2019. május 26., vasárnap

Jevgenyij Vinokurov: Tilalmas kékség (3)


MOZIBAN / Mbl CTИXЛИ

Ülünk pissz nélkül. Lenyűgöz a látvány.
Bogozzuk a történet-fonalat.
Micsoda barom, aki ezek láttán 
egykedvűn ül, könnyekre nem fakad!

Vadon. Szökevény szökik. Várja anyja. 
De árulója akad. Húga az!
Zúdul felé a nézőtér haragja - 
itt mindenki a jó mellett szavaz.

Nagyot sóhajtunk, megkönnyebbedetten, 
mikor elér a tutajig! Szabad!
A sötét nézőtéren, a tömegben 
egyetlenegy rossz ember sem akad.

A VÁROSPARKBAN / B ГOPПAPKE

Büszke leány féltérden, hajzuhatagja lebontva, 
búsan egy ódon edény tört cserepére tekint.
Lány, ne tekints hosszan, szomorúan az urna-romokra: 
kőmívest hivatunk, összeragasztja megint.

S hosszan elomló lepled, a bánat angyali póza 
máris üres póz lesz, bút hazudik kegyesen. 
Kedvesebb énnekem ott az az élő, egyszerű próza:
 bokrok, esőpocsolyák, varjú a fán, eleven.

NÉMAFILM / HEMOE KИHO

A szereplők, a vásznon mind szaladva 
lépdelnek, s mint a tátogó halak, 
nyitják a szájukat. A film szalagja 
sűrűn szakad, és villanyt gyújtanak.

Diadala a néma mozdulatnak. 
Tragikus száj, kiáltástól feszül. 
Az oltár elől menyasszonyt ragadnak. 
Fátylára sár fröcsög. Hintó repül.

A szöveg elmosódott. Úgyse nézném. 
Megkap a némaság vad ereje. 
A szenvedélynek csend lapul a mélyén. 
Szótlan kiáltás. Hangtalan zene.


NYUGODTAN, KÖNNYTELEN / HET 3TИ HИKOГДA HE BblBEГAЛИ

Nem, ezek sose szöktek ki az éjbe
egy csókra, mezítláb a fagy-csiszolt
havon- S a másik átkozott szemébe
nem öntöttek vijjogva vitriolt.

Hol van a láz,
a felbuzgó, viharzó?
Szerelem? Vállat vonnak könnyeden.
Hozzád szegődnek - nem esik fölös szó.
S úgy ébrednek: nyugodtan, könnytelen.

Vénülve hogy gondolnak majd a múltra? 
Tavasz ... Nagy telihold, a vízbe süt... 
Mellettük, kezét hónuk alá fúrva, 
ásítozik alkalmi kedvesük.

(A Fölrobbant szavak c. ciklusból. Rab Zsuzsa fordításai)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése