Blok tárgyi emlékezete

GALINA CSERLINKA
Emlékmúzeum Leningrádban

Íme, néhány bejegyzés Alekszandr Blok 1912-es naplójából:

Április 18. (az új naptár szerint május 1.) (Éppen akkor vonult le a Néván a Ladoga-tó jege.) Ilyen hidegben egyszerűen nem lehet megmaradni ebben az átkozott lakásban.
Máj. 10. (23.) Új lakást keresek, de eredménytelenül.
Máj. 17. (20.) Találtunk lakást.
Aug. 18. (31.) A nagy esemény: júl. 24-én átköltöztünk az Oficerszkaja utcára.

S ez valóban nagy esemény volt: Blok itt, az Oficerszkaja utcán élte le hátralevő 9 évét, ill lakott 1921. augusztus 7-íg; óriási történelmi eseményeket élt itt meg: az első világháborút, a cári önkényuralom megdöntését, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat; itt alkotta legjelentősebb műveit.

Születése 100. évfordulójára Leningrád méltó emléket állít a város híres szülöttének; hajdani lakásában megnyílik a Blok-emlékmúzeum.

A Dekabristák utcája és a Prjazska rakpartjának sarkán álló, emléktáblával megjelölt ház (jobboldalt) vonzza mindazokat, akik szeretik Blokot. Az, aki akárcsak egyszer is sétált erre „havas pétervári alkonyokon", bizonyára tudja, milyen, amikor „szellősuhanással érkezik május, s a Néva jegét lehordja a víz", s a nyári estét sem felejti, amikor a „nyugvó nap nyújtja, izzítja az égen színpompás udvarát"... És íme, most már nemcsak a ház homlokzatán kereshetjük az ablakot, amely a költő szobájához tartozik, s az erkélyt, ahol az ismert, 1920-as fénykép készült, nemcsak az ajtajáig mehetünk a lakásnak, melyben eddig idegenek laktak, hanem szívesen látott vendégként át is léphetjük a küszöböt; Blok hazatért.
Most nem tudok részletesen beszámolni arról a hatalmas munkáról, amely a múzeum megnyitását megelőzte, lehetetlen szót ejteni minden egyes kiállított tárgyról. Hiszen minderről úgyis csak a ház meglátogatása után nyerhet fogalmat az ember. Mi csak futólag ismerkedhetünk meg a múzeum és a kiállított tárgyak történetével. 

A városi hatóságok már néhány évvel ezelőtt határozatot fogadtak el, hogy az 57-es ház két lakását - az egyikben 1912-től 1920-ig lakott Blok, s 1920 februárjában költözött át anyja első emeleti lakásába - Leningrád Történelmének Állami Múzeuma rendelkezésére kell bocsátani. Ezeknek, a Dekabristák utcájára néző lakásoknak, az alkotók elgondolása szerint, az emlékmúzeum és a tudományos kiállítás jellegzetességeit kell egyesíteniük magukban. S ez igen bonyolult feladatot jelentett: körültekintően rekonstruálni kellett a költő környezetét, ugyanakkor képet kellett adni bonyolult életútjáról és munkásságáról. Munkájuk során a Leningrád Történelmének Múzeuma munkatársai igénybe vették a legtekintélyesebb Blok-kutatók: Vlagyimir Orlov és Dmitrij Makszimov tanácsait, javaslatait.

Blok íróasztala - nagy a rend

Elmondták nekem, hogy a múzeum létrehozóinak, a tudományos munkatársaktól a restaurátorokig, építőmunkásokig a lehető legsokoldalúbb munkát kellett elvégezniük. Mindkét lakást eredeti állapotában állították helyre; s ehhez hány dokumentumot kellett átolvasniuk, hány műszaki rajzot kellett átnézniük, Blok hány feljegyzését, naplóját, levelét, rokonai, barátai hány levelét, visszaemlékezését kellett ehhez elolvasni! Ahogy az utcáról belépünk a lépcsőházba, azonnal körülvesz bennünket a korabeli atmoszféra: eredeti állapotába állították vissza a lépcsőházat - a kövezetét, a cirádás öntöttvas korlátot, még a világítást is. Mindent úgy, ahogy a költő idején volt. Néha első látásra „tudománytalan" dolgokkal is foglalkozniuk kellett a múzeum megteremtőinek. Beszélgetésünk során ódon, kifakult zöld, sárga, drapp, virágmintás tapétadarabokat vettem észre az asztalon. Kiderült, hogy a munkatársaknak sok-sok év alatt egymásra ragasztott rétegeket kellett lefejteniük, hogy eljussanak addig a tapétáig, amely 1912-ben, 1913-ban borította a falakat. S ez alapján készítették az eredetivel megegyező másolatot. Mennyire is kell ehhez ismerni a kort, mekkora gyakorlat kell, hogy több tucat tapéta közül kiválasszák azt az egyet, amelyet keresnek!

A múzeum alapját 250, egykor Blok és hozzátartozói tulajdonát képező használati tárgy alkotja ; ezeket eddig, akárcsak a költő könyvtárát, a Szovjet Tudományos Akadémia Orosz Irodalmi Intézetében őrizték. A kiállítási tárgyak egy másik részét — könyveket, időszaki kiadványokat, szemléltetőeszközöket - Leningrád Történelmének Múzeuma adta át, bizonyos dokumentumok másolatát pedig a leningrádi és a moszkvai levéltárak. Az anyag gyűjtése, szerkesztése sokéves, aprólékos munkát igényelt.

És most itt van előttünk az eredmény.

Blok 1917-ben

Az első emeleti termekben kapott helyet az irodalmi kiállítás, amely állomásról állomásra mutatja be a költő életútját és munkásságát. Az eredeti és másolatban lévő dokumentumokon, kéziratokon és a költő életében megjelent műveken, fényképeken és egyéb anyagon kívül személyes tárgyai is helyet kaptak itt, s ez változatossá, élénkké teszi a kiállítást. Miután megismerkedtünk a múzeumnak ezzel a részlegével, menjünk föl a harmadik emeletre, ahol a tulajdonképpeni emlékmúzeum van. Ez folytatása, de szerves része is a kiállításnak. Itt, Blok lakásának négy szobájában szinte részesei lehetünk a költő életének, hétköznapjainak.
Biztos vagyok benne, hogy ezen az emeleten a költő dolgozószobája teszi a látogatóra a legnagyobb hatást. Ez az egyetlen helyiség, amelyet teljesen eredeti állapotába állítottak helyre; semmi sem utal rá, hogy egy irodalmi kiállítás részletét alkotja. És ez így is van rendjén. Hiszen már maga a tudat, hogy ezek közt a falak közt íródtak azok a művek, amelyek betetőzték a költő munkásságát, feleslegessé tesz minden rájuk való utalást. Elegendő csak a Carmen, Csalogánykert, Hazám című versciklusokra, a Bosszúállás, Szkíták és a Tizenketten című poémákra, a Rózsa és Kereszt című drámára, az Értelmiség és Forradalom című cikkre, A cári hatalom végnapjai című könyvre gondolnunk, hogy érezzük, ez valóban „megszentelt hely". A dolgozószoba berendezési tárgyairól: az „ámoros" könyvszekrényről, a nagyapai örökségből való pamlagról, amelyen még Dosztojevszkij, Szaltikov-Scsedrin üldögélt, a puha karosszékekről gyakran történik említés a költő verseiben, naplóiban. Itt van előttünk Blok íróasztala. Nyoma sincs rajta a „művészi hanyagságnak". S ezt a rendet nem a múzeumi pedantéria teremtette. Blok a legkisebb rendetlenséget sem tűrte, továbbá úgy gondolta, hogy az alkotói munka teljesen intim dolog, s ezért nem láthattak a kívülállók árulkodó könyvoszlopokat, papírhalmokat ezen az asztalon. Üveg alatt verskéziratok; a tintatartó mellett papírvágó kés, pipa, egy tacskó alakú hamutartó (Blok nagyon szerette a kutyákat). És a könyvtár; Blok egész életében gyűjtötte a könyveket. A falon Quinten Metsys Salome című képe, Sassoferrato Madonnája.... A képekről eszünkbe jutnak a költő külföldi utazásai, amelyek során megfordult Németországban, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban...
Ugyancsak itt láthatjuk Nyikolaj Rerihnek, ennek a kiváló művésznek az Itáliai versekhez készített rajzát. Ebben a szobában megfordultak a nagy színházi rendezők: Konsztantyin Sztanyiszlavszkij, Vszevolod Mejerhold, és költők: Anna Ahmatova, Andrej Belij, Szergej Jeszenyin...

Kortársaival, a szellemi élet kiválóságaival létrejött kapcsolatait tükrözik az ebédlő falán elhelyezett fényképek. Az ebédlő, akárcsak a fogadószoba és a többi szoba is, a lakás eredeti berendezésével együtt gazdag kiállítási anyagot tár a látogatók elé. A fogadószoba kiállítási anyagát a „Blok és a képzőművészet" témának szentelték; a falakon Jurij Annyenkov, Nyikolaj Szapunov, Msztyiszlav Dobuzsinszkij eredeti munkái, vagy reprodukciói láthatók... Ezekben a szobákban abba a társaságba nyerhetünk bepillantást, amelyben a költő élt, tanúi lehetünk kortársaival — írókkal, költőkkel, képzőművészekkel, színészekkel — fenntartott sokoldalú és széles körű kapcsolatainak. Magánélete, otthoni világa, családi viszonyai élednek fel az emlékmúzeum negyedik szobájában. S itt nyerhetünk bepillantást a költő, publicista, kommentátor, kiadó, szerkesztő Blok alkotóműhelyébe.

A lakás megtekintése után térjünk vissza az első emeletre. „Blok és korunk." Itt nemcsak művei kiadásaival, darabjai színpadra állításának, az emlékére rendezett kiállítások és irodalmi estek dokumentumaival ismerkedhetünk meg, hanem az is nyilvánvalóvá válik, hogy munkássága mit jelent a szovjet irodalom számára, megismerkedhetünk azzal, hogyan kutatják munkásságát hazájában. Kiváló szovjet irodalomtudósok: Viktor Zsirmunszkij, Jevgenyij Makszimov, Zara Minc, Vlagyimir Orlov munkáival találkozhatunk itt. A külföldi kutatók is sokat írnak Blokról. Elegendő a következő könyvekre és cikkekre hivatkozni: Adam Gallis: Osiemnascie dni Aleksandra Bloka w Warszawie, 1976; Sergej Heckel: The poet, and the revolution Aleksander Block's, The twelve, Oxford, 1971; Dorothea Bergstaesser: Alexander Block und „die Zwölf", Heilderberg, 1979...
... És végezetül — itt állunk a múzeum utolsó szobájának ajtajában. Nehéz erről a szobáról beszélni. Itt van Blok halotti maszkja, a kezéről vett gipszlenyomat, a Pravda nekrológja, és szalagok a koszorúkról. A nagy művésznek még a halála is része a történelemnek.
S a múzeum megteremtői rendkívüli tapintattal mutatták meg ezt a tragikus eseményt...
Ám a nagy költők halhatatlanok. Blok számunkra, és az eljövendő nemzedékek számára is élni fog.

BRATKA LÁSZLÓ fordítása

(Forrás: Szovjet Irodalom, 1980 / 11. sz., 82-84. oldalak)