A kő
Ezen a kövön bölcsek, vándorok
nyomorogtak, bölcselkedtek, tűnődtek.
Holttá válni a kő sosem tudott.
Élete sincs, halála sincs a kőnek.
Próféták, íjászok és pásztorok
nyomát őrzi, s értelme változatlan.
Én is, mint minden, múlandó vagyok,
íme a kő. Az út is kő alattam.
Hó szakad. Villámoktól föld reped,
vérzik vörösen ásító sebével.
Mindent összemosó eső ered.
A kő — mindent tapasztalattá érlel.
A kövön fiú. Nevet boldogan,
gyorsszárnyú csíz neki a lét iszonyú mélye.
Ő - aki voltam? Vagy jövő magam?
Vagy csupán egy kedves, pöttöm legényke?
RAB ZSUZSA fordítása
Néhány szó Kajszün Kulijevről:
Sz. 1917-ben, balkár költő, író. 1989-ben ifjúsági kisregénye jelent meg a Móra és a Kárpáti kiadók közös könyvkiadási terve keretében (Vágtass, csacsikám!)
(Forrás: Szovjet Irodalom, 1980/9. sz., 134. oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése