Hegy alá gurítja a nyarat
Augusztus. Csendesedő napok
Ködpárnával a feje alatt
A forrás is álmosan motyog.
Rákollót nyit a Tejút, és
Beleszab a virradatba,
S a lomha nyár emelőjét
Óvatosan elforgatja.
Óvatosan, óvakodva
Járjatok szelek felettem,
Hogy az éj csecsemő-holdja
Ne riadjon, ne remegjen.
Felejts el...
Felejts el engem és e
Sok-sok közös napot,
És szívedbe ne véss se
Bosszút, se bánatot.
De őrizd meg e nyár
Emlékeként - az éjben
Mint fújtató zihált
A zivatar sötéten.
S bronzkarral rázta a
Mennydörgés künn a fákat,
Mert bennünk majd e vad
Idő új létre támad.
BAKA ISTVÁN fordításai
Egy Breughel-kép
Máriának haja göndör,
Máriának duzzadt az ajka.
Kisdedet ringat, s a csöndből
a parazsat fölkavarja.
Kérges a keze, barna,
falon az árnya rebben,
ha parazsat kavarna
a hideg Betlehemben.
És odahagyva nyáját
így beszél három pásztor:
- Hát, kérdezzük meg Máriát
rni újság, ahogy máskor?
Belépnek. Fény a csillag
a füstlyuknak felette.
Mária mogorván hallgat,
kisdedét melengetve.
Fiú! - kiáltja - sarjad -
a vénebb - legyen áldott !
Hallgatagon az ifjabb
kenyeret ad neki, sajtot.
Magasba harmadikja
már a kisdedet tartja :
Új bárány gazdagítja
a nyájat! - És dalolja,
hogy éhség megkímélje
szálljon a bőség rája,
legyen hosszú az élte,
rövid a végórája !
És parázsló szemekkel
bámul körben a bárány,
ahogyan regölés kel
szakállak imbolygó árnyán
ahogyan azt mondják lassan
- Erét megnyitjuk hát, lásd
a juhaidnak asszony,
mert az áldozat - áldás!
- Ők őrzik - szól rekedten
Madech és Jósua lelkét.
Istennek én nem neveltem
sem a kost, sem a jerkét.
- Te gondod - így felelnek -,
idézz csak bút a fejedre.
Vállat vonnak, és mennek
fejük ingatva egyre.
VERESS MIKLÓS fordítása
Sok itt az elmulasztott győzelem
Sok itt az elmulasztott győzelem.
És kevés a győztes diadal,
De ha imámra Isten énnekem
Egy új életet még kiutal,
Kívánnám, újból legyen hamar
Sok itt az elmulasztott győzelem,
És kevés a győztes diadal.
Virradat Parnuban
Későn virrad. Kilenc felé,
Ez nehéz és hosszú virradat,
Amikor nőni kezd a fény
S bontakoznak a körvonalak.
Elöbb titokban még, alig,
A külvárosban, kint valahol
A kékség elválik kicsit
A város körvonalaitól.
Aztán a fák s házak körül
Minden pontosan sötétlila·
Eljött a tél - most kiderül
A hó s a hóbuckák kora.
Járókelők. Autó pöfög.
A nagyóra mind tizet mutat.
A parkban még gallyak között
Alszik az éj, dúlt varjúcsapat.
De úgy tűnik, hogy végbement,
Megvilágosodik távlatunk.
Megmutatkozik - fényt teremt
Kiderül - életben vagyunk.
SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER fordításai
A város szélén
Hajnalban hajából kidobja
A park a csontot, szemetet
Uborkaszaga van a hónak,
Felduzzaszt sólé-ereket.
Közben a tavasz szeles, öklel
Nyirkos, akár a lepedő,
A villamos-ablakra szökken,
Csattogó üvegdobverő.
Hát vége, úgy látszik, a télnek,
S rikolt, mint nagyhangú kofa,
Felharsan a kakaska-ének.
Van még Moszkvának kakasa !
Nagyhangú és vidám és peckes,
Tarka, tüzes, nincs benne félsz,
Lesz, ami lesz - jó reggelt, kedves!
Rikolts, kakas, ameddig élsz!
KÁNTOR PÉTER fordítása
Itt vagyok, kedves...
Itt vagyok, kedves, ujra tenálad,
visszatérít lágy, tiszta szavad.
A küszöbön könnyed is árad,
megölelsz, ajtód tárva fogad.
Ó, - mondod - , mennyi, de mennyi idő telt
el azóta ! Lehet, hogy igaz ez ! ?
Csakugyan, kedves, visszavezérelt,
messzi utad most visszavezet?
Szótalan átölelem csak a vállad,
hiszen hogy mondhatnék igazat !
Itt vagyok, kedves, ujra tenálad,
küszöbödre fekszem, ha szabad.
MEZEY KATALIN fordítása
Kamaszlány
Kamaszlány. Tán gyöngéd idomvonalzó
Álmodta nyaka könnyű hajlatát.
És ajka körül, hol a félve-ajzó
Mosoly delel, az árnyék nem üt át.
Benne a szép döntésre még nem érett
És igazat-fürkészni a beszéd.
A perce még ajándék és ígéret.
Hajnal fénye. És izzó égi-kék.
Páros? Páratlan?
Páros? páratlan?
Hóvihar süvít.
Muzsika, halkan.
Schubert: Nyolcadik
Csak faggatózom
Schubert, igaz-e :
a zene gyógyít ?
Gyötör a zene.
Fehér világok.
Kín, határtalan.
Zene halálig.
Éji hóvihar.
SZEPESI ATTILA fordításai
Nyelvünkre a dajkák tanítottak
Nyelvünkre a dajkák tanítottak,
zöldségesek, tejesemberünk,
a kofák, kik friss perecet hoztak
Arbat-béli házukból nekünk.
Nincsenek zöldségesek, daduskák,
immár kitől tanuljak magam?
Tetőled, álmatlan szomorúság,
tetőled, éjféli madaram.
RAB ZSUZSA fordítása
Néhány szó David Szamojlovról:
David Szamuilovics Szamojlov (eredeti neve: Kaufman, 1920-1990) - költő, műfordító, esszéíró. A háborús nemzedék legjelentősebb költője, noha a háborús tematika alig jelenik meg verseiben. Első verseskötete 1958-ban jelent meg. Sokat fordított; többek között a lengyel, a cseh és a magyar költészetből. Verseiben gyakran megjelennek az orosz történelemmel kapcsolatos motívumok, kedvenc műfaja a poéma és a ballada. Kiemelkedő formaművész, a Könyv az orosz rímről (1963) c. verselméleti munkája mind a mai napig az orosz versről íródott egyik legjobb mű. (Magyarul Bábelben)
(Forrás: Szovjet Irodalom, 1980 / 12. sz. 105-111. oldalak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése