Válogatás a kirgiz irodalomból/ról (3)

KAMBARALI BOTOJAROV
A rögtönzés művészete

Szüjmönkul Csokmarov: Szajakbaj Karalajev népi énekes portréja

Vaszilij Radlov, a neves keletkutató és turkológus már a múlt század közepe táján hangsúlyozta, hogy a kirgizek beszéde — meséljenek bármiről, a saját életük vagy földijük-rokonuk életének valamely eseményéről, esetleg egyszerűen csak beszélgessenek ráérősen ismerősök, barátok között - csupa kellemes hangzású ritmus, arányosság, összehangolt versköltészeti kifejezésforma.


Meglehet, Radlov akadémikus eme személyes tapasztalása bizonyos mértékig beszélgető partnereinek adottságaival is magyarázható, de az vitán felül áll, hogy a kirgizeknél a maguk műfaji gazdagságában régóta élnek a szájhagyomány révén terjedő népköltészet olyan rendkívül fejlett hagyományos műfajai, mint a monumentális epikus hősénekek, a hősi és lírai-epikus költemények, a szerelmi költészet, a bölcsődalok, az esküvői énekek, a munkadalok vagy a szertartási énekek.


A kirgiz népköltészet egyik sajátos és nagyon érdekes műfaja az ajtis - két (néha több) népi énekes nyilvánosság előtt zajló vetélkedése, dalrögtönzés mindenféle előzetes felkészülés nélkül. Az ilyen dalnokversenyek nagy leleményességet és mesterségbeli tudást követelnek.


A nép máig legendákat mesél olyan népi költőkről, kik a rögtönzés csodáit művelték, s sohasem szenvedtek vereséget ebben a meglehetősen összetett alkotói erőpróbában.


Nem múlhatott el dalnokverseny nélkül egyetlen nagyobb összejövetel vagy népünnepély sem, ahol a legjobb költők mérkőztek meg szikrázó rögtönzéseikkel.


Az ajtist két csoportra szoktuk osztani: az első a szertartási ajtis, a másik az úgynevezett akin-ajtis. Ezek tartalmuk és formájuk szerint is különböznek egymástól. A szertartási ajtisok ősidők óta ismeretesek és több alcsoportjuk van. Mindenekelőtt ide tartoznak a gyógyító ráolvasások, az úgynevezett badik, aztán a párbeszédes szertartási énekek, az esküvői rituális szertartási dalok, a szármerdenek (a mulató dalok) és a gyermekcsúfoló akijnekek.


A másik, a fejlettebb csoport az akin-ajtis. Itt is több fajtáról beszélhetünk.


Üdvözlő ajtis. Első találkozás alkalmával vagy hosszú távollét után rendszerint ezzel köszöntötték egymást a kirgiz versrögtönző költők. Klasszikus példája Esmambet akin köszöntője, amellyel Toktogult üdvözölte annak Szibériából történt visszatértekor. (Toktogult hazug vádak miatt száműzték, de 1910-ben megszökött.) Ez a köszöntő lényegében sajátos drámai jelenet, amelyet maga az élet szült, olyan alkotás, amelyben szoros egységet alkot a művészi előadás és a drámai mag lírai kifejtése.



Híradás-ajtis. (A leggyakrabban részvétet fejez ki.) Az esemény tragikus erejét allegóriákkal, eufemizmusokkal, szimbólumokkal enyhíti. Amíg Toktogul Szibériában volt, meghalt a fia, Topcsubaj. A hazatért Toktogul üdvözlésére összesereglett földijei nem akarták azonnal elkeseríteni az apát a szomorú hírrel. Ekkor egyik tehetséges tanítványa, név szerint Korgol, a híradás-ajtis segítségével adta tudtul az őt ért bánatot. Toktogul megértette tanítványa szavát, s a hagyományos ajtisban öntötte ki keserűségét. A kirgizek életük legnehezebb pillanataiban is gyakran a dalokhoz fordultak.


Versengő ajtis. Ez a legnagyobb, a legfejlettebb terület a műfajon belül. A forradalom előtti időkben a kirgiz népi akinök és énekesek gyakran keltek párviadalra a bajok és a manapok szolgálatában álló énekesekkel. Toktogul is ilyen viadalban mérkőzött meg Arzimat és Najmanbaj énekesekkel. Az utóbbiak kirgiz hatalmasságok udvari énekesei voltak, Toktogul pedig mindig a nép nevében lépett fel, s egész alkotóművészetét áthatották az egyszerű emberek gondolatai és reményei.


Az ajtis legnehezebb fajtája, a találósdi különösen nagy mesterségbeli tudást igényel. A választ, a megfejtést a helyszínen kell megadni, formailag és tartalmilag tökéletes versformában. Még ha feltételezzük is, hogy a találósdit a szerző már előbb kigondolta (itt meg kell jegyeznünk, hogy a rögtönző énekesek elutasítják a mesterség ilyen módon való gyakorlását, mivel azt állítják, hogy az efféle „otthoni megoldások" lassú észjáráshoz vezetnek, s végső soron a gondolkodás eltompulását eredményezhetik), a válaszadásnál már semmilyen előzetes felkészülés nem jöhet szóba.


Feltétlenül szólni kell még az énekes férfiak és az énekes nők közötti versengő ajtisokról is. Máig él a monda egy nevezetes leányról, aki, eljutván a tökéletes rögtönzésig, kijelentette, hogy csak legyőzőjéhez megy férjhez. Sok híres mestert maga mögé utasított. Egyetlen költő akadt csupán, aki legyőzte, s így méltónak bizonyult a kezére és a szívére. Verspárbajuk szövegei fennmaradtak, s megállapítható, hogy szinte minden ajtis-műfajban összemérték tudásukat.


A kirgiz nép tisztelettel emlékezik olyan híres ajtis-mesterekre, mint Toktogul Szatilganov, Barpi Alikulov, Kálik Akijev, Alimkul Uszenbajev, Oszmonkul Bolebalajev, Toktonali Sabdanbajev, Iszmail Borincsijev és mások.


Az októberi forradalom után tovább fejlődött, újjászületett a népköltészetnek ez a sajátságos műfaja. A szovjet-kirgiz akin-rögtönző Esztebesz Turszunalijev és Toktoszun Tininbekov művészetét — mindketten felléptek színházakban, a rádióban és a televízióban is - méltó fórumokon élvezhette az ajtis sokezernyi kedvelője.


A régi és jó hagyomány szellemében a Kirgiz SZSZK-ban ma is a rögtönző költők nyitják meg az összes ünnepséget.

KONCZEK JÓZSEF fordítása

(Forrás: Szovjet Irodalom, 1985/9. sz. 38-39. oldalak)