David Szamojlov: A faluban hála az háznak
A faluban hála az háznak,
és a gyertyának, s hála a tgetőnek,
hála a fáknak, s csillagok hadának,
mikor a szél mint gyertyát oltja őket.
A falusi tücsöknek hála, hála,
és az olajnak s a lámpabélnek,
mikor hóvihar zúdul a határra,
s a hangja dörgő medveének.
Hála szomszédasszonynak és komának,
s a házőrző kuvasznak,
mikor hold-verten mind az ágak
ködben nyugosznak.
S az igaz észnek is hála legyen,
és az első betűvetésnek…
S áldott legyen a szerelem…
Mindnek, mindenkor hálaének!
Lator László fordítása
Ioszif Nonesvili: Tevék
Sárgában izzó földhatár, homok felhőzte ég.
Mentek végtelen útjukon a csüggeteg tevék.
Kóró kínálta szájukat tüskés csomóival.
Hangos, szapora csámcsogás és csengettyű-zsivaj.
Imbolygott púpjuk reszketeg, mint sorsuk mérlege,
nehéz, világ-nagy fájdalom tömege fért bele.
Vonult a sívó homokon a hosszú karaván,
rémlett: titkon lopózkodik egy idegen után.
Sárgában izzó földhatár, homok-felhőzte ég.
Mentek, mint lassó századok, vonultak a tevék.
Most rám néz hosszan némelyik, és mellém oldalog.
Bizony, barátaim, sokat tudok tirólatok!
Titkaitokat ismerem, fájdalmatok tudom:
ott ringtok álmotokban az aranyporos uton,
málhátok indus fátyol és kínai szűz-selyem,
szép lányok bomlanak virágba bennük ékesen.
Várta a messzi mátkapár jöttötök ünnepét.
Emlékeztek-e: sok arany kösöntyűjük zenélt…
Szomjú, veszejtő, hosszú útra emlékeztek-e?
Magasotokban villogott ifjak sugár szeme.
Mondják, amikor Tbiliszi alá érkeztetek,
tárult kapu, lódult harang, ujjongott értetek…
Megvagytok még, de hol maradt a régi rangotok?
Nagy, lomha lábatok alól már elfut a homok:
a sivatag, ahol bogáncs tengődött és tövis,
virágot hajt, füvet növell, terem gyümölcsöt is,
a halott sárga homokot zöld élet söpri szét.
Majd megszeretitek ti is az édes fű izét!
Tevék, számítunk rátok is! Van munka még elég!
Nem juttok állatkertbe, nem! Föl a fejjel, tevék!
Rab Zsuzsa fordítása
Ralf Parve: A darvak krúgatásának szomorúsága messzire hallatszik az ég alatt
Jövetelük és elmenetelük
egyként fájdalmas utazás
e szürke égbolt alatt
e porlepte vidék fölött -
mennek, hogy újra jöjjenek,
jönnek, hogy újra útra keljenek.
Szülőhazámban kurták a nyarak.
Alig kezdődik:
minden arany-érett.
Menyasszonyian zsenge almafák,
fukar föld szárba szökkenő vetése,
kaszát rettegő lucerna és széna -
nem élnek soká, mint a korhelyek.
Hamar érkezik nyakunkra az ősz -
esők és ködök, dérgyöngyök peregnek.
Holttá merevedik a tar mező.
Levél hulladoz. Gallyak rácsai
a szeszélyes szél hullámaival
birkóznak akaratosan,
értelmetlen férfi-erőt csiholva.
Élettelen ágak közt ottmarad
a csőrrel font ezernyi fészek,
eljött az útrakelés ideje
a felhőbarázdás égbolt alatt -
de új tavasz reményét zengi fennen
sok szélbemártott csőr:
krú-krú-krú-krú!
Kormos István fordítása
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lator László. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lator László. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. július 2., hétfő
2018. május 22., kedd
A végtelenség szomja (Visszatérés 15)
Bulat Okudzsava: Ballada az éjszakai Moszkváról
Bella Ahmadulinának
Mikor felharsan nagy merészen
a kürtök sárgaréz szava,
szájról forró szavak lecsapnak,
mint éhes ölyvek éjszaka,
egy dallam, mint üdítő zápor,
zeng és pezseg
völgyön-hegyen:
kis zenekara a reménynek. Ő vezényel:
a szerelem.
Válások, harcok évadában
vad eső csattog hátadon,
mint ólomkorbács, és tudod jól,
hogy nincs semerre irgalom,
s már berekedt minden pasrancsnok -
akkor szóhoz jut hirtelen
kis zenekara a reménynek, s ő vezényel:
a szerelem.
A kürtök, flóták széttaposva,
a dobok bőre elrepedt,
de hej, ördögi szép as flótás,
utána minden nő eped,
a klarinétos: ifjú herceg!
S zeng cinkosan
völgyön-hegyen
kis zenekara a reménynek,
ő vezényel: a szerelem.
Rab Zsuzsa fordítása
Jevgenyij Jevtusenko: Bűvölő
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal – búdul vagy élvedül -
mire elméd gondolni kényszerül;
de éjszaka rám gondolj egyedül.
Halld meg a mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát;
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.
A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s álmomban s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám,
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Illyés Gyula fordítása
Bella Ahmadulina: Ez a szeptember
Ez a szeptember csúful rászedett,
ez az együgyű, gyermeteg ravaszság.
Szerencsés fogást csinált: kivetett
hálójában vergődünk, kis halacskák.
Nincsen miért találkoznunk: elég
bonyolultak úgyis a szövevények.
Elhaladsz előttem s amerre mégy,
ősz fejedhez narancs növények érnek.
Ördög vigye a jövő hónapot -
az október küszöbén azt kívánom.
Adj szabadságot nekem végre, hogy
lehessen győznöm, győznöm s bosszút állnom.
E szeptemberi derű színeket
lobbant a szemben, cinkos tarkaságot,
s mint rajzórákon, buzgón levelet
körmölök neked, s válást kunyerálok.
Hogy gőgös voltam, bánom már nagyon.
Úgy elvenném hideg élét a szónak.
Legyen benned irántam irgalom.
Olyan nagyon remélem, hogy te jó vagy.
Lator László fordítása
Bella Ahmadulinának
Mikor felharsan nagy merészen
a kürtök sárgaréz szava,
szájról forró szavak lecsapnak,
mint éhes ölyvek éjszaka,
egy dallam, mint üdítő zápor,
zeng és pezseg
völgyön-hegyen:
kis zenekara a reménynek. Ő vezényel:
a szerelem.
Válások, harcok évadában
vad eső csattog hátadon,
mint ólomkorbács, és tudod jól,
hogy nincs semerre irgalom,
s már berekedt minden pasrancsnok -
akkor szóhoz jut hirtelen
kis zenekara a reménynek, s ő vezényel:
a szerelem.
A kürtök, flóták széttaposva,
a dobok bőre elrepedt,
de hej, ördögi szép as flótás,
utána minden nő eped,
a klarinétos: ifjú herceg!
S zeng cinkosan
völgyön-hegyen
kis zenekara a reménynek,
ő vezényel: a szerelem.
Rab Zsuzsa fordítása
Jevgenyij Jevtusenko: Bűvölő
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal – búdul vagy élvedül -
mire elméd gondolni kényszerül;
de éjszaka rám gondolj egyedül.
Halld meg a mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát;
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.
A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s álmomban s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám,
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Illyés Gyula fordítása
Bella Ahmadulina: Ez a szeptember
Ez a szeptember csúful rászedett,
ez az együgyű, gyermeteg ravaszság.
Szerencsés fogást csinált: kivetett
hálójában vergődünk, kis halacskák.
Nincsen miért találkoznunk: elég
bonyolultak úgyis a szövevények.
Elhaladsz előttem s amerre mégy,
ősz fejedhez narancs növények érnek.
Ördög vigye a jövő hónapot -
az október küszöbén azt kívánom.
Adj szabadságot nekem végre, hogy
lehessen győznöm, győznöm s bosszút állnom.
E szeptemberi derű színeket
lobbant a szemben, cinkos tarkaságot,
s mint rajzórákon, buzgón levelet
körmölök neked, s válást kunyerálok.
Hogy gőgös voltam, bánom már nagyon.
Úgy elvenném hideg élét a szónak.
Legyen benned irántam irgalom.
Olyan nagyon remélem, hogy te jó vagy.
Lator László fordítása
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)