha a föld
csikorgatná fogát.
Emberi büszkeség,
csitulj el ez egyszer!
Hát emberek ezek?
Tán még anyjuk se volt.
Fontos papírok margóin
folyik szét
az ember,
nem is ember már,
óriás
tintafolt.
Kamrácskákban
látni
emberek árnyait.
Embernek
egy öl jut.
Papírosnak
ezer.
A papíros
pompás palotákban
lakik,
asztalokon alszik,
szekrényekben hever.
Posztóra
bolt előtt
emberek ezre vár,
kézen nincs kesztyű,
lábon nincs kalucsni.
És az iratoknak?
Kosarakon kosár,
az ügyeknek
mappa,
legyen hol aludni.
Utazni szeretnél?
Tán Madrid érdekel?
Rubel nélkül
nem jutsz el oda
egyhamar!
A papír ingyen
vonatra száll,
tengerre kel,
épül még számára
számos
új postahivatal!
A hajdani hősnek
gemkapocs
a lába,
esze néma,
mikor
a papírok szólnak.
Az ember
küldönccé válik
nemsokára,
szolgál majd
mindegyik
a papírosoknak.
Az aktatáskába
alig fér
az akta,
fehér fogú széle
vicsorog.
Maholnap
az ember
az aktatáskák rekeszeit
lakja,
lakásainkat meg -
a papírosok.
Látom
a jövendőt
- nem én találtam ki:
papírosok
szócsövei
erről ordítanak —
az asztalnál
az irat fog
teát iszogatni,
összegyűrt emberke
hever majd
az asztal alatt.
Lángból bonts lobogót,
süvölts rájuk, akár
az ágyúgolyó,
tépje fogad,
mint ellenségedet,
gyűlöld,
proletár,
a fölösleges
papírosokat.
1927
SIMOR ANDRÁS fordítása
Teoretikusok
Mint intelligens
retektipusok,
éltek
nálunk
teoretikusok.
Apait, anyait
megkap
a nyájuk -
ezerkötetes
legalább
koponyájuk.
Kitanulva
a formula,
axióma,
ketyeg agyukban
mérnöki taxióra.
Hivatalnoki létra,
ki tudna
megállni —
s taníthatsz-e
kesztyűben
gépet dudálni?
Megvonja a vállát
a munkába a franc
esne,
izgatóbb a preferansz.
Feladat?
A henyébe belefér-e?
Lebegteti
lelkeik
mennyei szféra.
Ha a gép
elakad,
mert lusta a tengely
komor arca
az egekbe
mereng el,
csak bámul,
mint rádióra a birka.
Ki tudósi
nevet
mondsz magadénak,
ne tekintsd
a kezed
fölös
akadéknak.
Nem a könyv
a tudás csak -
ezért fabrikáld
teóriákkal egybe
a szép praktikát.
1929
VERESS MIKLÓS fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése