SZEREPLŐK
PALCSIKOV, LAVRENTYIJ JEGOROVICS főszerkesztő-helyettes, 45 éves
INNA SZERGEJEVNA, a felesége, 42 éves
KOVALJOV, ALEKSZEJ GEORGIJEVICS főszerkesztő, 42 éves
GALECKIJ, IGOR PETROVICS olvasószerkesztő, 30 éves
TAMARA NYIKOLAJEVNA szerkesztőségi titkárnő, 38 éves
MIHNO, VOLOGYA, a levelezési rovat munkatársa, 23 éves
SNEJDER, BORISZ ISZAJEVICS orvos, 50 éves
SZTYEPAN, 17 éves, BELLA, 19 éves - Palcsikovek gyerekei
GYIMA, Bella vőlegénye, 22 éves
KOTOVA, KATYA, a szerkesztőség kézbesítője és könyvtárosa, 19 éves
FELHÁBORODOTT FÉRFI, a szerkesztőség látogatója, 45 év körül
AZ ÉTTEREM VENDÉGE, aki De Funes-hez hasonlít, 40 éves
ÉTTERMI FELSZOLGÁLÓNŐ, 35 éves
A történet a hetvenes évek közepén játszódik egy területi székhelyen, a Volga középső szakaszán.
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ KÉP. PÉNTEK, AUGUSZTUS NEGYEDIKE
Tágas átjáró szoba a területi újság szerkesztőségében — ide nyílnak a főszerkesztő és helyettese szobái, az olvasószerkesztő apró szobája is ennek szomszédságában van.
A szerkesztőségben most viszonylag csend van — a szobában csak Tamara Nyikolajevna tartózkodik, harmincnyolc éves, kedves asszony, meg Katya Kotova, életrevaló, tizenkilenc éves lány, aki a kézbesítői és könyvtárosi tisztet tölti be a szerkesztőségben. Az este még messze van, a Volgára nyíló ablakok sarkig tárva.
KATYA Tamara Nyikolajevna, boldog maga?
TAMARA (mosolyogva) Majd meglátjuk.. . (Az ablakhoz lép.) Levél se rezdül.
KATYA Micsoda fülledt hőség! Egészen elhülyültem.
TAMARA Azt ígérték, estére hoznak egy ventillátort.
KATYA Estig én meghalok. Mindjárt lefutok a Volgához és ruhástul belevetem magam.
Az olvasószerkesztő kis szobájából kilép a Felháborodott férfi. A végsőkig felindult. Tragikus tekintetét végighordozza a szobán, a sarokban leül egy székre, még mindig nem érti, mi történt vele.
FÉRFI Nem, ez nem lehet. Egyszerűen lehetetlen, hogy megtörtént. (Feláll, csupa méltatlankodás.) A tények alapos vizsgálatot követelnek — maguk: újság! Bármilyen esetben! Bármilyenben ! (Erejét vesztve roskad a székre, és mozdulatlanságba dermed.)
Vologya Mihno lép a szobába, a levelezési rovat munkatársa. Gondosan öltözött, rendes fiatalember, huszonhárom esztendős, kétségbevonhatatlan humorral rendelkezik és kifogástalanul udvarias.
MIHNO (a nők felé közeledik, pukedlit vág ki, és csöndesen, kissé hamisan énekel)
Kóboroltam a világban,
de egy újságra találtam,
szörnyű bürokrata lettem,
ennek szívből örvendeztem.
Bürokrata lettem végre,
szívem igaz örömére.
(Újra pukedlizik, s valami papírt ad át Katyának.) Szíveskedjék három példányban megszülni. (Tánclépésben az ajtó felé indul, hirtelen észreveszi a sarokban ülő férfit. )
FÉRFI (kővé váltan bámul Mihnóra. Tamara Nyikolajevna és Katya nevetnek.) Szégyellhetik magukat, hogy kinevetnek egy embert, aki ostoba helyzetbe került. (Távozik.)
KATYA Mégiscsak felvirágoztatta a szerkesztőségi kultúrcsoportunkat. Rendkívüli kezdeményező tehetsége van.
TAMARA Rendes fiú.
GALECKIJ (kis szobájából kilépve észreveszi a férfit) Maga még itt van?
FÉRFI Hallatlan... Hallatlan! (Lassan kimegy a szobából.)
GALECKIJ (Tamarához lép) Nem tartja furcsának, Tamarácska, hogy mi ketten valami érthetetlen okból nem látogatjuk együtt az esti mozielőadásokat?
TAMARA Éppen elég érthetetlen dolog van a világon, Igor Petrovics.
GALECKIJ (Katyának) Mellékesen, kedves Katyikotova barátnőm, maga tartozik nekem egy ötössel és nem adja meg. Ez nyomorúságos anyagi helyzetéről tanúskodik. Felemelem adósságát tíz rubelre. (Pénzt ad neki.)
Palcsikov főszerkesztő-helyettes, senkire sem pillantva, beszalad a szobájába.
PALCSIKOV (mentében) Igor, szereztem egy üveg hideg sört. (Eltűnik.)
GALECKIJ Lángész! (Utánamegy.)
KATYA Kiváló férfiú... Hogy tetszik magának?
TAMARA (gúnyos mosollyal) Az olvasószerkesztő.
FÉRFI (újra felbukkan az ajtóban) Ez nem eljárás! Hallják? Nem eljárás! (Távozik.)
KATYA Nálunk aztán nem lehet unatkozni!
Kovaljov, a lap főszerkesztője lép ki a szobájából. Negyvenkét éves, de első pillantásra fiatalabbnak látszik, szikár férfi, kissé sápadt. Sötét haja már őszül, arcvonásai finomak. Nagyon szép férfi, szerintem.
KOVALJOV Magánál vannak az egészségügyi rovat adatai?
Tamara átad neki egy irattartót.
Szomorúan meg kell állapítanom, hogy a városi egészségügyi központ ügyeinek aktáit nem valami művészien állította össze. Figyelembe véve beosztását és minősítését, jobban is megcsinálhatta volna.
TAMARA Ez bók, Alekszej Georgijevics?
KOVALJOV Ez útmutatás. (Órájára néz.) Húsz perc múlva indulok a repülőtérre. Tegyen bele ebbe az irattartóba mindent, amit kértem. (Szobájába megy.)
KATYA (nem mindjárt) Gyina Kozlova hosszú szoknyát varratott. Maga nem szándékozik?
TAMARA A csúnya nőknek való, Katya. Akik nem tudnak mással feltűnni.
KATYA (szemügyre veszi) Maga aztán nem látszik harmincnyolc évesnek!
Vologya Mihno visszatér a szobába.
MIHNO (Tamarához) Bocsánatot kérek, de elfelejtettem átadni ezt a csomagot. (Papírcsomagot ad át neki.)
TAMARA Ez mi?
MIHNO Levescsont. Bogaras szomszédasszonyomtól kunyeráltam. Remélem, elégedett lesz vele a kutyája. Ezt a szomszédasszonyomra is értem, meg a csontra is. Egyszerre.
PALCSIKOV (kilép a szobájából) Ricskov, a gyárigazgató, nem telefonált?
TAMARA Nem.
PALCSIKOV Milyen szimpatikus csont. Vigye innen, de rögtön, mert összefut a nyálam. De maga miért őgyeleg itt folyton, Mihno elvtárs ?
MIHNO Szeretem Tamara Nyikolajevnát.
PALCSIKOV Nocsak, igazán? És most mitévők legyünk?
MIHNO Csak azt akartam, hogy tudja. A maga titkárnője.
PALCSIKOV Maga furcsa fiatalember.
MIHNO Igen. Egyetlen mentségem, hogy furcsa vagyok. (Kimegy.)
PALCSIKOV No lám... (Tamarához.) Tegye el azt a csontot. (Kicsit gondolkozik.) Magának hozta?
KATYA Tamara Nyikolajevnának kutyája van... Remek állat. Mefisztó. (Kimegy a szobából.)
PALCSIKOV No nézd csak... Mefisztó. Szóval maga az állatokat is szereti?
TAMARA Többek között. Az állatokat is. (Elneveti magát.)
PALCSIKOV És ehhez a fiatalemberhez a levelezési rovatból — férjhez akar menni?
TAMARA Ugyan! Tizenöt év korkülönbség van köztünk.
PALCSIKOV Az semmi. Még divatos is... azt mondják. (A szekrényhez lép, kivesz egy irattartót, lapozgat benne.) Holnap reggel elmegyünk a Vörös Októberbe, maga gyorsírással jegyez az üzemi bizottság értekezletén.
TAMARA Rendben. (Kimegy a szobából.)
Kovaljov lép be, felveszi a számára kikészített irattartót, beleteszi aktatáskájába.
PALCSIKOV Készen vagy?
KOVALJOV Tökéletesen.
PALCSIKOV Van valami utasításod?
KOVALJOV Moszkvába utazom egy hétre. Nagyon fontos út. Úgy gondolom, sok minden függ tőle. És nem csak az én számomra. De erről később. Boriszov Palangában sütkérezik. Te vagy a helyettesem, azaz távollétemben a főszerkesztő.
PALCSIKOV És?
KOVALJOV Ez nyugtalanít engem.
PALCSIKOV Engem is.
KOVALJOV Igyekezz okos lenni a távollétemben. (Ellágyulva.) Erre kérlek.
PALCSIKOV (kis szünet után) Miről van szó? Nem értem.
KOVALJOV Nem először hagyom rád a lapot. Szomorú tapasztalataim vannak. Egyhetes uralmad után csak úgy zeng a szerkesztőség. Minden alkalommal nekem kell rendet teremtenem, ha visszajövök. Unom már.
PALCSIKOV Kár, rettenetes kár, Aljosa, hogy én ilyen alak vagyok. De valami azért mégiscsak lehet bennem, hogy immár húsz éve nem tudsz meglenni nélkülem.
KOVALJOV Tételezd fel, hogy szeretlek.
PALCSIKOV Komolyan? (Gyorsan.) Ebben az esetben azonnal csökkentjük a központi sajtóból átvett anyagot.
KOVALJOV Mit akarsz, te esztelen? Így is mindenkit magunk ellen bőszítettünk. A mi kitűnő Jarcevünk, a tanácselnök, alig nyújt kezet.
PALCSIKOV Látod - csak alig. Győzelem! Akkor még nyújthat.
KOVALJOV Legalább a status quót tartsd szem előtt a távollétemben, te gazember!
PALCSIKOV No, jól van... (Órájára néz.) Hé, elkésel, hallod-e!
KOVALJOV Nem szeretnék itt megint ördög tudja mit találni, ha majd visszajövök. Ismétlem: roppant fontos az utam. Arról van szó: nincs kizárva, hogy áthelyeznek... no, és ebben az esetben természetesen téged is.
PALCSIKOV Nyughass, Aljosa. Elegem van már belőle, hogy folyton téged kövesselek.
KOVALJOV (nyomatékkal) Abból is, hogy Moszkvába kövess?
PALCSIKOV (kis hallgatás után) M-gen... hát ez kék égből villám.
KOVALJOV (halkan) Hogy van Inna?
PALCSIKOV Minden rendben.
KOVALJOV Rég voltam nálatok. Ments ki, kérlek - nem volt időm meglátogatni. (Az ajtóban.) Ha szükségesnek tartod, mondd el neki beszélgetésünket. No, ez minden. Légy okos.
Kovaljov elsiet a belépő Tamara Nyikolajevna mellett, int neki és kimegy.
PALCSIKOV (nem mindjárt) No, árván maradtunk.
TAMARA Barátja és főszerkesztőnk mulatságos ember.
PALCSIKOV Mulatságos? Miért?
TAMARA Az egyetlen a szerkesztőségben, aki nem próbált udvarolni nekem.
PALCSIKOV Én sem próbáltam.
TAMARA Maga — más. Magának erre határozottan semmi szüksége.
PALCSIKOV Hm... És neki van?
TAMARA Lehet, hogy legalább felvidítaná egy kicsit.
PALCSIKOV Igaza van. A kedélytelen emberek gyanúsak.
TAMARA (kis hallgatás után) És mondja, a barátja... igazán barátja?
PALCSIKOV Feltétlenül. Húsz éve dolgozunk együtt. Először Szaratovban, aztán Permben, most itt... Egyszóval, követem mindenüvé. A sarkában járok, hogy úgy mondjam.
TAMARA És miért jár a sarkában?
PALCSIKOV Vadul barátkoztunk ifjúkorunkban. (Eltűnődve.) A legerősebb izzású, őrjöngő barátság volt. Ma pedig... Valamelyikünknek kettőnk közül megváltozott a jelleme. Csak azt nem tudom, melyikünknek. (Váratlanul.) Vehetek egy kandiscukrot a dobozból?
TAMARA Szereti az édességet?
PALCSIKOV A sört jobban. (Gondolkozik.) Kérem a hídépítés anyagát.
TAMARA (átad neki egy irattartót) Reggel még két érdekes dokumentum érkezett.
PALCSIKOV Szabálytalanságok?
TAMARA Sajnos.
PALCSIKOV Le kell csapni rájuk. (Fel sem nézve az iratokból.) Hol van Kotova?
TAMARA A büfébe távozott.
PALCSIKOV Nagyszerű teremtés. Ősszel újra felvételezik a főiskolán?
TAMARA Tetszik neki a szerkesztőségben.
PALCSIKOV És magának?
TAMARA Én mindig csak azt csinálom, ami tetszik nekem.
PALCSIKOV Hihetetlen. És ez hogy sikerül magának?
TAMARA Nincs magas beosztásom.
PALCSIKOV (felnéz a papírokból, Tamarára pillant) Epéskedik?
TAMARA Dehogy.
PALCSIKOV Hát igen. (Újra az írásokba mélyed.) Azt tudja, hogy Baranov feleségül vette a titkárnőjét?
TAMARA Látja. Maga legalább moziba hívhatna.
PALCSIKOV Nem szeretem a mozit. Folyton nyomoznak valamit, vagy valahova szaladnak. Kimenni az utcára, sétálni - még az is szórakoztatóbb.
TAMARA Akkor hívjon sétálni.
PALCSIKOV Nem lehet. A feleségemnek kalmük nő volt a nagyanyja. Féltékeny nép az... Még megjárhatnánk. (Becsapja az irattartót.) Ez az ügy telis-tele van csalással, Tamara Nyikolajevna. (Visszaadja neki az irattartót.) Feltétlenül le kell csapni rájuk. (Vidáman pillant rá.) Tudja mit, ezt ne tegyük az elfektetett ügyek fiókjába.
TAMARA Hát ne tegyük. Tegnap maga sok mindent aláhúzott itt ceruzával. Nézze csak... Kijegyzeteltem.
PALCSIKOV A gondolataimban olvas! Okos asszony! Nemhiába szereti magát ez a Mihno a levelezési rovatból.
Mihno lép be.
Ni, már itt is van. Farkast emlegettünk, Mihno elvtárs. (Megnézi mindkettőjüket.) No, én megyek a szobámba.
MIHNO Érdekes levelet hoztam, Lavrentyij Jegorovics. Ha érdekesnek találja, értesítsen. Tamara Nyikolajevna — tessék a jegy a cirkuszba ma estére. Kezdete hét óra harminckor.
TAMARA Nem tudom, el tudok-e menni, Vologyecska.
MIHNO (ellentmondást nem tűrőn) Tamara Nyikolajevna, maga ott lesz a cirkuszban. (Kimegy.)
PALCSIKOV Shakespeare a Hamletben minden hősét megölte, csak egyet hagyott életben, az ifjú Fortinbrast. Leleményes, vidám fiatalember volt.
TAMARA Mihnónak Asztrahányban él a mamája. Képzelje, naponta kétszer ír neki levelet, egyet reggel, egyet este.
PALCSIKOV Hé, várjon csak! Hiszen ez érdekes! (Olvassa a levelet.) „... Húsz évvel ezelőtt nálunk, Kalinovban, a kiirtott városerdő helyén, Micsurin-kerteket telepítettek. A termő kerteket most garázsépítésre akarják kisajátítani. A városi tanács elnöke, Balaba elvtárs például aláírt egy dokumentumot, amely szerint a Szignál termelőszövetkezetnek joga van magántulajdonú garázs építése céljából kivágni a fákat és bokrokat, amelyeket az erdészeti technikum diákjai és tanárai telepítettek. Ki tudná felmérni azt az erkölcsi kárt, amit ez az aktus a jövendő szakemberek nevelésében okoz?..." (Érdeklődve pillant Tamarára.) Mit szól hozzá?
TAMARA (komolyan) Figyelemre méltó.
PALCSIKOV Hívja át Mihnót.
TAMARA (felveszi a telefont) Vologya! Lavrentyij Jegorovics kéreti.
PALCSIKOV Kalinov... járt már ott?
TAMARA Jártam. De az építkezések előtt. Szép kis város... Csak nagyon roskatag volt. A Volga jobb partján, emlékszem, gyönyörű fenyves zöldellt.
MIHNO (belép) Parancsoljon, Lavrentyij Jegorovics!
PALCSIKOV Mit szól ehhez a levélhez, Mihno?
MIHNO A ma érkezett tíz levél közül egyet választottam ki a maga számára. Ezt.
PALCSIKOV Örülök, hogy a szerkesztőségben felfedeztem még egy jószemű embert. Nos, ezzel a dologgal feltétlenül foglalkozni kell, különben ilyen kis fürgék kivágnak körülöttünk minden erdőt és ligetet. Holnap a reggeli szárnyashajóval Kalinovba megy. Ott felkeresi a levél íróját és a levélben foglaltakat a helyszínen ellenőrzi.
MIHNO Minek várni reggelig? Mehetek az esti szárnyashajóval is.
PALCSIKOV Nem akarom megfosztani attól a szórakozástól, hogy cirkuszba menjenek ma este.
MIHNO Roppant megható gondoskodás a titkárnőjéről. De én szívesebben indulnék ma este Kalinovba. Tamara Nyikolajevna, kérem adja vissza a jegyét. Én önző vagyok — fájna megtudnom, hogy nélkülem nézte végig az előadást.
TAMARA (odaadja a jegyet) Maga percről percre jobban tetszik nekem, Vologya.
M1HNO Hát még később mi lesz! (Palcsikovhoz.) Holnapután reggel itt vagyok.
PALCSIKOV Nem kell sietnie, ezzel a kérdéssel komolyan akarunk foglalkozni. Adok rá néhány napot, Mihno.
MIHNO Nekem egy nap is elég — vasárnap próbám lesz a kultúrcsoportban.
PALCSIKOV (felfortyanva) Micsoda?
MIHNO Tudja, én vagyok a zenekarunk vezetője, azonkívül szólódobos is vagyok a zenekarban, hát nélkülem természetesen nem tudják megtartani a próbát.
PALCSIKOV (dühvel) Mi az, megháborodott, Mihno? Hivatalos útra küldik! Micsoda zenekarról, vagy mi az ördögről lehet itt még szó?
MIHNO De én azt hittem...
PALCSIKOV Térjen észre.
MIHNO (kis hallgatás után) Csak bolondoztam.
PALCSIKOV Jól van. Menjen.
MIHNO (az ajtóhoz érve) Különben, Lavrentyij Jegorovics... Amikor elolvastam a levelet, felhívtam telefonon a kalinovi városi tanácsot.
PALCSIKOV És?
MIHNO Közölték, hogy a fák és a liget kivágását engedélyezte a területi tanács.
PALCSIKOV (egy kis szünet után) No nézd csak... (Fel-alá jár a szobában.) Maga Jarcev engedélyezte?
MIHNO Nyilván.
PALCSIKOV (tovább járkál, aztán megáll) Hogy kerül ide ez a förtelmes kitömött tyúk?
TAMARA A marjanszki tyúkfarm küldte ajándékba.
PALCSIKOV No, jól van, kutya vigye, maradjon. Habár különös. (Elhallgat.) Egyszóval, Mihno elvtárs, a kiküldetése dolgában... majd egy kicsit később döntünk róla.
MIHNO Értem. ( Tamarához lép.) A cirkuszjegy maradjon egyelőre magánál, Tamara Nyikolajevna. (Odaadja a jegyet és lassan kimegy.)
PALCSIKOV Kíváncsi vagyok, hoznak-e ide valaha is ventillátort? (A kitömött tyúkot nézegeti.) Pompás műalkotás... Ez a tyúk biztosan rekorder volt a maga területén.
TAMARA Lavrentyij Jegorovics... Semmi kedvem nincs ma este cirkuszba menni.
PALCSIKOV Hát ne menjen.
TAMARA De Vologyának kínos megmondanom. Küldje el inkább Kalinovba.
PALCSIKOV Maga aztán... egyéniség!
TAMARA Hát persze. (Mosolyogva.) Úgyis le kell csapni rájuk.
PALCSIKOV Könnyű itt magának ítélkezni...
TAMARA De miért retteg annyira attól a Jarcevtől?
PALCSIKOV (indulatosan) Én nem rettegek senkitől!
TAMARA (felveszi a kagylót) Vologya? Lavrentyij Jegorovics kéreti.
PALCSIKOV (a fejét csóválva) Mit csináljak magával?
TAMARA Azt majd később eldöntjük.
MIHNO (belép) Parancsoljon. (Tamara szó nélkül átnyújtja neki a jegyet.) Hát ezt sajnálom. (Nem is leplezve elégedettségét.) Szóval, megyek?
MÁSODIK KÉP. HÉTFŐ, AUGUSZTUS HETEDIKE
Palcsikov háza a város szélén. Lent kertek, a Volga. Esti óra — a verandán félig sötét van. Egy karosszékben, lámpa mellett, Sztyepan helyezkedett el, olvas. A kertbe vezető nyitott ajtó előtt Bella és Gyima áll.
BELLA (izgatottan, elfojtott suttogással) Ez igaz? Mondd hát — igaz?
GYIMA Hát hazudtam én már neked? Hazudtam neked valaha is? (Csókolódznak.) Snejder nem volt itt?
BELLA Nem tudom. Minek neked Snejder?
GYIMA Megígérte, hogy hoz egy új segédfényszórót.
Tovább csókolódznak. Belép Palcsikov.
PALCSIKOV Szervusztok, szervusztok...
Bella némán megöleli apját és kimegy a kertbe.
GYIMA A mama reggel Szizranyba utazott... (Követi Bellát.)
PALCSIKOV (odamegy Sztyepanhoz, megcíbálja a haját) Mi újság?
SZTYEPAN (felnéz) Tessék? (Újra olvasmányába mélyed.)
PALCSIKOV (hirtelen méregbejön) Az ördög vinné el! (Felgyújtja a felső világítást.)
SZTYEPAN (fel se nézve a könyvből) Hiába.
Inna lép be. Negyvenkét éves. Kecses, filigrán, messziről fiatal lánynak néznénk.
INNA (teát hoz Palcsikovnak) Bella gyönyörű dáliát vett... Betettem a dolgozószobádba.
PALCSIKOV Miért vagy te itthon - ez rejtély.
INNA Bizony, elég baj. A próbateremben váratlanul tatarozni kezdtek, a többi helyiség meg mind foglalt. Szélnek kellett eresztenem a kislányaimat.
PALCSIKOV Helyes. Nem is kell mindig táncolni.
SZTYEPAN (fejefölé emeli a könyvet és megrázza) Hallatlan! Micsoda hülye! (Újra belemerül a könyvbe.)
PALCSIKOV Nálam is jó kis eset volt ma a szerkesztőségben. Lebegyev, az a kalóz, olyan ügyesen írta át a cikket — három bekezdést kidobott, két mondatot beleírt, és nesze neked, az eredmény: homlokegyenest ellenkező értelme lett.
INNA Igen... Elég baj, hogy ma félbemaradt a próba. Csütörtökön fontos fellépésünk lesz, s még két sürgős betanításom lett volna.
A kertből behallatszik Bella és Gyima hangos nevetése.
PALCSIKOV (felfigyel rá) Mit gondolsz, összeházasodnak? Képzeld, belépek, hát itt állnak és csókolódznak... Ügyet sem vetve Sztyepan jelenlétére.
INNA (mosolyogva) Ugyan már... az ő jelenléte...
PALCSIKOV De mégiscsak... értsd meg... csókolództak.
INNA Mintha mi nem csókolództunk volna... emlékezz csak — húsz évvel ezelőtt!
PALCSIKOV Igaz, Snejder nem volt itt?
INNA Nem volt itt a te Snejdered. (Megcsókolja és kimegy a szobából.)
PALCSIKOV (újra odamegy Sztyepanhoz). Mégis: mi újság?
SZTYEPAN (elszakadva a könyvtől) Hol van Snejder?
PALCSIKOV (megmérgesedve) Nem tudom. (Odamegy a telefonhoz, tárcsáz.) Tamara Nyikolajevna? Elfelejtettem megkérdezni: a mi kedves Mihnónk nem jelentkezett Kalinovból? Már harmadik napja, hogy elment, különös... Hogy mit csinálok? Etetnek. És maga? Maga meg Mefisztót eteti... Csodálatos egybeesés — maga őt, ők engem. Hát a holnapi viszontlátásig. (Elmegy a telefon mellől. Töpreng.) Különös asszony tulajdonképpen — kutyák, kanárik, odaszegődött macskák... (Sztyepanra néz.) Tragikus vége lesz ennek.
SZTYEPAN (fel se nézve a könyvből.) Minek ?
PALCSIKOV A macskák felfalják a kanárikat.
SZTYEPAN Gondolod? (Ordítva.) Jaj! (Felháborodva.) Miért csipkedsz folyton?
PALCSIKOV Úgy hozta kedvem.
INNA (benyit a folyosóról nyíló ajtón) Jön már a Snejdered!
PALCSIKOV (felélénkülve) Végre.
Belép Snejder, mögötte Inna. Snejder ötven év körüli, rövidlátó, lassú mozgású, flegmatikus ember. Már egészen megkopaszodott.
SNEJDER Üdv, kedves kalmüknő.
INNA Tölthetek teát?
SNEJDER Egy miniadagot. (Palcsikovhoz.) Miért vagy olyan lehangolt?
PALCSIKOV (vidáman) Közeleg az öregség.
INNA Kihűlt a tea... Megmelegítem. (Kimegy.)
PALCSIKOV Mit szólsz ehhez a hőséghez?
SNEJDER Ma tizenöt hívásom volt. A nép bámulatosán rosszul tűri a hőséget. Délben az áruház előtt volt egy napszúrás-eset. (A magával hozott dobozból cipőt vesz elő.) Tessék, próbáld fel.
PALCSIKOV (nézegeti) Elegáns holmi.
SNEJDER Szerintem is egészen csinos. Különben, cseh áru.
PALCSIKOV (felpróbálja, jön-megy benne) Borisz, hát ez... Élvezet járni benne.
SNEJDER (gondoskodva) Nem szorít?
PALCSIKOV Úgy érzi magát benne a lábam, mint a mennyországban. Nemes lélek vagy.
Bella és Gyima jön be felindultan a kertből.
BELLA Hagyj békén, megértetted?
GYIMA Nem, te hagyj békén engem. Te!
Senkit észre sem véve, végigmennek a folyosón.
PALCSIKOV Szép kis gyülekezet...
Snejder biciklicsengőt vesz elő óriási aktatáskájából, Sztyepanhoz lép, egészen közelről a fülébe csenget.
SZTYEPAN (megrezzenve) Borisz Iszaics! Végre!
SNEJDER No? Ez megfelel?
SZTYEPAN (csönget vele) Extra. Luxus kivitel! (Megcsókolja Snejdert.)
SNEJDER (elégedetten) Jól van, no.
SZTYEPAN Megyek, fel is szerelem a biciklimre... Aztán majd megmutatom. (Kiszalad a kertbe.)
SNEJDER Mi újság a szerkesztőségben?
PALCSIKOV Még mindig főnökösködöm.
SNEJDER Csak nehogy megint valami bolondságot csinálj.
PALCSIKOV Ugyan, jámbor lettem én már! Ez a titkárnő akar mindenféle merész cselekedetbe belehajszolni. Különben nagyon érdekes személy. Imádja az állatokat. Van egy kutyája — Mefisztó.
SNEJDER Mefisztó?
PALCSIKOV (örvendezve) Képzeld!
Inna jön be, odaadja a teát Snejdernek.
Bella meg Gyima elment?
INNA Kinn ülnek a konyhában. Tisztázzák a kapcsolatukat.
SNEJDER Boldog ifjúság... esküszöm.
PALCSIKOV Torkig vagyok velük...
INNA Szombaton szabad leszek — ne menjünk el kirándulni a szárnyashajóval? Vinnénk a gyerekeket is.
PALCSIKOV Ez a Gyima nagyszerű fiú... De most nyert egy Moszkvicsot és megnőtt a szarva.
INNA Hajókirándulást javasoltam szombatra, Lavrik. (Palcsikov zavartan pillant körül.) Te nem akarsz jönni?
PALCSIKOV Dehogynem. Nagyon is. Csak nem érek rá.
INNA Foci?
PALCSIKOV (nem mindjárt) Az. Edzés, tudod. Vasárnap Fjodorovkával mérkőzünk.
INNA De hiszen megígérted, hogy...
PALCSIKOV Még két-három mérkőzés - és vége. Örökre!
INNA Negyvenöt éves vagy! Ebben a korban már senki sem futballozik.
PALCSIKOV Én unikum vagyok.
INNA A területi újság főszerkesztő-helyettese... és minden vasárnap holmi kölykökkel kergeti a labdát a pályán!
SNEJDER Fjodorovkát meg kell vernünk, Innocska. Roppant felelős mérkőzés lesz... Esküszöm.
INNA Egy szerencsétlen öregember felhúzza a rongyos mezét, és... Szörnyű, szörnyű. ..
PALCSIKOV Az ördögbe! Én egyáltalán nem érzem magam szerencsétlen öregembernek!
INNA Csodálom, hogy Aljosa tűri ezt. Az ő helyében én rögtön eltávolítanálak a laptól. Az egész város rajtad nevet... A legszívesebben beadnám a válókeresetet.
PALCSIKOV A válás rendkívül bonyolulttá tenné a helyzetet. A gyerekeken mondjuk, nem nehéz megosztozni — tied az egyik, enyém a másik. De mi legyen Snejderrel — ő kinek jut? Pontosabban: ő kit választ kettőnk közül?
SNEJDER Innától elválni színtiszta őrültség, Lavrik. Nem ajánlom.
PALCSIKOV Jól van, hallgassuk meg a szenvedő felet. Annál is inkább, mert negyvenkét éves korodra is megőriztél, úgy látszik, bizonyos vonzóerőt. Mást sem hallok: „Bűbájos a felesége!" „Adja át üdvözletemet elragadó hitvesének!" Mondd, csakugyan olyan elragadó vagy?
SNEJDER Hát persze.
INNA Köszönöm, Borisz.
SZTYEPAN (megjelenik az ablakban) Apa, hol van a csavarhúzód ? Nem boldogulok a csengővel.
PALCSIKOV Megyek, segítek. (Kimegy a kertbe.)
SNEJDER Nincs igazad: Lavrik kitűnő játékos. Meg aztán, azt hiszem, nagyon stimulálja is a játék.
INNA Annuska jár még hozzád takarítani?
SNEJDER Minden másnap. Remek öregasszony.
INNA Úgy látom, megint híztál, Borisz... Ajánlok neked egy csodálatos diétát.
SNEJDER A diéta szamárság. Aki egészséges akar lenni, éljen normálisan. Normálisan — ennyi az egész. (Meglátja a konyakosüveget.) De ki él ma normálisan?
INNA Tedd vissza a helyére azt az üveget.
SNEJDER (konyakot tölt abba a pohárba, amiből teát ivott) Egyébként ma azt álmodtam, hogy ott ültél a tornácon és hívtál tejet inni. Hajszálra úgy, mint akkor — huszonhárom évvel ezelőtt.
INNA Olyan bonyolult lett minden, Borisz. Kértem a kultúrház igazgatójától kétszáz rubel pótkeretet a díszletekre — nem adott.
A kert felől Mihno jön fel a verandára.
MIHNO Bocsánatot kérek... Lavrentyij Jegorovics itthon van?
INNA Mindjárt hívom.
Menni készül, de összebotlik a belépő Palcsikovval.
PALCSIKOV (Mihnót meglátva) Nicsak! (Feléje bök az ujjával.) Mihno!
MIHNO Azt hiszem, várhattam volna reggelig, de valahogy nem volt türelmem.
PALCSIKOV Kitűnő. Igaz is, ismerkedjenek meg — ez Vlagyimir Mihno, kétségtelen egyéniség. Egyelőre a levelezési rovatot vezeti... Mellékesen, dobol. Nos, ő pedig a feleségem, Inna Szergejevna. Elvégezte a permi balettiskolát. Kitűnően táncolt Szaratovban és Permben. Eközben két csodálatos csemetét szült nekem, és végül nyugdíjba vonult. Most a kultúrház balettkörét vezeti. A kör végső célja — vendégszereplések Moszkvában, Párizsban, és minden kétséget kizáróan Szaratovban.
INNA Micsoda fecsegő vagy!
PALCSIKOV Egyrészt. Ő pedig Snejder. A legkiválóbb Snejderek egyike. Embereket gyógyít. Félreértések elkerülése végett közölnöm kell, hogy Borisz Iszajevics, bármilyen furcsán hangzik, feleségem első férje. Ez különben két évtizeddel ezelőtt volt. Azóta, mint két egyformán megszenvedett ember, a legnagyobb részvéttel vagyunk eltelve egymás iránt.
INNA Lavrik, hallgass már. (Snejderhez.) Te is így gondolod?
SNEJDER Ugyan miért? Nevetséges, persze.
A folyosóról Bella és Gyima közeleg roppant izgatottan.
GYIMA (mentében) Ha így van, akkor soha többé nem látsz. Soha többé!
BELLA (utánaszaladva) Nem is akarlak! Nagyon jól van!
Kisietnek a kertbe.
PALCSIKOV (Mihnóhoz) Csodálatos fiatalember. Még utóbb a vőm lesz. Az, aki szaladt utána — az én szegény lányom.
SZTYEPAN (megjelenik az ablakban) A csengőt és a fényszórót felszereltem. Megnézhetitek, csodaszép! (Eltűnik.)
INNA Itthagyunk benneteket, Lavrik. (Az ajtó felé indul.)
SNEJDER (utánaszól) Most még egy pumpát kell szerezni neki. Az övé teljesen tönkrement.
PALCSIKOV Ez pedig szeretett, de rendkívül tünékeny fiam, tudja Mihno elvtárs? Néha el tudom képzelni, hogy egyszerűen nincs. Azonban mindenki ámulatára a kilencedik osztályba lépett. (Rövid hallgatás után.) No, tehát két nap helyett három napot töltött Kalinovban. Indokolta ezt valami?
MIHNO Lavrentyij Jegorovics, a bajok méretei túlszárnyalták elképzelésünket. Nemcsak a diákok telepítette fák esnek áldozatul a garázsépítésnek, hanem a szomszédos ligetet is kivágják. A maradék erdőt, a folyó felőli lejtőn, szintén pusztulás fenyegeti — az építkezés óriási göngyöleg-raktárt tervezett oda.
PALCSIKOV Remélem, Jarcev még nem hagyta jóvá?
MIHNO Sajnos, a területi tanács már jóváhagyta az erdőirtást.
Palcsikov elnémul, aztán dühösen az asztalra vág öklével.
(Rendkívül nyugodtan.) Mindig azt tartottam, és most is azt tartom, hogy semmi ok az izgalomra.
PALCSIKOV (csodálkozva néz rá) Ugyan miért?
MIHNO Nekem gyerekkorom óta nincsenek illúzióim. A világot olyannak látom, amilyen, és nem reménykedem hirtelen megjavulásában. Érdemes-e pánikba esni, ha az ember ostobasággal, gonoszsággal, igazságtalansággal találkozik? Ilyenek vannak és lesznek. Fortélyosan van megalkotva ez a világ — a gonoszság és butaság elfoglalja a maga szilárd helyét. Ennek, persze, nem örül az ember, de hisztériába esni sem érdemes. Inkább igyekezzünk józanul és nyugodtan kiszorítani a rosszat. (Átnyújt neki egy papírt.) A cikk piszkozata. Figyelmeztetem, nagyon éles a hangja. (Mosolyogva.) Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem jelenhet meg. És én megértem, Lavrentyij Jegorovics... Ugyanis ennek a cikknek megjelenése végleg összeveszítene bennünket Jarcevvel. (Egy kis hallgatás után.) Én elbúcsúzom. Késő van már, és félek, hogy nem lesz időm megírni az esti levelet a mamának. (Elmegy.)
PALCSIKOV (egyedül) Milyen érdekes fiú! (Váratlanul elmosolyodik.) Ez valami új. Nincsenek illúziói... Ez is álláspont, akárhogy nézzük. (Hirtelen a telefonhoz rohan, tárcsáz.) Tamara Nyíkolajevna, megint én vagyok... Megérkezett a maga Mihnója... Igen, minden jóváhagyva, sőt... Nem, amíg Kovaljov vissza nem tér, nem közöljük... (Sokáig hallgatja.) Igaza van — ellenezné... (Sokáig hallgatja.) Hanem maga mérgeskígyó, Tamara Nyikolajevna, áspiskígyó...
Inna lép be, megáll az ajtóban.
Nem is tagadom — gyáva a mi Lavrentyij Jegorovicsunk, örök begyulladós... Mondja el inkább, mit csinál? Főz az állatainak? És ha ettek, énekelnek? (Sokáig hallgatja.) Nem. .. Én nem hallgatok. Jó éjszakát! (Leteszi a kagylót, meglátja Innát.) Képzeld, Tamara Nyikolajevna különleges salátát készít a kanárimadarainak.
INNA Egész estéket fecsegsz át vele telefonon... Ha már így van, ne hívjuk meg inkább?
PALCSIKOV Úgy gondolod?
INNA Egyszerűen érdekes volna megnézni azt a nőt, akit ennyire szeretsz. Mit nevetsz?
PALCSIKOV Veled csodálatos könnyű az élet, Inna. Nem kell fölöslegesen energiát pazarolni. Délibáb vagy, nem is feleség.
INNA Remélem, ez nem szomorít el! (Megcsókolja és kimegy.)
Palcsikov fogja Mihno cikkét, leül a karosszékbe és átfutja. Snejder és Sztyepan közeleg a kert felől
SZTYEPAN És mit mondott a halála előtt?
SNEJDER Azt mondta: hogy is van ez? És meghalt.
SZTYEPAN Érdekes.
Átmennek a másik szobába.
PALCSIKOV (a karosszékben) Ügyesen ír...
Gyima és Bella jönnek be a kertből. Az ajtóban megállnak.
BELLA (átöleli Gyimát) Emlékezz csak — én mindig... mindig.. . (Megcsókolja.)
GYIMA Én is... én is mindig... Emlékezz csak... (Boldogan elrohan.)
BELLA (meglátja apját, melléje guggol) Milyen jó.. . (Megöleli.) Mindnyájan együtt vagyunk. .. (Elmosolyodik.) Kinevetsz?
PALCSIKOV (elégedetten) Ügyesen ír...
HARMADIK KÉP
PÉNTEK, AUGUSZTUS TIZENEGYEDIKE
A szerkesztőség. A szobában Tamara Nyikolajevna és Katya Kotova. Délután. Odakinn továbbra is könyörtelenül tűz a nap.
KATYA Amikor nem vettek fel a főiskolára, szörnyen elkeseredtem. Aludni sem tudtam, nyolc kilót lefogytam. Förtelmesen néztem ki. Megyek az utcán, s a férfiak meg se fordulnak utánam. Még csak nem is reagálnak, képzelje! Éjszakánként sokat sírtam. De most valahogy rendbe jött minden — szinte öröm az élet. És ha ősszel megint nem vesznek fel, már nem emésztem magam, mert nekem nagyon tetszik itt. Felelős munka ez, egy újságnál.
Persze, egyelőre még kis pont vagyok — kézbesítő és könyvtáros. De ha akarom, többet is el tudok érni.
TAMARA (mosolyogva) Galeckij azt állítja, hogy az én helyemre törsz. .. ki akarsz innen fúrni. Mégiscsak: szerkesztőségi titkárnő...
KATYA Pedig én valójában nagyon szeretem magát. Tudja? Néha még rettenetesen meg is sajnálom.
TAMARA Megsajnálsz?
KATYA Nagyon. Maga olyan nagyszerű nő. És egyedül van.
TAMARA (félig komolyan, félig tréfásan) Igazad van — ez eléggé sérelmes.
KATYA Ne haragudjon, hogy őszintén beszélek — nem tetszik nekem, ahogy maga él... Szereti az állatokat, ez rendben van, de szerintem szerelmesnek kellene lennie. Őrülten meg kellene szeretnie valakit - érti?
TAMARA Szerelmesnek lenni és megszeretni valakit — ez két homlokegyenest ellenkező dolog, Katyenka.
KATYA Csakugyan? Milyen érdekes. Ezt nem is sejtettem.
TAMARA Minden sokkal mulatságosabb, mint ahogy te elképzeled. Bár mindennek ugyanaz a vége. (Elmosolyodik.) Különben, ez néha nem is olyan rossz. (Kicsit gondolkodik.) Azt hinné az ember, már rég unalmas az egész... de nem. De nem.
KATYA De miért jár-kel néha olyan szomorúan?
TAMARA Mert sajnálom őket.
KATYA Kiket?
TAMARA Azokat, akik nem találnak rám.
Galeckij szobájából kilép ismerősünk, a Felháborodott férfi, de ma diadalmas jellegű az izgatottsága — boldognak és győzelmesnek látszik.
FÉRFI Na látják? Mondtam én! Megmondtam! Az igazság — igazság! Másképp nem is lehet... (Megszorítja Tamara kezét.) Köszönöm... (Katya kezét is megszorítja.) Köszönöm... szívből köszönöm! (Az ajtó felé indul, megfordul, és elragadtatottan jelenti ki.) Én tudtam! (Kimegy.)
TAMARA Zajlik az élet!
FÉRFI (újrafelbukkan) Az igazság — igazság. Köszönöm! (Távozik.)
KATYA Azt mondom én is — nem unatkozunk!
PALCSIKOV (belépve) Üdv mindenkinek. Jó napot, jó napot. Kovaljov megérkezett már?
TAMARA Meg.
PALCSIKOV (az ajtóra mutatva) A szobájában van?
TAMARA Nincs. Sürgősen elhívták.
PALCSIKOV (előveszi a zsebkendőjét) Kíváncsi vagyok, hoznak-e ide valamikor ventillátort? Kotova, magát látni óhajtják hír-rovatban.
KATYA (háborogva) No — kezdődik... (Kimegy.)
PALCSIKOV (leül Tamara asztala mellé) Elfáradtam. Kimerültem. (Sapkájával legyezi magát.) Mikor érkezett meg Kovaljov?
TAMARA Három órája.
PALCSIKOV Elég baj.
TAMARA Majd elválik. (Egy kis hallgatás után.) Maga meg hová tűnt?
PALCSIKOV (ravaszul) Az elnökségben ültem a tejüzem megnyitási ünnepségén. Egy sereg érdekes információ a kefirről, az aludttejről, a joghurtról.
TAMARA Sohasem bocsátom meg magamnak, hogy belerántottam magát ebbe a cikk-históriába.
PALCSIKOV Minek nevezzem magát? (Megpróbálja a vizespalackot a fejére állítani.)
TAMARA Tegye vissza az üveget az asztalra. Maga meglett ember, már negyvenöt éves... és mindenki Lavriknak hívja. Nem szégyenli?
PALCSIKOV Szégyenlem. Kétségbe vagyok esve.
TAMARA Három évvel idősebb Kovaljovnál! Maga lehetne a főszerkesztő! És legalább olyan jól vezetné a lapot.
PALCSIKOV Ugyan! Főszerkesztő-helyettes — még ez is sok nekem. Én tipikus rovatvezető vagyok. Egyébként — diktátor szerettem volna lenni, ha már komolyan beszélünk. Diktátor! Ez az én titkos álmom. Hiszen én vasakaratú ember vagyok. Látna csak a futballpályán!
TAMARA Volt alkalmam. Kapkodón játszik, Lavrentyij Jegorovics. A mérkőzés végén még a lábszárvédője is lecsúszott.
PALCSIKOV Ez nem volt szép. (Hallgat egy ideig.) És hogy került a stadionba?
TAMARA Látni akartam, hogy rúgja a gólt a főnököm.
PALCSIKOV És hogy rúgta? Látta?
TAMARA Nem volt módom. Azt viszont volt, hogyan kapott figyelmeztetést a bírótól.
PALCSIKOV Különös. Általában korrekt vagyok a pályán. (Órájára pillant.) Különben, tudja, mi derült ki? Esténként, úgy látszik, nem tudok maga nélkül élni. A feleségem észrevette ezt és meghívja magát teára... Vasárnap estére... Csodálkozik?
TAMARA Végtelenül. Engem nem szoktak családi körbe meghívni. Nem tudom, miért, de nem szoktak.
PALCSIKOV Vegyen majd fel valami izé ruhát. Hadd lássák, milyen csodaszép... ( Váratlanul zordan.) Ha Kovaljov visszajön — jelentse. (Bemegy a szobájába.)
Tamara folytatja munkáját. Belép Galeckij, odamegy Tamarához, egy dobozt tesz le az asztalára.
TAMARA Ez mi?
GALECKIJ Bonbon.
TAMARA Ne fáradjon, kedvesem. Előre tudok mindent.
GALECKIJ (kis szünet után) Örökre eltaszít?
TAMARA Valószínűleg.
GALECKIJ Kíváncsi volnék, hogy miért?
TAMARA Az az én titkom.
GALECKIJ Szerelmes lett.
TAMARA Erre csak egyet mondhatok — nem.
GALECKIJ Ez nagyszerű.
TAMARA Gondolja?
Katya jön vissza.
GALECKIJ (Katyához) Képzelje, mit jelentett ki az előbb Tamara Nyikolajevna — soha! Semmi remény! Ebben az esetben ne fordítsam-e a tekintetemet magára, Katyikotova? Mégiscsak tíz év szól a javára.
KATYA Vegyen el valakit minél előbb feleségül, Igor Petrovics.
GALECKIJ Minek? Van mamám és két nővérem. Főznek rám. Mosnak rám. Vasalnak rám.
KATYA Ha magát hallgatja az ember — elfogja a félelem.
GALECKIJ Ugyan miért ? Én még nagyon derék ember vagyok. De néha elgondolom: uramisten, milyen bitang csirkefogó leszek vénkoromra!
PALCSIKOV (belép, odamegy Galeckijhoz) Nem láttad Kovaljovot?
GALECKIJ (mosolyogva) Jarcev hívatta.
PALCSIKOV Megkezdődött!
GALECKIJ Alighogy Kovaljov belépett a szerkesztőségbe, Jarcev hívta telefonon és magához rendelte. Kovaljov fogta a tegnapi számot és elolvasta Mihno cikkét.
PALCSIKOV És? Mit mondott?
GALECKIJ Csak annyit mondott: — no, kampec.
PALCSIKOV Kampec? Kitűnő.
GALECKIJ Én a te helyedben nem tréfálnék most.
PALCSIKOV (váratlanul élesen) Szerencsére nem te vagy a helyemben, hanem én.
TAMARA (elégedetten) így kellett volna már régen.
GALECKIJ Tamara, ne bújtogassa a barátunkat újabb meggondolatlan akciókra. Remélem, emlékszel rá, hogy én nem javasoltam Mihno cikkének közlését.
PALCSIKOV Jókor emlékeztetsz rá.
KATYA (váratlanul) Szerintem Lavrentyij Jegorovics helyesen cselekedett... (Palcsikovhoz.) Nagyon szurkolunk magáért... rettenetesen... Becsszavamra! (Izgatottan kiszalad a szobából.)
GALECKIJ Megrendült a föld. A tömegek melletted vannak. Ujjongj!
Kovaljov lép be, figyelmesen végignéz mindenkit. Hosszú csend.
PALCSIKOV (bizonytalanul) Szervusz.
KOVALJOV (nyájasan) Szervusz, Lavrik. Mit gondolsz, kivel találkoztam Moszkvában? Petya bácsival.
PALCSIKOV Petya bácsival?
KOVALJOV Petya bácsival. Egészen megkopaszodott.
PALCSIKOV Szegény.
KOVALJOV Miért nem vártál meg, Lavruska, miért vágtattál el a tejüzembe? Úgy döntöttél, hogy megbújsz az elnökségben?
PALCSIKOV Meghívtak. Nagygyűlés volt.
KOVALJOV No jól van. Fjodorovkával mérkőzünk holnapután?
PALCSIKOV Fjodorovkával.
KOVALJOV Győznünk kell. (Egy kis hallgatás után.) Ne menjetek el. Beszélnünk kell egymással. (Szobájába megy.)
GALECKIJ Nyájas. Szinte kedves.
PALCSIKOV Félelmetes. Félelmetes, nem kedves.
TAMARA Én mosom kezeimet, megyek a büfébe... (Galeckijhoz, mosolyogva.) A cukorkáját majd elfogyasztjuk Katyával a tea mellé. (Kimegy.)
GALECKIJ Kár, kár elmenni az ilyen tündéri nő mellett. A megközelíthetetlenség, azt hiszem, nem a legfőbb hibája.
PALCSIKOV Lerúgjalak a lépcsőn?
GALECKIJ Az legalább véget vetne a kétségeimnek. Ugyanis Moszkvába hívnak, az Izvesztyijához.
PALCSIKOV És miért nem mégy ?
GALECKIJ Félek egyedül maradni. Ki főz ott nekem ilyen jóízű levest? Én vagyok a családomban a legfiatalabb — tudod, hogy kényeztetnek?
KOVALJOV (visszatérve) Hol van Mihno?
GALECKIJ Mindjárt hívom. (A telefonhoz lép.)
KOVALJOV Pompás út volt, Lavrik. Kitűnően sikerült.
PALCSIKOV No, most már elég a mellébeszélésből. Nem tetszett neked Mihno cikke?
KOVALJOV (fanyar mosollyal) Nem merném helyénvalónak nevezni. Az adott pillanatban. (Rövid szünet után.) Jarcev tombol.
PALCSIKOV A cikk az ő nevét nem említi.
KOVALJOV (felfortyanva) Barbár okoskodás! Legalább nekem ne akarj port hinteni a szemembe !
GALECKIJ (leteszi a kagylót) Mihno rögtön itt lesz.
KOVALJOV Mondd, Igor, megpróbáltátok lebeszélni a cikk közléséről?
GALECKIJ (nem mindjárt) Szánom-bánom. Nem eléggé meggyőzően.
PALCSIKOV Nem igaz... ő igyekezett! De én nem hallgattam rá.
KOVALJOV Csak ki kell húznom a lábamat, s te máris támadásnak teszed ki a lapot.
PALCSIKOV Aljosa, a cikkben foglalt tények vitathatatlanok.
KOVALJOV Nem vagyok róla meggyőződve. (Nyugtalanul.) És egyáltalán, furcsa nekem ez a fiatalember. Kezelhetetlen... szokatlan. Kicsoda ez voltaképpen?
PALCSIKOV Hogy érted, hogy: ki ez?
KOVALJOV Szinte lehetetlen megfejteni. Miért mosolyog örökké? Veszedelmes alak.
GALECKIJ Egyszerűen: még nem vágta fejbe az élet. Majd fejbe vágja, és akkor egészen elfogadható ember lesz.
KOVALJOV És akkor majd visszajöhet hozzánk a laphoz.
PALCSIKOV (lassan) Nem értettelek jól... Aljosa.
KOVALJOV Az egyetlen kiút ebből a helyzetből.
Belép Mihno — kezében kanári-kalitka.
Maga hol volt?
MIHNO Az állatkereskedésben. Vettem egy kanárit. Ma nagyszerű áru érkezett. Elsőrendű énekesmadarak, Alekszej Georgijevics.
PALCSIKOV (a kalitkát nézegetve) Mulatságos figura. És csakugyan énekel?
MIHNO Majd később. Pillanatnyilag kissé izgatott - látják, milyen ijedt az ábrázáta? Előbb kezessé kell tenni. KOVALJOV Ezzel majd később foglalkozunk, engem jelenleg más nyugtalanít... A cikk a maga aláírásával roppant kellemetlenül érintette a területi végrehajtóbizottságot. Kalinovban a terület legnagyobb építkezése folyik, országos jelentősége akkora, hogy a lapnak elsősorban az építőmunka szükségleteivel kell foglalkoznia. A maga cikke eltereli az olvasó figyelmét a feladat fontosságáról. Azonkívül kétségtelen, hogy túlságosan sötét színekkel festette le azt az erdőirtási epizódot.
MIHNO (mosolyogva) Igaza van, az igazságot megírni annyi, mint bizonyos mértékben sötét színekkel festem. Azonban vitánkkal kapcsolatban, Alekszej Georgijevics, szeretnék Engelsre hivatkozni...
KOVALJOV Miféle Engelsre?
MIHNO Ha nem csal az emlékezetem, Frigyesnek hívták, aki úgy vélte, hogy az emberek a természettel való kapcsolatukban gyakran követnek el óriási hibákat. Annak, hogy beavatkoznak a természet folyamataiba, csak első következményét látják előre, furcsa módon nem veszik figyelembe a másodikat és a harmadikat, amelyek gyakran megsemmisítik az első jelentőségét.
KOVALJOV Hogy jön ide Engels? Mit kertel, Mihno? Ismétlem: az építkezés gondjai és szükségletei - ez a mi kiindulási alapunk. Az újságírónak az a kötelessége, hogy felfedezze és megmutassa a kitűzött cél grandiózusságát és romantikáját.
MIHNO Romantikáját? Bocsánatot kérek, de ez a szó gyanút kelt bennem. Nagyon is kényelmes elrejteni alája a rendetlenséget, a káoszt, az értelmetlenséget. Én jobban szeretem az egyszerűbb szavakat.
KOVALJOV A szócsavarásai nem győznek meg senkit, kedves Mihno. Minden apróságból újságszenzációt kerekíteni, elvonni az embereket a munkájuktól, ez nem valami tiszteletre méltó foglalkozás.
MIHNO Tudja, Alekszej Georgijevics, nézetem szerint a szocializmus túlságosan komoly jelenség ahhoz, hogy örök riadókészültségben lehetne építeni.
PALCSIKOV Aljosa, Mihno az erdőgazdaságnál megtudta, hogy Kalinov körül az utóbbi években több száz pompás erdőt irtottak ki. Árbocfenyőket döntöttek ki csak azért, mert az építőknek nem akaródzott távolabb választani helyet. Úgy gondolták, képzeld csak, hogy így sokat megtakaríthatnak az építkezésben. De vajon fenyőket telepíteni olcsóbb-e manapság?
KOVALJOV Erdőt ott irtanak, ahol célszerű. Az állam számítását pedig nem lehet széplélek-érzelmekkel helyettesíteni.
MIHNO (Kovaljovhoz lép és szomorúan néz rá) Ez fáj... Én nem mindig szeretem magát, Alekszej Georgijevics. Nem mindig. És ez nagyon nyugtalanít. (Fogja a kanári-kalitkát és lassú léptekkel kimegy.)
KOVALJOV (Palcsikovhoz) No? Neked persze tetszik, ahogy pimaszkodik velem? Most elégedett vagy?
PALCSIKOV Talán. Talán, Aljosa.
KOVALJOV (Palcsikovhoz lép) A területi pártbizottság sajtóosztályán elégedetlenek a cikkel. Az építkezés fennakadás nélkül folyik, a tervet túlteljesítik. (Nyomatékkal.) Az irányelv: nem kell szőrszálhasogatón bírálni a vezetőséget. A lapban be kell ismernünk, hogy hibáztunk. Te fegyelmit kapsz, Mihnót elbocsátjuk. Más kiút most nincs.
PALCSIKOV Ami Mihnót illeti, nem értek egyet veled. Megyünk az elssőtitkárhoz. Majd ő kivizsgálja a dolgot.
KOVALJOV Értsd meg, Lavrik - a legkisebb konfliktus elvághat bennünket. Tudod, mire célzok.
PALCSIKOV (felteszi a sapkáját) Elviselhetetlen a hőség. Mikor hoznak már végre egy ventillátort? (Az ajtó felé indul.)
KOVALJOV Hová mégy?
PALCSIKOV Mihnónak igaza van. Ismétlem - nem értek egyet veled.
KOVALJOV (halkan, fenyegetőn) Jegorics... térj észre!
PALCSIKOV (a végsőkig felingerelve) Eszem ágában sincs!
KOVALJOV (öklével az asztalra vág) Lavrentyij!
PALCSIKOV (dühösen) Vége! Nem rendelkezel többé velem! (Kimegy, erősen bevágja az ajtót.)
KOVALJOV (Galeckijnak) Hallgat?
GALECKIJ Őszinte legyek? Töprengek. Azt mérlegelem, melyikükhöz csatlakozzam. Mi hasznosabb a számomra.
KOVALJOV Elegem van a cinizmusából, Igor.
GALECKIJ Hát cinizmus megmondani az igazat? Ezt nem vártam. (Kis hallgatás után.) Hol ebédel?
KOVALJOV Hol itt, hol ott. (Hirtelen feldühödve.) Nekem nincs se feleségem, se mamám, se nénikém...
GALECKIJ Akkor hát gyerünk mihozzánk. A mama valami lakomafélét csap. Az öcsém most érkezett szabadságra Abesszíniából és csodálatos mártásrecepteket hozott!...
Kovaljov ül, töpreng, nem mozdul, Galeckij odalép hozzá.
Miről ábrándozik, Alekszej Georgijevics?
KOVALJOV (tűnődve) Megtetszett nekem.
GALECKIJ Kicsoda?
KOVALJOV Mihno.
GALECKIJ Nagyszerű.
KOVALJOV (komolyan) Kár, hogy elbocsátom.
Mihno lép be, a kezében doboz. Fog egy széket és feláll rá.
GALECKIJ Mi az, Vologya?
MIHNO (halkan, ünnepélyesen) Íme... szereztem egy ventillátort. (Kivesz egy ventillátort a dobozból.) Azt nézem, hová állítsam.
NEGYEDIK KÉP
AUGUSZTUS HARMINCADIKA, VASÁRNAP
Inna Szergejevna és Bella esti teához terítenek. Sztyepan a szokott helyén, könyvvel a kezében.
BELLA És ki ő?
INNA A papa titkárnője.
BELLA (csodálkozva) És?
INNA A papa minden este felhívja telefonon. Inkább itt beszélgessenek.
BELLA Eredeti vagy.
SZTYEPAN (fel se nézve a könyvből) Hol van Snejder?
INNA Ez megint csak a magáét fújja.
Megszólal a telefon. Bella gyorsan felveszi a kagylót.
BELLA Igen... Kértelek, hogy ne telefonálj. Soha többet. (Leteszi a kagylót.)
INNA Gyima volt?
BELLA Az állomásról. Bejelentette, hogy örökre elutazik, Habarovszkba.
INNA De bolondok vagytok!
Megjelenik Snejder, Palcsikov bőröndjét cipeli.
SZTYEPAN (ő látja meg elsőnek) Végre!
SNEJDER Tessék a pumpa, fiatalember.
SZTYEPAN (nézegeti az ajándékot) Príma! Extra! (Különösebb érdeklődés nélkül.) Hogy játszottak?
SNEJDER Elvesztették. (Keserűen.) Pedig Fjodorovkának nem volt esélye a győzelemre.
SZTYEPAN Képzelem, micsoda füttykoncert volt.
SNEJDER Ne is emlegesd!
INNA Lavrik hol van?
SNEJDER Elmaradt... szenved. Itt a bőröndje... A trikója teljesen szétszakadt.
INNA Történt valami?
SNEJDER El sem merem mondani.
INNA Istenem...
SNEJDER A bíró leküldte a pályáról.
SZTYEPAN Micsoda ember! Most majd megint rajtam röhög mindenki. (Fogja a pumpát és kintegy a kertbe.)
BELLA Ez nagy szégyen, Borisz bácsi.
SNEJDER. Az egész játék alatt folyton belekötött a bíró. .. Esküszöm. A tizenegyes is abszolút vitatható volt.
INNA Bella, segíts kenyeret pirítani. .. (Snejderre néz.) Micsoda képtelen alak vagy te, Snejder! (Kimegy.)
SNEJDER De miért, Innocska? (Utánaindul.)
Megszólal a telefon.
BELLA (felveszi a kagylót) Igen?... Én megmondtam! (Leteszi a kagylót, kimegy.)
Palcsikov és Tamara Nyikolajevna jön a kert felől.
PALCSIKOV Tessék! Örülök, hogy éppen lakásunk küszöbén találkoztunk. Barátságos házikó, ugye? Messze a belvárostól, a természet ölén. A kertet már látta, most kérem, vesse tekintetét a verandára. Itt szoktuk megtárgyalni a legfontosabb családi eseményekel:. Itt étkezünk, pihenünk, vigadunk, kesergünk. Minden itt zajlik.
TAMARA (körülnéz) Barátságos. (Elmosolyodik.) Irigylem.
PALCSIKOV Miért?
TAMARA Minden nő álma, hogy kikössön valami révben.
PALCSIKOV Ha jól tudom, olyan révben már maga is megfordult.
TAMARA De mennyire! (Nem mindjárt.) Elváltam a férjemtől. (Komolyan.) Egy bohócba szerettem bele.
PALCSIKOV (mosolyogva) Csakugyan... bohóc volt?
TAMARA Bizonyos tekintetben. Mulatságos ember volt. Bitang csirkefogó, az igaz, de mulatságos. Nagyon fel tudott vidítani. Folyton csak sírtam. Aztán abból is elegem lett. Azóta Epikurosz filozófiáját követem.
PALCSIKOV Azét, aki a földi örömöket magasztalta?
TAMARA Úgy van.
PALCSIKOV No nézd csak... Maga aztán megmondja kereken! Ez igen!
TAMARA (elneveti magát) Elég baj. Sehogy sem tudok ráunni az életre. Csak az a kár, hogy nincs mindig kedvem szórakozni. (Hallgat egy darabig.) Készen van a határozat Mihno elbocsátásáról.
PALCSIKOV Vologya... tud róla?
TAMARA Talán sejti. Valószínű, hogy utána Kovaljov magának is felmond.
PALCSIKOV Azt már nem... Erre aligha kell számítanom.
Inna lép be. Nyomában Snejder.
De nézze csak, milyen kedves emberek közelegnek. Ismerkedjenek meg — a kitűnő Snejder. Inna Szergejevna — az angyal. Ez pedig az én Tamara Nyikolajevnám. Az a bizonyos.
SNEJDER Ha jól tudom, magának van az a Mefisztó nevű kutyája? Lavrik folyton emlegeti.
INNA (Palcsikovhoz) Hanem eléggé megtépázott a külsőd. Magával ragadó volt a mérkőzés, igaz?
TAMARA Én, sajnos, nem tudtam elmenni. Érdekes volt?
PALCSIKOV Hogy is mondjam...
INNA Lavrentyij Jegorovicsot leküldték a pályáról.
TAMARA (érdeklődéssel) Lehetetlenség! Durvaság miatt?
SNEJDER Igazságtalanul állították ki.
PALCSIKOV (felháborodva) Ugyan... még hogy igazságtalanul!
INNA Mindenesetre öltözz át. Ijesztő látvány vagy.
PALCSIKOV (legyint) Jól van, no... (Tamarához.) Nehogy elvesszen itt! (Kimegy.)
Rövid hallgatás.
INNA Régóta dolgozik a lapnál?
TAMARA Több mint három éve. Ideiglenesen álltam munkába, a körülmények kényszerítettek rá, de aztán... vagy megszerettem, vagy csak megszoktam, magam sem értem.
SNEJDER Ha jól tudom, Lavrentyij Jegorovics nagyon sokra becsüli magát.
TAMARA Megértjük egymást.
INNA (mosolyogva) De biztosan nehéz vele dolgozni.
TAMARA Érdekes. (Komolyan) Egyáltalán: a férje nagyon érdekes ember.
INNA Azt elhiszem! Kevés embert küldenek le az ő korában a pályáról.
SNEJDER (bánatosan) Innocska, igazságtalan vagy, Lavrik a maga módján rendkívüli ember.
INNA (elneveti magát) Egyetlen szavadra elhiszem, Borisz.
Mihno jön a kert felöl.
MIHNO Bocsánatot kérek. Itthon van Lavrentyij Jegorovics? (Megpillantja Tamarát, elcsodálkozik.) Tamara Nyikolajevna! Maga is itt van? Mit keres itt?
INNA Tamara Nyikolajevna látogatóba jött hozzánk. Mindjárt teázunk. Csatlakozzék.
MIHNO Örömmel, de...
Palcsikov lép be, átöltözve.
PALCSIKOV Mihno?! Nagyon jól tette, hogy eljött. Tamara Nyikolajevnától nagyszerű ötlet volt, hogy meghívta.
MJIHNO (szárazon) Engem nem hívott meg senki. Hivatalos ügyben jöttem, Lavrentyij Jegorovics.
PALCSIKOV Az is érdekes. Akkor hát terjessze elő az ügyet.
Bella jelenik meg a teázóasztalnál, hideg falatokat hoz be. Inna és Snejder odamennek hozzá, segítenek neki.
MIHNO Lavrentyij Jegorovics, tegnap este roppant feszült volt a légkör a szerkesztőségben... Kovaljov érthetetlenül furcsán viselkedik. Ha jól sejtem, a maga személye ellen készül valamiféle szankciót foganatosítani. Ilyen körülmények között aligha szabad letennünk a fegyvert.
PALCSIKOV Olyan hírek szállonganak, hogy le akarjuk tenni?
MIHNO Estig vagy húsz levél érkezett a rovathoz. Valamennyi levélíró a mi álláspontunkat támogatja. Még az építők is, akiknek pedig, úgy látszott, az erdőirtás valamiféle előnyt jelent, még ők is megértik, milyen elsietett rendelkezés ez... Kiválogattam a legfontosabbakat.
PALCSIKOV (elveszi Mihnótól a leveleket) Nézzük csak.
Megszólal a telefon.
BELLA (felveszi a kagylót) No? Semmiképpen! Megtiltom neked. (Leteszi a kagylót.)
INNA Gyima?
BELLA Azt mondta, azonnal idejön.
SNEJDER Ne búsulj. Mégiscsak jobb, ha idejön, mint ha Habarovszkba megy.
BELLA Lehetetlen alak.
TAMARA (odalép Mihnóhoz) Vologyenka... mi van magával? Most nem is hasonlít Mihnóra. Egy cseppet sem.
MIHNO Igaz. Elszoktam tőle. Nem hasonlítok rá. Talán először életemben. Általában csak egy oldalt szoktam írni a mamának, egyet reggel, egyet este. Most három teljes oldalt írtam. Aztán kerestem magát, de nem találtam otthon. Vittem virágot is — a szomszédasszonyánál hagytam. Tamara Nyikolajevna, annyi cinizmus tombol körös-körül — de én szeretem magát. Végtelenül szeretem.
TAMARA (gyengéden) Hallgasson, Mihno elvtárs.
PALCSIKOV (végigolvasta a leveleket, Mihnóhoz lép) Értékes posta. Magamnál tartom. Majd kiokoskodjuk, mitévők legyünk. (Váratlanul vidáman.) Kiokoskodjuk!
SNEJDER (a teázóasztalnál ül, felháborodva kiált rá Palcsikovra) Lavrik, fejezzétek be végre a röpgyűlést! A nép eleped már a tea után!
PALCSIKOV Hallja? Fáradjon asztalhoz.
MIHNO Azt hiszem, jobb, ha hazamegyek...
PALCSIKOV Azt már nem! Innocska, ültesd asztalhoz ezt az ifjút, mert mehetnékje van.
Az egész társaság zajosan asztalhoz ül.
SNEJDER Egyébként — van valami kilátásban a teán kívül?
INNA Te vagy az én csapásom, te esztelen Snejder. (Italt vesz elő a szekrényből.)
SNEJDER Az igazság diadalmaskodott.
SZTYEPAN (belép a kertből, meglátja az apját.) Megjelent a pálya réme. . . Nem égsz a szégyentől?
PALCSIKOV Íme, Tamara Nyikolajevna: jövendő támaszom öregkoromra.
SZTYEPAN (üdvözli Tamarát) Sztyepan Palcsikov, a város nem éppen ismeretlen labdarúgójának fia.
PALCSIKOV Pimasz vagy, barátom.
INNA (tréfás ünnepélyességgel) Kedves Tamara Nyikolajevna! Mi, a család, észrevettük, hogy maga esténként nagyon hiányzik Lavrentyij Jegorovicsnak, elhatároztuk hát, hogy megkönnyítjük a dolgát, ezért csaptuk ezt a kis vendégséget. Hátha a látogatásai elvonják a labdarúgástól és ráveszik, hogy legalább egy kevés időt szenteljen a családjának. Remélem, értékeled finom figyelmességünket, Lavrik?
PALCSIKOV Gonosz nő vagy te, Inna Szergejevna. Különben művésznő nem is lehet jó ember. A balettművésznő meg különösen nem! Kétszáz guggolás egy nap! Mikor is legyen jó? (Megcsókolja Inna tarkóját.)
MIHNO (váratlan hevességgel) A futball a huszadik század első felének játéka — a fiatalságot már nem érdekli! A pályán lomhaság és közöny uralkodik. Talán a játékot nézni mennek manapság a stadionokba? Inni mennek oda, nem egyébért!
SNEJDER (nagyon sértődött) Nem hiszem, hogy igaza van, fiatalember. Egyáltalán nem hiszem.
MIHNO A labdát felváltotta a korong: másféle gyorsaság ideje érkezett el! Ezt különben idős emberek, persze nem érthetik meg.
PALCSIKOV Miért dühöng, Vologyenka?
MIHNO A rovatunkat elárasztják a nyugdíjasok levelei, különös módon mind azt kívánják, hogy fél évszázados táncokért lelkesedjünk és azokat a dalokat énekeljük, amelyeket ők fiatal korukban... Valamennyinek égető szüksége van rá, hogy azokért a filmekért lelkesedjünk, amelyek évtizedekkel ezelőtt felgyújtották a képzeletüket, és szakasztott úgy vágassuk a hajunkat, mint ők valamikor. (Feláll az asztaltól.) Nevetséges és ostoba dolog. (Az ajtó felé indul.)
PALCSIKOV Hova megy, Mihno?
MIHNO Haza. (Elmegy.)
Az asztal körül nagy csend.
BELLA Milyen furcsa fiú...
SZTYEPAN Amit a futballról mondott, abban igaza van.
SNEJDER (fájdalmasan) Hogy beszélhetsz így, Sztyepan?
PALCSIKOV Nem, férjnek nem alkalmas, Tamara Nyikolajevna. Katasztrofálisan fiatal.
BELLA Szerintem derengett valami értelem a fejtegetésében.
INNA Tegyük fel. De miért haragudott meg ez a kedves ifjú?
TAMARA A szerkesztőségben kellemetlenségei vannak. Lavrentyij Jegorovicsnak sem könnyű most. Különben, úgyis tud mindent.
INNA (kissé csodálkozva) Én nem tudok semmit.
TAMARA Hát nem mondta el Lavrentyij Jegorovics?
INNA Nem... Nem emlékszem...
PALCSIKOV Mondtam, de nem figyeltél oda.
SNEJDER Még én is beszéltem neked Lavrik szerencsétlen helyzetéről... A mi szeretett Kovaljovunk olyan vádakkal rontott neki...
INNA Pedig kértelek, Lavrik. (Gyengéden.) Aljosával soha ne vitatkozz, ő mindent jobban tud nálad.
SNEJDER (lágyan) Ebben az esetben tévedsz. . . csak úgy mellékesen mondom.
SZTYEPAN Csodabogár az a ti Kovaljovotok! Képzeljétek: éjszakánként nem alszik, gitárt pönget és régi románcokat énekel!
INNA Micsoda butaság ez?
SZTYEPAN Egy fiú mondta, aki a szomszédjában lakik... Egész éjjel énekel. Egyedül!
SNEJDER (nem mindjárt) Az élet - élet.
PALCSIKOV Mire mondod ezt, Snejder?
Az utcáról lárma, zavaros kiabálás hallatszik.
SZTYEPAN Valami történt! Szaladok! (Kifut.)
BELLA Vasárnap mindig történik nálunk valami...
SNEJDER Mi másra valók az ünnepek? Mi, orvosok, aztán tudjuk.
SZTYEPAN (berohan) Gyimka nekihajtott egy oszlopnak... alaposan!
BELLA Megsérült?
SZTYEPAN Nem súlyosan. De a kocsinak kijutott. A jobb fényszórója ripityára! (Kiszalad.)
BELLA Borisz bácsi, menjünk... Gyorsan!
SNEJDER Ezek a vakmerő fickók!
Snejder Bella után indul. Inna kikíséri őket. Tamara és Palcsikov kettesben maradnak.
PALCSIKOV Hát ez az én családom. Tetszenek magának?
TAMARA Nagyon kedves emberek.
PALCSIKOV Kétségtelenül. Csak valahogy elszoktunk tőle, hogy figyeljünk egymásra. Érdekes dolog ez... Megyek ma a strand mellett, rengeteg az ember, de mind vagy kártyázott, vagy táskarádiót hallgatott. Sajnos, eltűnik a föld színéről a boldogság egyik legfontosabb alkotóeleme.
TAMARA És mi az?
PALCSIKOV A beszélgetés képessége, Tamara Nyikolajevna.
Egy ideig hallgatnak.
TAMARA (a levelekre mutatva) Érdekes a posta?
PALCSIKOV Nagyon.
TAMARA (hanyagul) Nem kellene személyesen elmennie Kalinovba, hogy körülnézzen a terepen?
PALCSIKOV (töpreng, aztán elmosolyodik) Úgy látom, már mindenben a maga útmutatásai szerint élek.
Tamara egy mozdulatot tesz az ajtó felé.
Siet?
TAMARA Sajnálom Vologyát. Benézek hozzá.
PALCSIKOV (megint mosolyog és bólint) Jó éjszakát!
Tamara Nyikolajevna elmegy. Palcsikov tűnődik.
ÖTÖDIK KÉP.
AUGUSZTUS TIZENÖTÖDIKE, KEDD
Kovaljov szobája. Szigorú rend. Sok könyv. Majdnem aszkétikus berendezés. Kései óra. Kovaljov az ablaknál áll. Palcsikov jelenik meg az ajtóban. Egy darabig szótlanul nézik egymást.
KOVALJOV Éjjel egy óra.
PALCSIKOV Annyi.
KOVALJOV Kissé későn kóborolsz a városban. Nem jön álom a szemedre?
PALCSIKOV A tiedre se jön, Aljosenka.
KOVALJOV De még mennyire nem! (Egy darabig hallgat.) Konyakot tölthetek?
PALCSIKOV Miért ne?
KOVALJOV Még ez is. Fjodorovka megvert bennünket.
PALCSIKOV Sehogy se ment a játék. (Iszik.) Jó, hogy legalább a konyakod finom. (Leteszi a kupicát az asztalra.) Kár, hogy abbahagytad a játékot, Alekszej, három évvel fiatalabb vagy nálam... Attól fogva kezdett romlani a természeted.
KOVALJOV Semmi sem tarthat örökké. (Iszik.) Hagyd abba inkább te is, Lavrentyij. A főnökség nem helyesli.
PALCSIKOV (kirohanva) Tudod mit?! (Fáradtan legyint.) Jól van.
KOVALJOV Miért jöttél ide? (Másodszor is tölt neki.) Beszélj már!
PALCSIKOV Holnap reggel elutazom a hídépítéshez. Ott töltök két napot. Ha beleegyezel, magammal viszem Tamarát, sokat kell gyorsírással jegyezni.
KOVALJOV Áruld el, hogyan tudsz vele boldogulni! Az utóbbi napokban elviselhetetlenül gonosz.
PALCSIKOV Lehet, hogy nem kedvel téged, édes barátom?
KOVALJOV Azt kell hinnem, hogy Galeckijt jobban kedveli.
PALCSIKOV Galeckij roppant bűbájos. Különben Mihno sem marad el mögötte. Úgyhogy várj még az elbocsátásával.
KOVALJOV (szárazon) Ezzel a témával kapcsolatban nem óhajtok tréfálni.
PALCSIKOV (nyomatékkal) Tréfálni én sem akarok. (Felhajtja a konyakot.)
KOVALJOV (egy kis szünet után) Nem hittem volna, hogy valaha is tartanom kell tőled.
PALCSIKOV Tőlem? Ugyan.
KOVALJOV Ne játszd a jámbor lelket. Csak ki kell törnöd az operatív területre, és máris veszélyessé válsz.
PALCSIKOV Veszélyesnek lenni — egyenesen kötelessége az újságírónak.
KOVALJOV Helyes. Veszélyesnek. De nem a lap számára. A lapot óvni kell.
PALCSIKOV A lapot, vagy magunkat a lapnál?
KOVALJOV Ha mi elmegyünk — mások jönnek. Valahogy nem akarom elhinni, hogy úgy jobb lesz.
PALCSIKOV (fanyar nevetéssel) Előrelátón gondolkodol.
KOVALJOV Remekül félreértjük egymást újabban.
PALCSIKOV Túlságosan sokáig értettük fél szavakból egymást. Majdnem harminc évig. (Némi hallgatás után.) Egyszóval, Aljosa, visszaútban el akarok látogatni Kalinovba, és a helyszínen tisztázni ezt az egész konfliktusunkat. Hátha mégis igaza van annak a kártékony Mihnónak.
KOVALJOV Igaza van, nincs igaza... Talán ez a lényeg? Kid neked az a kölyök? Boldogul az nélkülünk is, érzem az erejét. Még szinte kedvelem is... Végeredményben nem mi tisztogattuk az utat ezek előtt a rejtélyes fiúk előtt? Bocsássuk meg nekik, hogy egy kicsit megvetnek bennünket, amiért többet tudnak, mint mi tudtunk az ő korukban. Mit tehetünk, egy kissé régimódiak vagyunk. Bocsássuk meg nekik ezt is. Sok mindent megbocsátunk — de nem hátrálunk! Túl sokáig készültünk fel... és nem éppen semmiségekre, Lavrik, nem azokra. (Egyre izgatottabban.) Moszkvában ritka szerencsésen alakultak a dolgaim. Ritka szerencsésen! És mindenféle kiélezett helyzet, mindenféle konfliktus meghiúsíthatja az egészet. Jarcev tombol — szankciókat követel... Mit tehetünk — oda kell dobnunk neki ezt a koncot.
PALCSIKOV Egyszóval koncnak nevezed Vologya Mihnót? (Fanyar nevetéssel.) Ez elegáns. Csak miért őt veted oda áldozatul? Én nem vagyok jó, Aljosa?
KOVALJOV Ne hülyéskedj.
PALCSIKOV Mihno cikkéért minden felelősség engem terhel, jól tudod. Valami okból mégsem igyekszel megbüntetni. Nem tartod ezt furcsának, Aljosa? Nem tartod furcsának? Húszéves barátság, azt mondod... De csak ez volna az oka?
KOVALJOV Hallgass! Ne merj így gondolkodni! Rád szükségem van. Fontos vagy nekem... Te!
PALCSIKOV Én? (Halkan.) De a feleségem is, igaz?
KOVALJOV Te mered ezt a szememre vetni?
PALCSIKOV (nem mindjárt) Bocsáss meg... Ehhez nem volt jogom... Bocsáss meg, Aljosa.
Mindketten hallgatnak. Palcsikov meglátja a díványon heverő gitárt. Felveszi és nézegeti.
Ez még ugyanaz?
KOVALJOV Az. Régi munka. Krasznoscsekov készítette.
PALCSIKOV (megpendíti a húrokat, hallgatja) Szépen szól.
KOVALJOV Ma már nincs ilyen. Nem ismerik a titkát.
PALCSIKOV Én ritkán játszom mostanában.
KOVALJOV Én pedig éjszakánként egyre gyakrabban.
PALCSIKOV Beszélnek róla.
KOVALJOV (kezébe veszi a gitárt, végigfuttatja ujjait a húrjain, énekel)
Beszélnek, beszélnek, beszélnek,
sok mindent beszélnek...
PALCSIKOV Hej, Aljoska!... Hová lettünk mi ketten... hová?
KOVALJOV Csöndesen! (Játszik a gitáron, énekel.)
Ne tűnődj már a tűnt napok emlékein,
emlékein,
Ne ébreszd fel szép hajdani reményeim,
reményeim.
Fordítsd el rólam csábító tekinteted,
tekinteted,
ne tégy nekem szerelmes-szép ígéretet,
ígéretet...
PALCSIKOV (egy kis hallgatás után) Tisztán énekelsz. És bocsáss meg, ha megbántottalak... Hiszen tudod, sohasem álltam utatokba. Így fordult a sors.
KOVALJOV Nos, hát... Békét kötünk, Lavrik?
PALCSIKOV Igen. (Az ajtóhoz megy.) De Vologya Mihnót ne bántsd. (Mosolyogva, de szigorúan.) Nem szabad, Aljosa.
KOVALJOV (félrehajítja a gitárt) A célt - elvesztetted... Magad se tudod, minek élsz! Labdát kergetni kölykökkel a pályán? Azzal a semmirevaló Snejderrel barátkozni? Olcsó szenzációkat szervezni a lapban? Feláldozni a jövődet egy vakmerő fiúcska kedvéért? Igénytelen lettél, kedvesem.
PALCSIKOV Te pedig fejedbe vetted, hogy meghódítod a világot? Egész életedben magadat óvtad, várakozásban éltél, holmi jövendő dolgokra tartogattad magad. Pedig csak a mai dolgoknak van értékük. Ma ügyeskedni, hogy holnap valami jó ügyet kezdjünk — azt nem lehet! (Tagoltán.) Rettegj, Aljoska - az idő múlik. És feledésbe merülsz majd, mint egy felvágatlan, elolvasatlan könyv.
KOVALJOV Keményen ítélkezel felettem, barátom.
PALCSIKOV Mi az ördögnek kímélnélek? (Dühösen.) Mi az újságíró legfontosabb előjoga? A türelmetlenség. A bele nem nyugvás. És te ezt elvesztetted. Unalmas lett veled — az se volna szórakoztató, ha együtt mennénk Moszkvába.
KOVALJOV (majdnem dühösen) Úgy határoztál, hogy magamra hagysz?
PALCSIKOV Azt nem én döntöm el. (Egy darabig hallgat.) Ahogy majd Inna akarja.
KOVALJOV (fáradtan) Ő már megmondta, hogyan akarja. Már régen.
Palcsikov hallgat.
Vége a barátságnak?
PALCSIKOV A barátság még él, Aljoska, ha a barát rossz cselekedetei fel tudnak dühíteni. (Nyomatékosan.) Ne bántsd Mihnót, mert feldühítesz, Kovaljov. (Elmegy.)
Kovaljov némán tűnődve megáll az ablak előtt.
(Folytatjuk)
(Forrás: Szovjet Irodalom, 1977 / 8. sz., 45-67. oldalak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése