2018. április 16., hétfő

A végtelenség szomja (Visszatérés 4)

Makszim Rilszkij: Csak szívjátok a szivart…



Csak szívjátok a szivart, igyátok ki
A likőrt s kávét. Hetet kongatott
A bosszúálló óra. Vasléptek dübörögnek
A lépcsőházakban, földrengetők,
S nem tudtok elrejtőzni sehová
Mint részeges, ha jön a végső téboly
Nem futhat el a dühödt egerektől.

Gabonatárak kulcsait vessétek
Tajtékzó, süket tenger fenekére
S jól vigyázzatok, kapzsi lovagok,
Nyirkos alagsorokban, az aranyra,
És kifestett szeretőitek ajkát
Csókoljátok meg utoljára. Mert már
Recsegnek a vasajtók, zúg bősz üvöltés
S vér fröccsen fel a magas ablakokra.

Képes Géza fordítása


Makszim Gorkij: A viharmadár dala



Tajtékzó vad tenger felett
szél hajszol kósza felleget.
Felhő alatt, tenger fölött
mintha sötét villám volna,
büszkén száll a Viharmadár.

Szárnya olykor hullámot ér,
máskor nyílként fellegbe fúr
és a felhők hallják hangját,
harsány, bátor hangja boldog.

Mert dalában vihart áhít!
Bús haragját, szenvedelmét
s reményét a győzelemben
hallják hangjából a felhők.

Sirály surramn el sikongva,
riadt szívét nyögve rejti
tengerhullám hűvösébe,
mert remeg, fél a vihartól.

Dunnalúdnép is kiáltoz,
de az élet szent harcában
nem érezhet üdvösséget,
villámlástól visszaretten.

Balga pingvin lomha teste
sziklák közt megbúvik gyáván.
Csak a büszke Viharmadár
szárnyal merész ívben ott fenn,
tengerár felett a légben.

Mind alantabb s egyre zordabb
felhő tornyosul az égen,
s zúgva tör a tengerhullám
villámfények magasába.

Mennydörgés közt tajtékozva
reng a tenger, küzdve széllel.
Most a szél erős marokkal
felragadja víz hullámát
és haraggal dobja vissza
sziklakőre – pozdorjává
törve össze szín-smaragdját.

Viharmadár büszkén szárnyal,
mintha sötét villám volna,
olykor nyílként fellegbe fúr,
szárnya víz hullámát tépi.

Ott suhan mint zordon démon,
vihardémon… száll sötéten,
most kacagva, majd zokogva…
fellegek fölött kacag most,
örömében zokog máskor.

Mindenérző démon – érzi:
fáradóban a vihar már,
tudja jól, hogy nem sokáig
takarja a napot felleg,
nem soká takarja már!

Szél süvölt… és mennydörög még…
Kékes lánggal tündökölve
száll a felleg víz tükrére.
Tenger fogja fel a villám

nyílvesszőit és eloltja. 
Tűzkígyóként felcikázik
víz tükrében, majd elvész a
villám vakító visszfénye.

- Vad vihar jő nemsokára!

Viharmadár hangja szól így
villámlások közt merészern,
zúgó tengerár fölött is
győzelemnek prófétája:

- Jöjj, vihar, s légy még erősebb!

Lányi Sarolta fordítása


Vlagyimir Majakovszkij: Mi



Kúszunk kókuszpálmák pergőlomb-pillái alatt,
hogy a homályt a sivatagról letépjük,
a csatornák szikkadt ajkán meglessük -
villanását a csatahajók mosolyának.
Dermedj, düh!
Csillagzatok lobbanó máglyájára
hogy engedném magábaroskadt, elvadult
                                     anyánkat?
Út – pokolkút – vadíts, vagy remegjen
                                     a teherhúzók orrcimpája!
Tűzhányók részeg torkát tágítsd, mikor a füstöt
                                     ontják!
Angyalok fehér pelyhét szórjuk majd
                                     szerelmeseink kalapjára,
s boának nyírjuk le az üstökösök hosszú
                                     fénybozontját.

Tamkó Sirató Károly fordítása

2 megjegyzés:

  1. Hetedikes ált.iskolásként a szavaló kórussal ezt a Gorkij költeményt adtuk elő-gondolom nov.7-én.Azóta most olvastam el először és másodszor.Miért is?A múlt évben elhunyt Peter Green gitáros Albatross c.szerzeményének számtalan meghallgatása során majd mindig eszembe jutott a Viharmadár.Talán értem.A két mű szerkezeti felépítése,tartalmának hangulati hullámzása hasonló.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértelek, nagyon sok esetben egész verssorok, versszakaszok jutnak eszembe a szovjet költészetből.Tegyük hozzá, hogy kiváló költő fordítóink is voltak akkoriban. "Tajtékzó, vad tenger felett. szél hajszol kósza felleget." (Gorkij) "Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait.Csönd lesz talán..." (Majakovszkij) "Várj reám, óh átkelek minden vészen én!" (Szimonov) És a két fordító: Lányi Sarolta és Gábor Andor!Méltatlanul hanyagoljuk őket...

      Törlés